bithugate

Rang: Fejlődő

10 évnél régebbi tag

Utoljára aktív2025-09-28 13:50:46

Előfizetésnem prémium

Pont4658 pont

Ajándékdobozmég nem nyitott

Hibapontnincs

Színsémaalapértelmezett

Üzenet küldés

Játékok

Nem vett még részt játékban.

Ismerős

bithugate beszámolói

Besorolások

jó10

Státuszok

aktív4

inaktív3

beküldve3

ellenőrzött10

Összes beszámoló listája

bithugate szexguru.hu bejegyzései

Még nem küldött be infót.

bithugate beszámoló értékelései

jól megírt0

átlagos0

lehetne jobb0

indokolt0

bithugate beszámolóit így értékelték

Jól megírt28

Átlagos6

Lehetne jobb4

Indokolt0

bithugate kedvenc fórum témái(10)

Filmfanatikusok

június 11. 07:48:59

ilko
V.I.P. Addig pedig jöjjön egy számomra rendkívül kellemes meglepetés.

Megszállottság (2025)

Az év horrorszenzációja egy olyan puzzle darab, mely régóta vár arra, hogy valaki elhelyezze. Mitől fél a mai ember? Nem a baltás gyilkostól, az álombéli rosszakarótól, a tévéből előbújó kislánytól, a kísértetektől, vagy azoktól, akik lassan felénk sétálnak. A Megszállottság (Obsession) főgonosza a saját vágyunk, ami valóra vált, és szép lassan tönkreteszi az életünket.

A fokozatos elmagányosodás korát éljük – ezt erősítik meg különböző szociológiai kutatások is, és nem túlzottan meglepőek az eredmények. Eleve a jelenség, hogy férfiak vagy nők egyre több időt töltenek egyedül, és érzik magányosnak magukat, egy technológiával átitatott korban aligha számíthat újszerű gondolatnak. A világ tudása, a szociális kapcsolatok, a tájékozódás, a szórakozás mind egyetlen gombnyomásra költözött tőlünk, ha pedig nem akarunk lemaradni, könnyebb azt választani a felzárkózás érdekében. Az interperszonális kapcsolatok így nemcsak az együtt töltött alkalmak számában változnak, de újak is sokkal nehezebben köttetnek, fejlődnek.

A Megszállottság nem elsősorban a magányjárványról beszél, de nem is születhetett volna máskor, mint a COVID-dal megalapozott 2020-as években, amikor az egymástól elkülönülő férfiak és nők más-más módon küzdenek meg az új helyzettel. Van, aki dühvel, radikalizálódással reagál, de tény, hogy gyakran öngyilkosság is a vége az egyedüllétnek. Mindez azért is lehet, mert rengetegen a lelki békét, boldogságot egy másik személy validációjától teszik függővé. Azt viszont több kutatás is bizonyítja, hogy nincs igazi különbség a női és férfi magányossági statisztikák közt, csupán az utóbbinak komolyabb visszhangja van a közéletben. Nemcsak azért, mert az Andrew Tate-féle, túlbeszélt, szellemi kútmérgezők elragadják a férfiak öntudatát, és beléjük nevelnek egy káros idolt, hanem mert az egyedülálló nőknél nincs egy ilyen egyértelmű példakép, aki vinné a nemi közbeszédet egy irányba.

Mi az egész alapja tehát? A MeToo óta elbizonytalanodott közeledési határok, a folyamatosan kopó és alakuló nemi szerepek, vagy a már említett technológiai falak? Curry Barker rendező szerint az alapvető és világos kommunikáció hiánya: se a két központi szereplő, se a két periférián lévő barát nem azt mondja, és nem azt közvetíti magáról, amit valójában éreznek, vagy amilyenek igazából. A látszatvalóság, amelyet az életszimulációjukban rendeznek be pedig azzal borul fel igazán, amikor egyikük – egy varázskívánság hatására – elkezd nagyon frontális és egyértelmű lenni, annyira, hogy az már ijesztővé válik.

A Megszállottság közepén ugyanis ott van a bétaférfiak mintapéldánya, Baron, becenevén Bear (Michael Johnston), aki szerelmes munkatársába, Nikkibe (Inde Navarrette). Hogy ez viszonzatlan-e, az nem derül ki, hiszen Bear arra se képes, hogy egyenesen odaálljon a lány elé és vallomást tegyen, helyette egy bóvliboltban talált kívánságfűzt vásárol, egy kétségbeesett pillanatában pedig használja az eszközt annak rendeltetése szerint: azt kívánja, Nikki mindennél jobban szeresse őt, majd eltöri az ágat – a lány pedig azonnal megváltozik, és elkezdi keresni a fiú társaságát.

A film megtagadja annak az értelmezését, hogy Baron részéről ez jó döntés volt-e:

Nikki átalakulása már a kezdetektől nagyon szélsőséges kilengéseket eredményez, és a mézeshetek (inkább napok) se tartanak sokáig, mígnem átvált a lány egy őrjöngő pszichopatába, akit a fiún kívül senki más nem érdekel. De annyira nem, hogy amíg az távol van, az ajtó előtt állva várja, és még vécére is „elfelejt” kimenni, sőt, a szerelme toporzékoló hisztibe, kizsákmányolásba, majd vérengzésbe torkollik. Ilyen szempontból a Megszállottság folytatja a kívánságokról szóló filmek toposzát: aki ilyen döntésre szánja el magát, csakis nagyobbat veszíthet általa, és egyetlen kívánalma az lesz a végére, hogy jusson vissza a történet a békésnek mondható alapállapotba. A Megszállottság viszonylag hamar lefekteti azt a szabályt is, hogy nincs visszaút, itt valaki halálával kell végződnie a párkapcsolati mexikói felállásnak.

A Blumhouse projektje, amelyet a huszonéves Curry Barker készített, hiánypótló darab. Roppant kellemetlen partnereket és feleségeket láttunk már filmen, de a „túlzottan ragaszkodó barátnő” mémet legyártani egy horror keretén belül ilyen hatékonysággal még nem sikerült. Már csak ezáltal is kuriózum a Megszállottság, amely nagyon egyenes vonalon, bébiléptekben halad végig a biztosan sötét és kegyetlen végkifejletig – ez az utazás rém szórakoztató, tele rengeteg fekete humorú pillanattal, amelyet aláhúz, hogy Barker jól használja a szituációs komédiát, illetve Inde Navarrette egyáltalán nem kabarészerű, hanem nyugtalanító alakítását.

Nikki azért rémisztő, mert rettentő kényelmetlen látni, ahogy valaki ebben a korban ilyen játszi könnyedséggel dobja el magától az autonómiáját, és válik a kapcsolat egyenlőtlen felévé, egyfajta szolgává. Nem fél a megalázkodástól, az önmagának ártástól, nincsenek igényei, csupán az, hogy szeresse a hozzá tartozó férfit: a mérgező férfigondolkodás túlzásba vitelével jópofa fricskát tol tehát a nézők arcába a film. Azt azonban nem merte meglépni Curry Barker, hogy a karaktert az elejétől fogva ilyenné tegye, muszáj volt beleírnia egy mesebeli kívánságot, amely a visszájára fordul, így levéve a terhet a nőről és átrakva ezt a mindent megkerülő, állandóan szorongó (anti)hősre. Michael Johnston egy kevésbé látványos szereppel, de ugyanolyan nagyszerű alakítást hoz, rengeteg különböző stációval.

10/10 (imdb: 8,1/10)

Okkultizmust,Ezotériát kedvelő fiúk lányok csoportja,

2012. július 12. 19:16:37

Queenstella
Friss újonc Helló-beló!!! :)
Huuu, micsoda pangás van itt, azért írok, mert már v. 2.-ik hete fura jelenség van nálam a lakásomba, megmozdulnak a tárgyak, de nem tudok rájönni miért??????!!!!! ..azt érzem,v.mit a udtomra akarnak hozni mindenképp, ha már materiálisan nem érzékelem, h. mi is lehet az!!!!!!!!!
Igaz, h. 1szer megnéztem Dynamot, egy Barátnőm invitálására,de semmi összefüggés nem lehet közötte,!:)

Csókolózás imádók csoportja

2018. január 5. 15:25:29

-GinaCica-
Törölt reg xDDDDDDDDDD

Aranyköpések

2019. március 12. 08:52:08

Ronin.
Vezérhím Kit látnak szemeim! ;)
Vagyis kit nem, mert a hirdetésedre kattintva Szása ugrott be, meg nagyapám karórája. Eeeetűnt :(
:D

Megtörtént, hihetetlen esetek szolgáltató-vendég között

2014. augusztus 23. 11:48:24

ybis
Belát a dolgok mögé Egyszer lezsíroztam egy időpontot egy nagyon kedves, bevált leányzóval, majd mikor a kapunál hívtam egy kollegina vette fel, aki közölte, hogy valami ételmérgezés miatt rosszul lett, úgyhogy orvosi ellátásra szorult, vagyis pont az alatt a fél óra alatt került betegállományba, míg odaértem. Mondta a hölgy, hogy választhatok közülük, de nem éltem a lehetőséggel, mert én az ismerősömre voltam hangolva, nem akárki másra, úgyhogy szomorúan elballagtam, de pillanatig nem gondoltam, hogy át akarnak volna verni. Mikor aztán legközelebb megint hívtam nem győzött elnézést kérni, és persze nagyon örült nekem; találkozáskor pedig elmesélte, hogy mennyire a kolleginák lelkére kötötte, hogy ha telefonálnék mondják meg mi történt. (Aztán ismét eltöltöttünk egy kellemes órát.)
Újra bebizonyosodott, hogy mint mindig most sem a leírt vagy kimondott dolgok az igazán lényegesek, hanem a tettek, hogy valaki mennyire lelkiismeretes, mennyire tartja komolynak a szolgáltatásait és a tiszteletet, netán szeretetet a vendégei felé.