AdatlapÜzenet küldése a téma adminak, címzett: huffTagok listája!Új tag meghívása a témábaSzerelem a szakmában és a szakmán kívül hozzászólásai
„Több, mint egy éve olvasom a különböző témájú posztokat és sok vacillálás után gondoltam, megosztom önökkel az én történetemet is” – így kezdődik a mai posztban közölt levél, amihez a tárgy mezőbe azt írta az email beküldője, hogy „kurvába lettem szerelmes”. Innentől kezdve nem meglepő, hogy aláírás nem is volt a levélben, de mi persze adunk egy keresztnevet a beküldőnek, a Kornél álnév jutott neki. Kornél történetéből a dátumokat és az országneveket kigyomláltuk, hiszen egyrészt nem akarunk kellemetlenséget senkinek, másrészt a lényeg nem is ebben van, de ettől eltekintve ugyanúgy olvasható alább a történet, ahogy az a Randiblog email-címére megérkezett. Messze az egyik legmegdöbbentőbb olvasói levél, amit az utóbbi években kaptunk – ha megosztaná véleményét vagy saját történetét, kérjük, írjon nekünk ön is! „7 éve éltem a keserű családfők életét, két gyerekkel, egy valag lakáshitellel. Sajnos ebbe egy idő után teljesen beleuntam, így hosszas vacillálás után különköltöztem a családtól, majd gondolván egyet, nyelvtudással és két diplomával a kezemben külföldre szerettem volna menni egyrészből a válás miatt, másrészből új életet, perspektívákat keresni. Rövid keresgélés után már kint is voltam egy cégnél próbamunkán. A válásból nem lett semmi, de a különélés alatt pár nővel rövidebb vagy hosszabb ideig együtt voltam. Azonban 2011 novembere körül sikerült rendezni a feleségemmel a kapcsolatunkat, és karácsonyt már az egész család kint ünnepelte. Az anyagi biztonság és stabilitás nem nyomta rá a mindennapi életre a bélyegét, de valami hiányzott az életemből. Így kb. 1 év együttélés után, munkámból adódóan, havi rendszerességgel 2-3 napot Magyarországon kellett töltenem, és ami hiányzott a házasságomból, azt prostiknál próbáltam keresni. Az első alkalomra nagyon nehezen szántam rá magam, de onnantól kezdve élveztem mindenkivel az együtt töltött időt. Érdekes volt felfedezni az „amatőr” diáklányt, a kettős életet élő feleséget vagy éppen gyerekét egyedül nevelő nőt, de természetesen a profik táborát is meglátogattam. Az elmúlt 1 évben közel 50-60 nővel voltam együtt, volt, hogy napi 3-mal, mígnem rátaláltam egy diáklányra, aki az ösztöndíj mellé keresett egy kis kiegészítést. 16 év körkülönbség van ill. volt közöttünk, de ilyen helyzetekben ez semmit sem jelent. Az első alkalommal kb. 2 órát voltam nála, és ez idő alatt egyszeri aktus kivételével végigbeszéltük az egész időt. Nem tudom, miért, talán mert nem magyar lány volt, de tökéletesen beszélt magyarul, vagy mert pont úgy nézett ki, mint akit én mindig is kerestem, nem tudom, egy hétre a látogatásomtól felhívtam telefonon és randit kértem tőle. Természetesen egyszerre tudta, ki vagyok és utólag derült ki, hogy nagyon vette az adást, hogy mennyire bejött nekem. Az első randi és a következő 2-3 alkalommal nem történt semmi, kerültem is helyzeteket, így elmentünk bowlingozni vagy pizzázni, de volt, hogy kirándultunk egyet. A 4. alkalommal mentem fel hozzá a lakásba, egy nagyon szexi szabadidőben fogadott és kézen fogott, majd a saját hálószobájába vezetett. Beszélgettünk egy kicsit, majd egyértelműen megmondta, hogy többet szeretne, mint csak beszélgetni. Előtte a lányoknál voltak szabályok, melyeket nagyon erősen tartottam: nincs csókolózás, mindent csak óvszerben, és semmi nyalakodás. De mikor vele voltam, nem úgy gondoltam rá, mint egy prostira, hanem arra a lányra, ki nekem tetszik és vonzó, szexi. Így a 3 szabály mindegyikét sikerült vele felrúgnom, és mondani sem kell, az utóbbi évek egyik legjobb együttléte volt. Másnap még felugrottam hozzá egy fél órára Valentin-nap előtt, de semmi nem történt. Természetesen a feleségem semmit nem tudott erről, csak az volt neki furcsa, hogy mindig fáradt vagyok, és nem akarok vele lenni. Persze én is kerültem a dolgokat, korábban mentem aludni vagy korán keltem, és tudtam mire fogni. Minden hetet, amit otthon Magyarországon töltöttem, vele az én kurvámmal, nagyon, de nagyon vártam. Persze az elején nagyon nehéz volt elfogadni, hogy ezt csinálja és nem is voltam vele teljesen őszinte, hiszen a családomról tudott, de arról nem, hogy együtt is élünk. Aztán mikor már kellően bátor voltam, elmondtam neki mindent, de ekkor már vagy 6-7 hónapja voltunk együtt. Persze bedurcizott, de sikerült megbeszélnünk a helyzetemet. A nyáron a gyerekek befejezték az iskolát, és kitálaltam a feleségemnek. Elmondtam, hogy van valakim és szeretném vele megpróbálni, de itt van ő és a gyerekek és mit és hogyan kellene, illetve tudunk csinálni vagy megoldani úgy, hogy mindenkinek jó legyen. Persze az összeköltözés kamu volt, beszéltünk róla, de míg az iskola folyt, ő dolgozott még. A családot visszaköltöztettem júliusban Magyarországra és a prosti barátnőm is végzett az egyetemen. A nyarat, illetve 4 hetet együtt töltöttük külföldön a családjánál, ugyanis bemutatott a szüleinek. Élveztem mind a 4 hetet vele, hiszen mindig is nagy családra vágytam, és ezt is átélhettem, milyen egy családi összejövetel az ő országukba. Igaz, az eredeti ottani ételek nem ízlettek, de üsse kő, ha csak ennyi hiba van benne. A titkát csak én tudtam, illetve tudom, hogy mit is csinált itt Magyarországon. Érdekes, hogy amióta ismerem, más nőre nem néztem, nem is kell, hiszen mindent megkapok tőle, és én is igyekszem mindenben a kedvére járni. Azóta kiköltözött hozzám, most éppen az itteni nyelvet tanulja, hogy el tudjon a tanult szakmájában helyezkedni, én pedig elkezdtem az ő nyelvét, hogy a családdal ne kelljen angolul vagy tolmáccsal beszélgetni. Közel fél éve élünk együtt, és bátran mondhatom, minden úgy alakult, ahogy én szerettem volna. Mellettem van a világ legszebb nője, akinek minden porcikáját imádom. Persze beárnyékolja a múltja, de miért ítélkezzek felette, hiszen közel annyi nővel voltam előtte együtt. Én bízom benne, hogy a mondás igaz: kurvából lesz a legjobb feleség."
az "igazi" vendéglátó nem ködösít, rózsaszínűvel sem.
a múltja történéseinek említése csak akkor gyakorlandó /akkor is csak módjával, és nem rákérdezve/, ha azzal a vendéglátó hozakodik elő.hiszen nem a múltjukért kedveljük őket, hanem azért, amit a jelenben kapunk tőlük.
Régebben, máshol volt szolgáltató lány akivel rendszeresen összefutottunk egy jó dumálásra, vacsira, de olyankor sosem volt szó szexről, csak élveztük egymás társaságát - erre nagyon ügyeltem, ne keveredjenek a dolgok.
És szerintem ez így van jól.
Perszehogy eljátszik az ember a gondolattal: "De jó lenne ha minden nap megkapnám ezt a csodálatos szexet, és előtte, utána beszélgethetnénk, hisz sosem fogyunk ki a témából, majd másnap reggel e mellett a gyönyörű teremtés mellett ébredhetnék"... Úgy gondolom ilyenkor kell megállni, egy darabig kerülni az illető lányt, mert sosem tudhatjuk mennyi az illúzió abból amit kaptunk, amit gondoltunk - a nők nagy varázslók tudnak lenni, hamar odavarázsolják a rózsaszín ködöt a szemünk elé :)
Persze biztosan másképp gondolkodnék ha éveim száma nem lenne ilyen sok. Simán el tudnám képzelni a fentebb emlegetett lányokat magam mellett a hétköznapokban is, és engem sem zavarna a múltjuk, mert hisz miért is zavarna pont az ami lehetővé tette hogy megismerjem őket?
Alapvetően azt vallom, ha valaki a BARÁTOM, akkor a véleményét mondja, ha kérem és ne azt, amit szerinte hallani szeretnék. Utóbbival nem vagyok előrébb és azért kérem a véleményét, mert arra vagyok kíváncsi... Ráadásul "szemét" módon én is a véleményemet mondom, max. hallgatok, de nem vetítek.
A Te esetedben úgy gondolom, első körben elmondhattad volna, amikor megtudtad, most már nem biztos, hogy szerencsés lenne. A lánynak esetleg szólhatsz, de ha úgy látod, már csak erőlködnek, akkor felesleges.
Bár a megmondás híve vagyok, egy történet, ami mégis ellene szól!
Ezt nem is egyszer hallottam édesapámtól.
Ahogy lenni szokott, az érintetett leszámítva szinte mindenki tudta, hogy egy kollegajukat a felesége fűvel-fával csalja. /S csak keveseket nézett bokornak. ;)/ Egyszer valaki felvilágosította - jött is a válás. S itt jön, ami linett-et igazolja: X évvel (?) később együtt poharazgatott a társaság, majd megszólalt a pali szomorúan: "ha nem szóltok, akkor lehet, hogy továbbra is csalna, de talán még mindig boldog vagyok a házasságomban..."
Az logikus, hogy többnyire "a vendégek esnek át a ló másik oldalára..." És nem is csak "vadászat" miatt.
Megnézzük a fotókat, s akik tetszenek, azok közül választunk - többnyire. /Persze van arra is példa, hogy a rengeteg áradozó beszámoló csábít valakit olyan hölgyhöz, aki amúgy nem az esete. De ez a ritkább./ Tehát külsőre már szinte biztos, hogy bejön a meglátogatott hölgy. /Most az erős retust, illetve az évekkel korábbi képeket hagyjuk ki./ Ha a vendég normális, akkor a hölgy is úgy áll hozzá és megkapja az illúziót IS, hogy milyen méretes..., sportos, kedves és egyebek... Ha - a nem egy beszámoló alapján... - utóbbit is, olykor minden alap nélkül elhiszik, akkor bizony a kedvességet, egy mosolyt, mondatot is félreérthetnek. S akad, amikor szeretné(n)k is félreérteni. ;) Ebből pedig könnyen lehet "baj".
Ti viszont nem "mazsoláztok", így olyan is meglátogat, aki nagyon nem jön be, menet közben derül ki, hogy khm... a viselkedése sem az igazi stb. Így - talán ezért IS kevésbé jellemző, hogy a lány közeledne.
Viszont sok-sok éve /sok-sok kilóval könnyebben :)/ futottam bele olyanba, hogy a lánynak volt olyan mondata/megjegyzése, ami felbátorított... /Magát a történetet privátban, már ha érdekel./
Amúgy miért ne működhetne szolgáltató és vendég között? Nyilván nem a szerelmet keresik a felek, ettől még… Gondolom egy szórakozóhelyre, buliba se mindig úgy mentetek, hogy „no most akkor megtalálom a szerelmet…” - aztán mégis úgy alakult!
Akadt hölgy, aki azt írta: vendéggel soha! Pedig bizonyos szempontból, több szólhat mellette – vagy olyan mellett, aki ugyan nem volt vendég, de az ismeretség ebben a körben kezdődött.
Persze benne van a pakliban, hogy az illető a múltat kezdi emlegetni, azonban ez messze nem törvényszerű. Az meg érthető, hogy egy idő után a pasi kezdi kényelmetlenül érezni magát, ha a kedvese még mindig „itt” dolgozik. Azt gondolom, az a legveszélyesebb, ha kijelenti, majd eltartja szíve hölgyét. Bármilyen csábítóan is hangzik, a totális kiszolgáltatottságot jelenti, vélhetően érzelmileg is, ám még inkább anyagilag. Tehát rosszabb helyzetbe kerül, mint amikor magának dolgozik. Ezt a „bulit” (kiszállás) közösen kell megoldani.
Jelentős előny „itt” kezdődött kapcsolat esetében, hogy az alapdolgokat tudják egymásról a felek, s nem kell ez ügyben hazudni! Nem kell kitalálni kamu melót (babysitter, felszolgáló stb.) és különböző indokkal visszautasítani, ha a lány elé menne…
És leginkább nem kell félni a lebukástól! Ráadásul „jóakaró” mindig lesz…
Az idő! Az,hogy ÉN szép lassan kiverem a fejemből... Pedig még most is emlékszem mindenre.. A hosszú kabátjára,és alatta az öltönyére.. Az öltönye alatt pedig.. Huhh! Na most kell abbahagynom!Puszik
Annyira más, hogy más - szolgáltatóhoz - megyek, ha csak egy gyors dugásra "űrítésre" vágyom, és más lányhoz,-már megismert, fizetős partnerhez- ha szeretkezésre.
Amiért írok, mert van egy kis közös bennem és a férfiszereplő között.
10 éve vagyok házas, van 2 gyerekem. Imádom őket és a feleségemet is. Soha nem csaltam még meg (ebben különbözünk a cikkben lévőtől), még erotikus masszáson sem voltam.
Én az eredeti sztori főszereplőjének életében ott járok, hogy el tudom képzelni, hogy megteszem, mert a szexuális életünk nincs rendben. Hiába beszélünk róla, hiába teszek meg mindent otthon, nem működik úgy, mint rég.
Egy csomó terhet leveszek a feleségem válláról, segítek a háztartásban, tudok biztosítani neki szabadidőt (gyerekek mellett kell), van bennem romantika... de nem működik már a kémia részéről. Magától nem kezdeményez, a TV-ben lévő sorozatok jobban lekötik, inkább azokon alszik el, mint egy kis ágytorna után. Persze van amikor erőt vesz magán, de már nem az igazi. (még a 40hez közeledve is mindketten kábé úgy nézünk ki, mint 13 éve, szóval itt nem 10-20 kilók miatt alakultak így a dolgok).
Sajnos mostanra kifogytam az ötletekből az évek során, viszont vannak igényeim, ott nem hagynám sem őt, sem a gyerekeket. Szerintem ez az a pont, amikor az emberek igénybe vesznek erotikus szolgáltatásokat.
S mivel egy kedves, szép nőbe bármikor belezúg az ember, el tudom képzelni az eredeti sztorit magamon. Talán ez az, ami visszatart a masszázstól is. Még. :)
Egyébként egy apa ilyen könnyen nem mond le a gyerekeiről, mint a cikkben szereplő.
Ha van valakinek trükkje, ötlete, hogyan lehet egy nőt a szürke hétköznapokból kirángatni, hogy újra a régi legyen, újra fontos legyen neki a szex, a párkapcsolat, szívesen veszem.
Akinél minden rendben van, kívánom, hogy maradjon is úgy, aki még nem találta meg a párját, annak meg hajrá! :)
Szóval, a feleségek is kicsit többet követelnének otthon egy ilyen bemelegítés után, így végső soron, mindenki jobban járna.
Persze, ez csak az én eszmefuttatásom, és tisztában vagyok vele, hogy ezt kevesen tűrnénk. De ha a kultúránk része lenne? Teljesen megszokott és elfogadott? Ha olyan megbecsült lenne egy prostituált, mint egyes régebbi társadalmakban? Hm?
A kis kitérő után vissza az eredeti témára: mivel 2000 éves belénk ivódott neveltetésünk miatt a qrvázás bűn, és a prosti valami szégyellnivaló, ezért a legtöbb pasi alkalmatlan egy ilyen kapcsolatra. Persze, működhet egy darabig, csak hát amikor észreveszik, hogy egy társaságban éppen az ő párjuk múltjáról beszélnek, azt nem egyszerű kezelni. No és ott van a legveszélyesebb, hogy soha, de soha ne vágd a fejéhez a múltját! Észnél kell lenni a legvadabb családi vitánál is.
Na de az ilyen "vészhelyzetek" kivételével, nagyon jó és főleg tartalmas életét lehet élni egy volt szolgáltatóval. A nemi életed nagy valószínűséggel izgalmasabb és tartalmasabb lesz, mintha egy "átlagnővel" élnél. Ragaszkodásból és hűségből is többre számíthatsz.
De ha csak a pénzedért, vagy a biztonságért választott, akkor nagyon mellényúltál.