Vendég-hirdető szerelmi viszonyok hozzászólásai

Ez kölcsönös:)

Remélem előbb utóbb majdcsak...:)

Köszönöm a részletes hozzászólást. :)

Köszönöm szépen a kedves szavakat 🙂
Örülök, ha így látod, és valóban fontosnak tartom, hogy mindkét oldal hangja hallatszódjon. Remek, hogy ilyen nyitott a fórum, és hogy az érzések, tapasztalatok őszintén megoszthatók, szerintem ez mindenkinek segít tisztábban látni.

Erre megint csak azt tudom mondani, hogy találkozik a véleményünk. Szerencsés, ha az ilyen témákba egy nő(,,szolgáltató") is bekapcsolódik. Szépen, érthetően fogalmazol, fontos, hogy mindkét fél véleménye, érzései, tapasztalatai megjelenjenek a fórumon.

A határ ott húzódik, amikor egy vendég érzelmileg többet kezd belelátni egy olyan kapcsolatba, ami alapvetően egy szolgáltatás keretein belül létezik. Ettől az élmény lehet nagyon intenzív és emlékezetes, de nem válik kölcsönös érzelmi viszonnyá. Az érzések önmagukban nem problémásak, ezek sokszor spontán alakulnak ki. A kérdés inkább az, hogyan kezeljük őket. Amíg megmarad az elfogadás és a keretek tisztelete, addig ez mindkét fél számára rendben van. Szerintem akkor működik jól ez a világ, ha az élmények ott és addig élnek, ahol megszülettek, így maradnak szépek, és nem válnak egyik fél számára sem terhessé.

Ezzel egyet tudok érteni :)

Nagy ölelés.❤️ remélem hamarosan látlak, addig csak virtuálisan.😘

Veled a beszélgetés is nagyon nagy élmény.

Imádnám, ha egyszer tudnánk beszélgetni.

Köszönöm Drágaságom! Te is az vagy.🤗❤️❤️❤️

Remélem, a mazochisták nem Zarathustra-hívők.

Talán a kevesebb egoista hangja elnyomja a több empátiában erősebb ember hangját…🤔

Asszem a sírásóknak is szerencsésebb, ha érzelemmentesen tudják űzni hivatásukat.🫣

Igen, de azóta már feltűnt Buddha, meg Jézus. Sőt, Zarathusztra még korábban mondta azt a híres mondatot, hogy "Bánj úgy másokkal, ahogy szeretnéd, hogy mások bánjanak veled." Az empátia nem veszett ki az emberekből, bármennyire is ezt sugallja sok minden. (Pl az egoista fogyasztást preferáló reklámok, ahol még a vidáman mosolygó család is azért tűnik fel, hogy minden egyes családtagnak el lehessen adni valamit.)

Azért ennyire nem rossz a helyzet szerencsére. Mert a legtöbb ember érzelmes, hiába az egoizmus a legcélravezetőbb, és hiába ideális ez a mostani világ a pszichopatáknak. Az emberek többsége nem imitálja az érzelmeit, hanem valóban megéli őket. Persze nagyban megkönnyítené a dolgunkat, ha nem kéne ilyen erkölcs és társaival "vesződni", de a túlnyomó többségnek bizony kell.

Ugyanakkor az is tény, hogy akinek nem számít az erkölcs, az versenyelőnybe kerül. És a fő baj (szerintem), hogy semmi kontroll nincs. Pedig vannak olyan szakmák, ahol nincs gond az érzelemmentességgel, sőt adott esetben még jó is. Pl nem feltétlenül baj, ha egy sebész kezében nem remeg a szike, de mondjuk egy politikus rettentő nagy kárt tud okozni lelkiismeret híján. Arról nem is beszélve, hogy manapság a "coach" mint olyan, gyakorlatilag a pszichopátiát oktatja, ezt tartják a siker kulcsának...

Nekem, teljesen más tapasztalatom van az itteni lányokról. Nem sok köze van ahhoz, hogy milyen ember, attól függően, hogy itt hirdet. Zsófi meg nem olyan mint amit te most egy másik történeten keresztül sugalni próbálsz.
Azt kivetted a számításból, ha az ember szerelmes, hajlamos mindent rózsaszín szemüvegen keresztül nézni, ott kb kukába dobhatod a pszichológiát.

Bár a sztori megosztása hasznos is lehetne, mint külön törtènet hirdető-vendèg viszonylatban, elvonatkoztatva mindentől, de nem ilyen szövegkörnyezetben. Kèt különböző esetet mosol össze, Zsófi nagyon jó ember, aki ismeri tudja.

Vannak, akik életformának választják? Azt hiszem, de tévedhetek, hogy vagy nem életformának választja (pótléknak, mellékesnek, változatosságnak, átmeneti megoldásnak stb.), vagy nem választja, hanem rákényszerül, ráfanyalodik. Mindkettő is lehet. Sok ilyent ismerek, én is ide tartozom (csak nem árulom el, hogy melyik kategóriába).
Azt azért el tudom képzelni, hogy vannak emberek, akik érzelmek táplálására vagy viszonzására képtelenek, de azért a hormonok dühöngenek bennük, ezért a szexet nagyon is kívánják. Így életforma is lehet, tényleg.

Ez mind-mind oké, esküszöm még értem is, de leginkább rövid/közép távon tudom ezt elképzelni. De direkt életforma szerűséget írtam, mert hosszú távon nem tudom elhinni, hogy nem normális párkapcsolatra vágyik mindenki.

Szia , távol áll tőlem,hogy ilyen 'példaképpel' hozzanak össze...
Most őszintén,a mindenkori fennmaradását az ember mindig egy másik élőlény kárára tette meg. A vadászat mi volt ? Nem a mai...
Például egyik kedvenc fiatalkori olvasmányom a Mammut vadászok..
Fél állati sorban élő emberi közösségek, törzsek mindennapjait képzelte el az író,maga is antropológus. Ha nem sikerült elejteni a behemót állatot, akkor a törzs egyhavi eledele,és léte forgott kockán! Érdek.
Később már változatosabb módon tudtunk étkezni,de az is energiát kívánt. A férfi alkata jobban megfelelt a vadászathoz,a nehezebb fizikai munkához,az örökös harcokhoz. Elmúlt,az egyenjogúság meghozta a változást. Mindenki a maga erejéből is fennmaradhat. De minden pénzbe kerül. Összeáll két ember egy közösségbe,hozza ki ki maga hozzájárulását,így korrekt. Amúgy minden közös,így a belső egymás közti elszámolás nem lehet gond. De mindenkinek lehet egy hobbi,egy kedvtelés amit csak ő "élvez", de a közös kassza terhére megy....
Leegyszerűsítve,ha az itt megforduló férfiaknak 'ingyen' megvan otthon a szex,akkor az egy magyarázatot kér. Hiszen ő is haza vitte a havi 'mammutját' ! És ugye otthon minden ingyen van ...
Kivétel,ha az illető "hím" csak elvenni akar a közösből,akkor bizony szex megvonás is lehet... "Kisapám ha haza adod a pénzt akkor kedves is lehetek!" A fenti idézet mai szlengben értendő.
Nehéz téma, bár roppant egyszerű lenne,ha őszintén a tükörbe néznénk....