ChloéGirl

Filmfanatikusok

August 29. 08:17:18

SimiSoma
V.I.P. Ugyan se animekedvelő, se pszichológus nem vagyok, véleményem van. Lehet, hogy pont annál inkább... Gyerekkorunk meséi általában felnőttekről szólnak, mert a gyerekek tudják, hogy egyszer felnőttek lesznek, és bizonyos fokig vágynak is erre. A mesék részben a felnőtté válásra készítik fel a gyereket. Másrészt a meséket felnőttek találják ki, a saját élethelyzeteik, álmaik, vágyaik, tapasztalataik jelennek meg bennük fantasztikus formában. De a mi meséinkben, kevés kivétellel, a felnőttek valóban felnőttek, a gyerekek valóban gyerekek. Ám az állatmesékben az állatok emberként viselkednek és kommunikálnak. Egy ET ezt már furcsállaná, nekünk nem az. Innen már csak egy lépés, hogy a gyerekek, akikkel a néző-hallgató gyerek könnyen azonosul, szintén felnőttként viselkedjenek. A nyugati kultúrában sem példátlan, csak kivételes. Távoli népek eltérő kultúráiban nem csoda, ha az ilyen kivételek gyakoribbak, esetleg tipikusak. Az adott kultúrát jobban ismerők talán meg is tudnák okolni ezt a jelenséget. Talán gyorsabb, erőltetettebb a felnőtté válás folyamata.
Adós vagyok a példákkal. Gyerekkorában ki ne alakított volna híres felnőttet játék közben? Winnetou, sárkányölő lovag, Kloss kapitány, Ivanhoe, d'Artagnan csak néhány példa. A Pál utcai fiúk (Molnár Ferenc), a Kétévi vakáció, a Tizenötéves kapitány (Jules Verne), extrém példaként A legyek ura (William Golding), amelyek már serdülő fiúkról szólnak, szintén a nyugati kultúra termékei. Biztos van még számtalan, hirtelen ezek jutottak eszembe.
Ilkonak nagyon igaza van abban, hogy akkor érdemes gyerekszereplőket alkalmazni, ha a mögöttes mozgató okok közül teljesen ki akarjuk kapcsolni a szexualitást. Mert másképp nehéz. Még öreg szereplőkkel sem nagyon megy (pl. Walter Matthau és Jack Lemon szomszéd nője filmjei). Nőmentes közegben (börtön, katonaság) még kevésbé, ott folyton a szex hiánya körül forognak a gondolatok. A társalgás nem különben...