AdatlapÜzenet küldése a téma adminak, címzett: Enci_relaxTagok listája!ÚRIEMBER vagy SEM? :) hozzászólásai
Sok szolgáltató kiírja és elvárja, hogy az úriemberek csoportjába tartozó legyen a kliens. De ez mit takar pontosan? Hétköznapi példákat tudtok mondani? Miről ismerkszik meg egy talpig úriember? :) Tanulható? Vannak fortélyok? :) Mi van, ha valaki azt gondolja magáról, de valójában félrevezették és ahogy viselkedik az egyáltalán nem erre a csoportra vall? :) Remélem, sáros lábak nem tiporják majd ezt a témát.... kérlek, szorítkozzon mindenki a témára! :) Köszönöm! :)
Hozzászólás írása...
2022. február 12. 09:39:46
Kedves Nem Regisztrált! Elfogadtam a kérést, mind a 3-4x, a végére már nem számoltam! :D Üdv. köreinkben! 💋
2021. november 23. 01:47:42
https:/sokszinuvidek.24.hu/eletmod/2015/11/11/uri-ember-nem-csibesz-idejetmult-szokasok-avagy-ki-ma-a-gentleman/amp/
Úriember nem csibész! Idejétmúlt szokások, avagy ki ma a gentleman? | Sokszínű vidék
sokszinuvidek.24.hu
LINK sokszinuvidek.24.hu
2021. november 23. 01:46:59
Egy férfiről mindent elárul az, hogy mennyire tiszteli a nőket
Azt hiszem, alapból tisztelem a férfiakat. Törekszem arra, hogy mind a magánéletben, mind a nyilvánosság előtt meglássam és láttassam az ő nézőpontjukat, megismerjem a gondolkozásukat, a félelmeiket, a motivációjukat, a működésüket. Mert azt látom, érzem, érzékelem, hogy a világ akkor fog jobb hellyé válni, ha a férfi-női kapcsolatok is picit rendeződnek. Azonban ami nem fér meg számomra egy férfivel kapcsolatban: ha nem tiszteli bennem a nőt.
AvatarDr. Hörömpő Andrea
Ajánlom
Valójában nem feltétlenül kellene mindezt szétszedni, hiszen alapvetően ember az embert “kellene”, hogy tisztelje, nincs ez végül is nemekhez kötve. De ha már nőként vagy férfiként láttuk meg a világot, a kapcsolatainkban a másik nemmel való érintkezés különösen sokat mond rólunk.
“Az apa feladata, hogy megtanítsa a lányának, hogy tiszteletet érdemel a férfiaktól”
Nem szeretnék elvárásoktól fröcsögő álszent szöveget írni arról, hogy a férfiaknak mit és hogyan “kell” tenniük, vagy mit és hogyan nem. Csak az a helyzet, rájöttem, hogy el vagyok kényeztetve. Mert a közvetlen környezetemben a férfiak tisztelik a nőket, beleértve engem is. Ezért mindig furcsa számomra, ha ennek a hiányát tapasztalom. És bevallom, van, amikor nálam is elgurul a gyógyszer. Még akkor is, ha tudom, hogy a tiszteletlenség mögött egy masszívan önbizalom-hiányos, sérült, frusztrált férfi ego kapálódzik. Aki azért támad és sérteget, mert erejét így kívánja fitogtatni egy nő felé.
Az igazán stabil, erős férfiak számára, akiknek az önbizalmuk is rendben van, nem létszükséglet, hogy egy nőn demonstrálják az erejüket. Valahogy soha sem viseltem könnyen, és most már konkrétan nem is tűröm, ha kiabálnak velem, ha megvádolnak olyannal, amit valójában ők maguk tesznek, amikor kérés helyett elvárnak, és amikor azt mondják: szálljak le a magas lóról, csak azért, mert kiállok önmagamért. Ha meg ez így egy csomagban érkezik, akkor fogalmazzunk úgy, extra szenzitíven vagyok képes reagálni. Hát van az úgy…
Egy férfiról mindent elárul, hogy mennyire tiszteli a nőket.
És nemcsak a társát, nemcsak az anyját, nemcsak a lányát, nemcsak a közvetlen környezetét, hanem bárkit, akivel kapcsolatba kerül. Persze elég megfoghatatlan szó az, hogy tisztelet. Pedig mindennek az alapja ez. Olyan minimum, ami nem is kellene, hogy kérdés legyen.
Az a férfi, aki tiszteli a nőt, nem emeli fel a hangját. Képes arra, hogy kordában tartsa az indulatait, és az agressziójának nem ad teret sem szóban, sem tettben. Az a férfi, aki tiszteli a nőt, kedves, és előzékeny a nőkkel. Persze a másik végletet is láttam már, amikor egy teljesen normálisnak megélt jó szót képesek a nők is félreértelmezni, belelátva saját vágyaikat a férfi kedvességébe.
Az a férfi, aki tiszteli a nőt, nem utasítja a nőt, hanem kéri. Nem automataként működünk, van, hogy mi is tévedünk, de az elvárásoktól és az utasításoktól alapból menekülünk. Legalábbis azok a nők, akik nem az alárendelt, elnyomott szerepben megélt áldozati létet választják.
A verbális bántalmazás ugyanannyira fáj, mint a fizikai. Az a férfi, aki ad magára, ad arra is, hogy milyen a nőkkel való kommunikációjának a minősége, képes az önuralomra, és nem ad teret a frusztráltságból fakadó dühének. Nem támad, hiszen mióta világ a világ, a férfi a fizikailag erősebb. Valójában csak a gyenge férfiak kiabálnak és nézik le a nőt, mert így akarják uralni, irányítani akár a helyzetet, akár őt.
Nőként akkor tiszteled magadat, ha nem tűröd a tiszteletlenséget. És nem, nem azt mondom, hogy csináld ugyanazt, mint az ilyen férfi. Nem kell, sőt nem is célszerű felvenni a versenyt elvárások pufogtatásában, kiabálásban vagy agresszióban. A nem tűröm a tiszteletlenséget pont annyi, amit magában foglal: ha kell, ott hagyom, ha kell, határozottan kijelölöm a határokat és a játékszabályokat. Van egy szint, ami alá nem megyek. Hogy ki mit enged meg magának és másoknak, az alapvetően rajta múlik. És nálam mostanában egyre magasabbra került ez a láthatatlan léc, amit bizony nem minden férfi tud átugrani. De akinek nem sikerül, azzal egyszerűen nincs dolgom. Nem állok neki szentbeszédben nevelni, hiszen nem feladatom.
A férfierőt használni és azzal élni művészet. Tudni erősnek, határozottnak, tettre késznek, irányítónak lenni, de egyben megengedni a gyengédséget felszínre törni, megélni a bizonytalanságot, vagy lemondani az irányításról. Az egyensúly ennek megteremtésében előfordul, hogy hosszabb tanulási folyamat, és hiszem azt, hogy mi nők alapvetően tudjuk segíteni ebben a férfit.
Azonban az agressziónak semmi köze az erőhöz, a dühnek a határozottsághoz vagy a parancsolásnak az irányításhoz. Szélsőségek ezek, amelyek éles fegyverként sebzik a nőt. És a nő ilyenkor alapból hajlamos szintén szélsőségekben reagálni: vagy visszatámadással, vagy alárendelődéssel. Látni azonban, hogy mindez ilyenkor nem rólunk szól, még ha éppen akkor nekünk is a női bölcsesség megnyilvánulását feltételezi.
Aki saját magát tiszteli, annak nem esik nehezére mást sem…
Aki önmagát tiszteli, elfogadja, és kellő önbizalommal rendelkezik, annak a tisztelet olyan alapvető lételeme, hogy észre sem veszi, automatikusan árad a lényéből. Aki saját magát tiszteli, annak nem esik nehezére mást sem, hiszen akkor bizonyos dolgokat már nem tesz meg. Az ezen cikket ihlető történet számomra csak egy néhány perces intermezzo volt az életemben, vannak, akik számára azonban maga az élet. Az én szememben pedig felértékelődtek mindazok a férfiak, akiktől megkapom a tiszteletet. Köszönet és hála érte.
Azt hiszem, alapból tisztelem a férfiakat. Törekszem arra, hogy mind a magánéletben, mind a nyilvánosság előtt meglássam és láttassam az ő nézőpontjukat, megismerjem a gondolkozásukat, a félelmeiket, a motivációjukat, a működésüket. Mert azt látom, érzem, érzékelem, hogy a világ akkor fog jobb hellyé válni, ha a férfi-női kapcsolatok is picit rendeződnek. Azonban ami nem fér meg számomra egy férfivel kapcsolatban: ha nem tiszteli bennem a nőt.
AvatarDr. Hörömpő Andrea
Ajánlom
Valójában nem feltétlenül kellene mindezt szétszedni, hiszen alapvetően ember az embert “kellene”, hogy tisztelje, nincs ez végül is nemekhez kötve. De ha már nőként vagy férfiként láttuk meg a világot, a kapcsolatainkban a másik nemmel való érintkezés különösen sokat mond rólunk.
“Az apa feladata, hogy megtanítsa a lányának, hogy tiszteletet érdemel a férfiaktól”
Nem szeretnék elvárásoktól fröcsögő álszent szöveget írni arról, hogy a férfiaknak mit és hogyan “kell” tenniük, vagy mit és hogyan nem. Csak az a helyzet, rájöttem, hogy el vagyok kényeztetve. Mert a közvetlen környezetemben a férfiak tisztelik a nőket, beleértve engem is. Ezért mindig furcsa számomra, ha ennek a hiányát tapasztalom. És bevallom, van, amikor nálam is elgurul a gyógyszer. Még akkor is, ha tudom, hogy a tiszteletlenség mögött egy masszívan önbizalom-hiányos, sérült, frusztrált férfi ego kapálódzik. Aki azért támad és sérteget, mert erejét így kívánja fitogtatni egy nő felé.
Az igazán stabil, erős férfiak számára, akiknek az önbizalmuk is rendben van, nem létszükséglet, hogy egy nőn demonstrálják az erejüket. Valahogy soha sem viseltem könnyen, és most már konkrétan nem is tűröm, ha kiabálnak velem, ha megvádolnak olyannal, amit valójában ők maguk tesznek, amikor kérés helyett elvárnak, és amikor azt mondják: szálljak le a magas lóról, csak azért, mert kiállok önmagamért. Ha meg ez így egy csomagban érkezik, akkor fogalmazzunk úgy, extra szenzitíven vagyok képes reagálni. Hát van az úgy…
Egy férfiról mindent elárul, hogy mennyire tiszteli a nőket.
És nemcsak a társát, nemcsak az anyját, nemcsak a lányát, nemcsak a közvetlen környezetét, hanem bárkit, akivel kapcsolatba kerül. Persze elég megfoghatatlan szó az, hogy tisztelet. Pedig mindennek az alapja ez. Olyan minimum, ami nem is kellene, hogy kérdés legyen.
Az a férfi, aki tiszteli a nőt, nem emeli fel a hangját. Képes arra, hogy kordában tartsa az indulatait, és az agressziójának nem ad teret sem szóban, sem tettben. Az a férfi, aki tiszteli a nőt, kedves, és előzékeny a nőkkel. Persze a másik végletet is láttam már, amikor egy teljesen normálisnak megélt jó szót képesek a nők is félreértelmezni, belelátva saját vágyaikat a férfi kedvességébe.
Az a férfi, aki tiszteli a nőt, nem utasítja a nőt, hanem kéri. Nem automataként működünk, van, hogy mi is tévedünk, de az elvárásoktól és az utasításoktól alapból menekülünk. Legalábbis azok a nők, akik nem az alárendelt, elnyomott szerepben megélt áldozati létet választják.
A verbális bántalmazás ugyanannyira fáj, mint a fizikai. Az a férfi, aki ad magára, ad arra is, hogy milyen a nőkkel való kommunikációjának a minősége, képes az önuralomra, és nem ad teret a frusztráltságból fakadó dühének. Nem támad, hiszen mióta világ a világ, a férfi a fizikailag erősebb. Valójában csak a gyenge férfiak kiabálnak és nézik le a nőt, mert így akarják uralni, irányítani akár a helyzetet, akár őt.
Nőként akkor tiszteled magadat, ha nem tűröd a tiszteletlenséget. És nem, nem azt mondom, hogy csináld ugyanazt, mint az ilyen férfi. Nem kell, sőt nem is célszerű felvenni a versenyt elvárások pufogtatásában, kiabálásban vagy agresszióban. A nem tűröm a tiszteletlenséget pont annyi, amit magában foglal: ha kell, ott hagyom, ha kell, határozottan kijelölöm a határokat és a játékszabályokat. Van egy szint, ami alá nem megyek. Hogy ki mit enged meg magának és másoknak, az alapvetően rajta múlik. És nálam mostanában egyre magasabbra került ez a láthatatlan léc, amit bizony nem minden férfi tud átugrani. De akinek nem sikerül, azzal egyszerűen nincs dolgom. Nem állok neki szentbeszédben nevelni, hiszen nem feladatom.
A férfierőt használni és azzal élni művészet. Tudni erősnek, határozottnak, tettre késznek, irányítónak lenni, de egyben megengedni a gyengédséget felszínre törni, megélni a bizonytalanságot, vagy lemondani az irányításról. Az egyensúly ennek megteremtésében előfordul, hogy hosszabb tanulási folyamat, és hiszem azt, hogy mi nők alapvetően tudjuk segíteni ebben a férfit.
Azonban az agressziónak semmi köze az erőhöz, a dühnek a határozottsághoz vagy a parancsolásnak az irányításhoz. Szélsőségek ezek, amelyek éles fegyverként sebzik a nőt. És a nő ilyenkor alapból hajlamos szintén szélsőségekben reagálni: vagy visszatámadással, vagy alárendelődéssel. Látni azonban, hogy mindez ilyenkor nem rólunk szól, még ha éppen akkor nekünk is a női bölcsesség megnyilvánulását feltételezi.
Aki saját magát tiszteli, annak nem esik nehezére mást sem…
Aki önmagát tiszteli, elfogadja, és kellő önbizalommal rendelkezik, annak a tisztelet olyan alapvető lételeme, hogy észre sem veszi, automatikusan árad a lényéből. Aki saját magát tiszteli, annak nem esik nehezére mást sem, hiszen akkor bizonyos dolgokat már nem tesz meg. Az ezen cikket ihlető történet számomra csak egy néhány perces intermezzo volt az életemben, vannak, akik számára azonban maga az élet. Az én szememben pedig felértékelődtek mindazok a férfiak, akiktől megkapom a tiszteletet. Köszönet és hála érte.
2021. november 11. 17:03:56
IGEN💋
2021. november 11. 17:03:36
IGEN💋
2021. november 9. 01:00:40
Mi is az Úriember!
Hozott ès szerzett tulajdonsàgok együttesen alakul ki a " úriemberség".
Gyerekkor kulcsfontosságú, neveltetés, enélkül nem alakul ki kèszsègszinten megfelelô viselkedés. Kommunikáció! Olvasni, olvasni, olvasni! Szókincs, tudàs nélkül nincs kommunikáció, hogy is lehetne.
Itt könyvekre gondolok, akár szèpirodalom, de ha már papírból van már az is jó.
Ès a jó humor! A hölgyek az okos humoros férfit kedvelik.
Egy tekintet, egy mozdulat, pár kedves szó és öltöny nélkül, is úriember lehetsz.Èrzékeld a környezetedet, reagálj megfelelően, hallj és láss!
Ismerd magad, tudd mire vagy képes, viselkedj természetesen, legyen önbizalmad.
Hozott ès szerzett tulajdonsàgok együttesen alakul ki a " úriemberség".
Gyerekkor kulcsfontosságú, neveltetés, enélkül nem alakul ki kèszsègszinten megfelelô viselkedés. Kommunikáció! Olvasni, olvasni, olvasni! Szókincs, tudàs nélkül nincs kommunikáció, hogy is lehetne.
Itt könyvekre gondolok, akár szèpirodalom, de ha már papírból van már az is jó.
Ès a jó humor! A hölgyek az okos humoros férfit kedvelik.
Egy tekintet, egy mozdulat, pár kedves szó és öltöny nélkül, is úriember lehetsz.Èrzékeld a környezetedet, reagálj megfelelően, hallj és láss!
Ismerd magad, tudd mire vagy képes, viselkedj természetesen, legyen önbizalmad.
2021. november 8. 10:07:43
Úriembernek szerintem születni kell, akibe nincs meg a hajlam rá ő sose lesz az bár lehet, ha nagyon akarja akkor azzá tud válni. Tisztelni kell másikat az legyen lány vagy fiú. Az se mindegy, hogy öltözik nem fontos, hogy öltönyben járjon keljen, de tiszta legyen az öltözete. Legyen illemtudó főleg a gyengébbik nemmel különös tekintettel, legyen figyelmes másra és ne csak a saját érdekében cselekedjen ha ez kedvességgel is párosul akkor nyert ügyünk van. Ha valaki bajban van akkor a legjobb tudása szerint próbáljon meg segítséget nyújtani.
2021. november 5. 13:25:26
Bocs, hogy eddig kellett várnotok, kedves jelentkezők a csatlakozásra! Mindenki írhat mostantól, hogy észrevettem! 💋
2020. október 3. 11:12:27
Jó kívánságaid köszönöm, örömmel olvastam, hogy picinyke résen ugyan de bekukanthattam bensődbe. Mint látom vagy is meg nem is, de az idő mindent helyretesz, talán a *virágillat* is "megcsapja" orromat egyszer...
2020. október 3. 08:24:20
Mosoly fakad ajkamon...amikor a kedves soraidat olvasom...Te jól látsz engem...az én életemben az "idő"....mint fogalom....szerencsére mindig kint jár az úttalan utakon...nem talál ide hozzám...de nem is nagyon hívom...szálljon olyan vidékre...ahol az ő lénye...patinássá teszi mindazt...ami bekerül az érintésébe...kívánok Neked szép gondolatokat...és "lelket duzzasztó" vágyat a hétvégére!...
2020. október 2. 21:34:47
Megleptél. Az idő mulása a te időtlen *közegedben* egy rég elkezdett próbálkozásom elevenítette fel. A lényeg, hogy azóta sem jutottam el hozzád:( Ám most szavadon kellene fogjalak :))) Az utolsó sor erre ösztökél ! Ha már ilyen ragyogó eszmefutatással emlékeztetél arra a történetre. Férfiként "virágot" még nem kaptam senkitől, itt az ideje megtapasztalnom, milyen a valódi Virág....
2020. október 2. 09:10:40
Kalandoztam egy kicsit a régi világomban...és Drága Vénkecske az írásodat elolvastam...értettem a lényegét...de kicsit én átírnám néhány részletét...a sárga agyag..."márga réteg"...alatt van az a víz...amit kútfúrásnál ha találnak...abból lesz egy kút kialakítva...és az nem piszkos talajvíz...és a temető oldala Nálatok nyilván agyagos talaj volt...mert a cserépkályhások szerintem csak azért ástak ott...remélem nem baj,hogy ezt megírtam...amúgy meg ölellek...és puszilom mindened...
2020. május 18. 00:21:47
Üdv Brudo! :)
2020. május 17. 18:54:06
:)
2020. május 17. 18:01:27
Kedves Enci, hölgyeim, uraim, üdvözletem mindenkinek!
2020. március 9. 19:48:44
Ámen!
2020. március 8. 15:24:46
Boldog nőnapot kívánok a fórum hölgytagjainak, és boldog férfinapot a látogatóiknak!
2020. március 8. 14:03:53
Ha nem bánod, amit írtál azt kiegészíteném egy Popper Pétertől vett idézettel is.
"Az élet tisztelete azt jelenti, hogy a születés és a halál végpontjai között úgy bánunk egymással, hogy érdemes legyen a világon élni."
"Az élet tisztelete azt jelenti, hogy a születés és a halál végpontjai között úgy bánunk egymással, hogy érdemes legyen a világon élni."
2020. március 8. 13:41:21
Bocsánat!
A legfontosabbat kihagytam: A”Főnök”:) Jézus Krisztus ,aki fennen hirdeti az igét!( igaz fentről!:)
De példája nagyon sok embernek ad hitet ,erőt ,bátorságot!
A legfontosabbat kihagytam: A”Főnök”:) Jézus Krisztus ,aki fennen hirdeti az igét!( igaz fentről!:)
De példája nagyon sok embernek ad hitet ,erőt ,bátorságot!
2020. március 8. 13:17:00
Epilógusként:
A történelem számtalanszor igazolta ,hogy a félelem ellenszere a bátorság.
Ha volt értelme az életnek és nem önző érdekek vezérelték ( hanem hazafias, nemes gondolatok) simán bevállalható a halál félelem nélkül.
Néhány név csak emlékezetetőül akik tudták ,hogy meg fognak halni attól amit tesznek : Petőfi,Dugonics Titusz,Miltiádész,Dózsa György .... és még sorolhatnãm a hétköznapi emberekkel is.
Őket hívjuk hősöknek.
A történelem számtalanszor igazolta ,hogy a félelem ellenszere a bátorság.
Ha volt értelme az életnek és nem önző érdekek vezérelték ( hanem hazafias, nemes gondolatok) simán bevállalható a halál félelem nélkül.
Néhány név csak emlékezetetőül akik tudták ,hogy meg fognak halni attól amit tesznek : Petőfi,Dugonics Titusz,Miltiádész,Dózsa György .... és még sorolhatnãm a hétköznapi emberekkel is.
Őket hívjuk hősöknek.
Hozzászólás írása...