Ez itt, amit Webiék úgy elrejtettek, mintha nem akarnák, hogy szavazzunk:) //www.beszamolok.com/lap/szavazas

Milyen szavazás? :)

Esélyem csak akkor van ha kampányolok és mint jó marketinges tudom kell a reklám :DD
Van ott piros bőrkanapééé akarooommm :DDDD
De ha nem nyerek sincs semmi nem fogok kardba dőlni ,) :D
Egyértelmű a legnépszerűbbeknek van sansza nyerni és nem tartom magam annak :DDDD

Kellenek a szavazatok, mi?:) De meddig lehet szavazni, van valami végdátum? Szerintem ez egy vérzivataros-cicaharcos kampány lesz, amely mellett a kvótanépszavazásé, meg az USA elnökválasztásé elbújhat:D

Lesz mit olvasnom később :))))))))))))

Huff, nyugodj meg, Jókai sem mindig remekművet írt... :)))

Semmi gond, kingston, nekem sem a kedvencem és szerintem pepe is erre utalt, hogy ami már eleve szélsőséges, azt parodizálni szinte lehetetlen, hiszen nem tudod hová fokozni. Egyébként hirtelen jött ihlet volt, próbáltam a sokszor olvasható szuperlatívuszokat a teljes abszurditás irányába fokozni, és bár élveztem a megírását, de közben én is éreztem, hogy belekerültek teljesen sablonos, "elfogadható" részek is:)

Ezt nem bírtam végig olvasni még, huff, ne haragudj. Volt már jobb is. :D Olvasva az igazi beszámolókat sokszor eszembe jut, hogy lehetne parodizálni azt, ami eleve önmaga paródiája? Úgy értem, ha ezt beküldöd, senki meg nem mondja, hogy ez paródia - részben mert el sem olvassák, részben mert tényleg vannak hasonló beszámolók. Jó, most beleolvastam, azért lehet, hogy páran gyanút fognának, ha beküldenéd valamelyik lányról. :D :D :D

Szia Pepe, köszi a biztató szavakat tőled mindig úgy fellelkesül az ember!:) Most ez volt a maximum, de legközelebb még jobban igyekszem.

Hát spyyyy, egyszer-egyszer mindenkinél jól jön a nyálszívó, de ez sokszor inkább a megénekelt a hölgyet dicséri, viszont olvasok néha olyan beszit, ami sokkal jobb paródia, mint az enyém, pedig az eredeti:D

Huff, elég hosszan röhögtem, a nyálszívó jó ötlet volt!
XDDD

Huff Szevasz!
Ez egy beszi paródia paródiája volt ,vagy lehet nincs agyam?D
Ennél sokkal többre vagy képes!D
Kösz az úttörő munkát!D

Ez igen!... Gratulálok!!!

Az elszállt vendég

Egyeztetés
Mikor megláttam a képeit az oldalon, azonnal valami sejtelmesen előhömpölygő ellenállhatatlan vonzalmat éreztem iránta! Hosszú órákig bámultam őket a monitor előtt, gyorsan ALT TAB-ot nyomva, ha valaki belépett a szobámba, majd inkább kinyomtattam mindet színesben A2-es méretben és kiplakátoltam velük a szobám falát. A plafont is, hogy ha reggel felébredek őt lássam elsőként! És még nem is beszéltünk! Sokáig gyűjtöttem a bátorságot, hogy felhívjam, hiszen én egy egyszerű halandó vagyok csupán, ő meg egy istennő, vagy inkább Istennő, nem nem, leginkább ISTENNŐ!!! Mikor végre fel mertem hívni, felvette és belecsicsergett a telefonba rögtön kitavaszodott, pedig Karácsony előtt járunk, sötét és latyak van mindenütt, de a lelkemben kivirágzott, szárba szökkent a túlzásmentes boldogság! Búgó hangja méztől csöpögő szexi folyondárként hálózta be szerelmes illúzióra sóvárgó lelkem apró cafatjait és alig egy percet beszéltünk csak, de engem már elért a beteljesülés és a nadrágomba élveztem. Még szerencse, hogy duplaalsót hordok, hogy kordában tartsam őrjöngő lelkesedésemet. Az ajándékról nem kértem tájékoztatást, mert nekem minden pénzt megér, hogy akár csak láthassam Őt (ŐT). Jövőre legfeljebb nem megyek máshoz és a vele töltött percek emlékeiből élek majd! Mikor kérdezte, hogy mikor lenne jó nekem, mondtam, hogy már ott vagyok a ház előtt, nézzen ki az ablakon, de jelezte, hogy a térképet direkt arrébb rakta le és egy elhagyott gyártelepre mutat. Mondtam, nem baj, csak vigyázzon, mert sok itt a törött üveg! Aztán megadta a valódi címet és alig 1 óra buszozás után oda is értem. A buszon végig a képeit bámultam a telefonomon, mikor egy idős néni ezt meglátta, keresztet vetett és elült mellőlem, de szerintem csak irigykedett és nem bírta elviselni szívem választottjának éteri szépségét!

Megközelítés
Busszal mentem, ami kicsit macerás volt a nyálszívó állvány miatt, amelyet mint egy infúzióskészletet cipelek mindig magammal, ha kimozdulok. Sajnos hajlamos vagyok nyáladzani, főleg, ha ilyen gyönyörű lányokhoz vagy bármilyen lányhoz megyek (ami még sajnos nem fordult elő, mert szűz vagyok, de van internetem, tudom, milyen egy szép nő). Vagy akár, ha rájuk gondolok, szóval mindig. A megközelítés egyszerű, a térképen jelölt gyárteleptől alig 1 óra még akkor is, ha nem rabolnak ki. Ha viszont kirabolnak, mint engem, van egy automata a ház melletti sarkon, használjátok. Én minden pénzemet felvettem, remélem elég lesz.

Helyszín
Egy nagy kőházban egy izgalmas (kicsit azért sötét és félelmetes) lépcsőház és egy kalandokat rejtő sejtelmes budoár, amelyben szirénként csábít eme mennyei tünemény. A lábtörlőn egy Ámor-nyíllal átlőtt hatalmas vérző szív volt, tudtam, hogy jó helyen járok és úgy dobogott az én szívem is, mint amelyet átlőttek (nagyon dobogott). A lakás a célnak teljesen megfelelő, akarom mondani ennél tökéletesebb helyszínt elképzelni sem tudnék, menten beköltöznék, ha lehetne, annyira meghitt, otthonos és személytelenségében is barátságosan vonzó egyszerre. A fürdőszoba tisztaságáról mindent elmond, hogy kiborítottam a szájvizet a kövezett padlóra és onnan nyaltam fel minden drága és ízletes cseppet, annyira gusztusosan tisztára volt suvickolva. A Domestos ízét is alig éreztem. A zuhanykabintól meg egyszerűen elaléltam, nem láttam még ilyen szerkezetet sehol máshol, elhúzható ajtaja volt, amelyet vissza is lehetett húzni, hogy ne folyjon ki a víz, előtte kilépő, amely 3-4 napja száraz lehetett már, valamint gondosan odakészített finom, puha, valószínűleg plüssmackó-bőrből készült törülköző és illatos potpourri várt. Úgy éreztem magam, mint egy wellness hétvégén Zalakaroson, ahová a szüleimmel mentem a diplomaosztóm után. A szobában hatalmas, puha, trambulinosan ruganyos, baldachinos franciaágy terpeszkedett és egy frakkba öltöztetett, mandzsettagombos szobainas is volt, a sarokban amelynek fejrészéhez Mr. Stokes-ot ragasztották a Csengetett, Mylord? c. sorozatból. Összességében minden lehetséges emberi igényt kielégítő volt, talán csak cipőkanál nem volt, de a szandálomhoz nem is kellett.

Lány külseje
Teremtő Atyaúristen és Szűz Mária, meg az összes Angyalok! Bő kézzel adagolták neki a szépséget, mit kézzel, inkább egy csordultig telt bőségszaruból öntötték rá a női test csodáit! Mikor először megláttam élőben, a szívem üstdobként vert egy nagyot és azóta is ki-kihagy néha a káprázat miatt. A teste, mint egy USS Zumwalt típusú romboló áramvonalas, de ott kerek és szögletes, ahol kell. A száján megcsillanó szájfénytől megvakultam, fogainak villanása villámcsapásként ért, a mosolygó szájszéli gödröcskéit legszívesebben feltöltöttem volna egy nagy adag juharsziruppal és fejeset ugrottam volna beléjük! Smink nem volt rajta, de természet adta szépsége így még jobban tündökölt, szeme meleg sugarától lebarnultam, szempillái rebegtetése pillangó hatást keltett és tönkrezúzta korábbi tudatlan életemet. Nyaka hattyúszerűen kecses ívén úgy csúszott végig a tekintetem, mint síugrósáncon a játékos, csörgősipkás manók, ahonnan világrekordot ugrottam egészen a kebléig. Beavatkozásmentes, de alulról felnyitható mellei szemkápráztató dombocskákként lengedeztek előttem, ágaskodva rügyező bimbócskákkal és tökéletesen kerek holdudvarral, amelyben vidám körtáncot járnak éjjelente a szentjánosbogarak, nappal meg a tündérlepkék. Ennivaló, bár többfalatnyi pocikája lágyan ringatózott a teste hullámzó tengerén a közepén egy csillámló kis ékszerrel, amely mint gumikacsa a kádban küzd az elemekkel, de soha fel nem borul. Feneke partjai mint a vízzel telt lufik, ha finoman egymáshoz dörzsölöd őket, úgy ringtak egymás mellett, mikor előttem ment és én megbabonázva bámultam a csodálatos képződményt, amelyet először féltem megérinteni, nehogy kipukkadjon.

Itt kicsit meg kell állnom, mert tele lett a tartály, cserélnem kell. De szerencsére vége ennek a szekciónak, azt hiszem elfogytak a jelzőim. Még a végére egy nyomatékosítás kell: Ő egy TÖKÉLETES NŐ!

Action
Mikor felhívtam a kapu elöl egy kicsit váratott, majd kinézett az ablakon és lekiáltott, hogy jöhetek, bár én maradtam volna szerenádot adni, de nem volt nálam a tekerőlantom és az állványt is lepisilték már a helyi kutyák, meg persze diszkréció és irigység. Nem akartam, hogy mindenki tudja, micsoda igazgyöngy rejtezik itt a most már rózsaszínnek és illatosnak tűnő gettó szívében! Remegő lábakkal léptem be a szentélybe, megláttam ŐT és mikor ájulásomat követően fellocsolt egy vödör mosólével, végre alaposan szemügyre vehettem angyalszárnyú vendéglátóm embertelenül vonzó körvonalait. Kérdezte, hogy mi lóg a szájam sarkában, de akkor még biztos nem látta az állványt és a tartályt, mondtam szégyellősen szemlesütve, hogy nyálelszívó, mint a fogorvosi rendelőben, mert sok nyálat termelek akkor is, ha fogat húznak, meg ha randizok, meg ha beszit írok,meg úgy egyébként mindig. Kicsit szörcsög, néha meg kell igazítani, és bele lehet akadni a gumicsőbe, de remélem, hogy nem zavarja. Sóhajtva jelezte, hogy volt már nála féllábú-félkarú befont szőrű törzsőrmester és egy szélesebb mint hosszabb farkú berepülő pilóta is, akinek a sok G erő hatására eltűnt a nyaka, így én már nem tudok neki újat mutatni. Mondjuk kérte, hogy valahová biztonságos helyre állítsuk az állványt, nehogy felboruljon menet közben, de szerencsére volt nálam 3 méternyi hosszabbító cső.

Gyorsan lefürödtem, ott szerencsére szabadon lehet ereszteni a visszafojtott nyálat, aztán berakva az elszívót visszatipegtem a szobába, ahol álmaim eszelősen kívánatos asszonya várt már anyaszült meztelenül, hívogató bájait szerteszét dobálva a szobában. Majdnem rávetettem magam, de az állványt biztosítani kellett így először rákapcsoltam a fékeket a kis görgőkre, elrendeztem a csövet, hogy ne zavarjon senkit és belenéztem a kozmosz végtelen bölcsességét és szépségét tükröző egyik szemébe. A másik hiányzott. Lassú rávezető csókkal nyitottunk, derékszögben egymáshoz tapasztva szájunkat, démonian tekergő nyelvtömege átnyomult a számba és kellemesen csiklandozta az elszívó kampós csövét, miközben keze karmaival félelmetesen ágaskodó kicsi musztángomat vette kezelésbe. Elmentem a markába azonnal, meglepődött, de mondtam, hogy soklövetű vagyok, olyan gyorsan megyek el, hogy észre sem veszem és nagyon gyorsan termelődik újra az ipari méretű ondózacskóm tartalma. Megnyugodva folytattuk a nyálcserét, bár neki alig volt mit átadni hozzám képest. De többet akartam látni és érezni belőle, ezért hanyatt döntöttem és felfedezőútra indultam az ismeretlen vadonba.

A tükörsimára borotvált puncusa kávét, teát és csokit is tartalmazó, biztos kézzel előre csomagolt SPAR-ajándékkosárként nyílt ki előttem. Pillangószárnyait négyrét hajtogattam a füleim mögé és belenyaltam a kelyhébe, amely a Szent Grálhoz lehet hasonló, mintha az örök élet nedűjét szürcsöltem volna ki belőle, misztikus erő költözött a nyelvizmaimba és gyengéd, de egyre erősődő ostorcsapásokkal terelgettem gyémántkeménységű csiklóját a gyönyör ezüstszínű kerubok által féltve őrzött, színtiszta aranyból kovácsolt kétszárnyú kapujáig. (Sajnos el is vágtam a nyelvem a csiklóján, azt hittem, megjött neki, de aztán láttam hogy a nyálelszívó tartályom zavaros vörösre vált. Máskor sikoltoztam volna a fájdalomtól, de ez most csekély ár volt a transzszerű élményért). Ő mindezt észre sem vette, mert nemesacél fejét hátravetve, szikrázó sörényét lobogtatva fennhangon nyerített és földrengésszerű hegyomlásnyi orgazmikus gyönyört sugárzott szanaszét KELYHE epicentrumából. Hogy elment-e azt nem tudom, de én a kiapadhatatlan, negédes nektárt szürcsöltem magamba és igyekeztem minél többet lenyelni, mielőtt a gépezet elszívja előlem a habos buborékként a mélyből előtörő legőszintébb belső nedveket.

Mikor lecsillapodott és magához tért, megláttam fekete szembogarában a szűkölve viszonozni akaró fenevadat és ahogy rábukott az ötödik élvezéstől kissé megfáradt törpetizedesemre, elsötétült előttem a világ. Csak Ő volt és a SZÁJA. Meg a FOGAI (nem a megafogai). Álltam az ágyon behunyt szemmel, Ő pedig előttem térdelt és éreztem, hogy örvénylő mélység szippantja magába Odüsszeuszként árbochoz láncolt vak kisöcsémet (ha kisöccs akkor hogy lehet egykorú? Ezen már sokszor gondolkoztam). Tajtékozva habzó nyálfolyam szorította magához üvöltve küzdő akaratomat, de nem volt menekvés, hatodjára is elélveztem. Mohó T-Rexként nyeldekelte a két-három csepp spermával megbolondított végterméket, miközben buja farát ringatta ütemesen. Köszönöm – rebegtem hálaimát hatalmas istennőm pörcös tepertőként elropogtatni kívánt fülkagylójába.

De hátra volt még az igazi beteljesülés, a vaginális élvezetek netovábbja, az egy húron pendülő szerelmesek egybeforró póza, a misszionáriusok kedvence: a misszionárius. Nem is akartam másképp magamévá tenni ŐT, mint mellének halmaiba temetkezve, orcájának ragyogásában merítkezve, csípőmmel robosztus, de kolosszálisan szexin nőies medencéjébe fúródva. Gumit húzott, amely a legfinomabb keleti selyemként borította be az ünnepi alkalomtól méltóságosan kiegyenesedett, Ő utána legféltettebb kincsemet. A gumiparám azonnal elpárolgott, mikor combjait széttárva, vulváját felfedve kitárulkozott és behatolásra invitált szája sarkába biggyesztett mutatóujjával és dögösen izgatóan leeresztett szempilláival. Az áhítattól ordítva rohamoztam beljebb hüvelyébe kétkezessé fejlődött lovagi pallosommal, amelyeket egymásnak teremtettek (gy.k. kard és hüvelye) már a templomosok tekercseiben is. Közben szánkat mint valami keskeny völgyhíd, szépen csillogó nyálfolyamunk forrasztotta egybe. Én örökre így akartam maradni, de a nyálhíd sajnos ingatag dolog, múlékony, mint a tegnapi virtuális istennőm, akire már nem is emlékszem. Komoly tempóban kezdtem meg a lovagi torna végső megmérettetését és magamban sírva könyörögtem azért, hogy hallhassam úrNŐm orgazmustól elszorult torkán át nagy nehezen kipréselt nem művi nyögéseket. Az internet szerint ez a biztos jele egy NŐ elélvezésének és én azért jöttem, hogy végre elélvezzen tőlem egy igazi NŐ is (ne csak egy gumiNŐ). A verítékem lassan csorgott a gyönyör hevétől izzó gerincoszlopom mentén, míg Szerelmem (azt hiszem már nevezhetem így) hangosan biztatott és bátorított továbbmenésre a szögesdrótakadályokkal övezett, nehéz, kacskaringós de mindenképpen élvezetes úton. És végül erőfeszítéseimet zajos siker koronázta, kiabáltam, hogy JÖVÖK, Ő kiabálta, hogy JÓ, MENJEK és mentem is, a selyemgubót csordultig töltöttem potenciális gyermekeimmel és azt kívántam, bárcsak méhéig lőhettem volna az egyik kis fickót, hogy kézzelfogható emlékem lehessen erről a varázslatos találkozásról. Kérdeztem, hogy Ő elment-e, mivel a hosszú rángatózásom miatt nem tudtam rá figyelni és büszkén húztam ki magamat, mikor azt mondta, hogy IGEN, PERSZE. A nagy lendületben közben ki is esett az elszívó és csak akkor eszméltünk, amikor az ágy már nyáltengerben úszott és mi lelkesen pocsoló gondtalan kiskacsákként tocsogtunk benne az igaz szerelmünk levével hígítva. Nevetve fürödtem a mámor fehérre csempézett lucskos medencéjében és még kétszer elmentem csilingelő kacagását hallgatva.Mély, tartalmas, világmegváltó, értelmes gondolatoktól sem mentes beszélgetésünket követően boldogan fütyörészve, igazi emberi érzésektől 100%-osan feltöltve tusoltam tusfürdők nagy választékától övezve.

Elszámolás
Nem tudom, mennyit hagytam ott, de azt hiszem, mindent kiürítettem a tárcámból a kis komód tetejére már a legelején, hogy ne rontsa el semmi ezt a hibátlan találkozást. Ár-érték arányban messzemenően megéri, bár nem tudom, hogy ez a fogalompár mit takar pontosan. A világ minden pénzét odaadnám neki, de szerencsére az nem az enyém.

Összkép
Úgy éreztem magam vele, mint egy csecsemő, amely első levegőjét veszi egy hatalmas ismeretlen világban, napalmbombaként söpört végig rajtam a felismerés, hogy még soha nem volt részem ennyire felemelő élményben és a pornós lányok, akikre eddig fantáziáltam, kócos kis szurokszörnyek csupán - még akkor is, ha egy-egy gondolatban lezajlott randi után istennőt adtam nekik vagy felejthetetlent – és a szívem égi trónusát Ő a NŐ foglalja el egyedül. Legalábbis a következő élőNŐs randiig. Nem akarok túlzásokba esni, visszafogom magamat, de egy Föld felé száguldó meteor is visszafordulna és inkább egy másik bolygót robbantana fel, ha meglátná ŐT. Ehhez persze ki kéne ŐT lőnünk a ZŰRBE (bocsánat, az űrbe) és azt nem szeretném, de még talán a csillagközi por is behódolna előtte és nem robbantaná szét a vákuum, olyan szépséges szép teremtésű NŐ Ő.

Fentebb már azt hittem, elfogytak a jelzők, de felütöttem gyorsan a Révait, az Idegen Szavak és Kifejezések Szótárát, a napi Blikket, megnéztem egy X-Faktor élő adást és még találtam néhányat: leírhatatlan, tündöklő, varázslatos, fantasztikus, elsöprő, fenomenális, felülmúlhatatlan, transzcendentális, borzasztó!! Ő egy igazi nőnemű nő, aki nőből van, bocsánat Nőből, sőt csupa nagybetűvel NŐBŐL, nem tudom fokozni, rengeteg X kromoszómája van, na. Egy csupanő feminin jelenség, akinek az utcán is utána fordulnak a férfiak, mert ízig-vérig nő! Tényleg látszik rajta, hogy Ő egy NŐ. Emellett úgy nevetett a vicceimen, hogy kibuggyantak a szilikontömítései, amelyeket az evolúció láthatatlan keze helyezett oda és olyan okos lány, hogy a MENSA tagság teljes IQ tömege mellette csupán egy taknyos zabigyerek szintjén van. Azt éreztem a randi közben, hogy csak rám figyel (és persze az elszívó állványra), teljesen magát adta, maximálisan feltárult előttem és őszinteségével kapcsolatban szemernyi kétely sem motoszkál egyszerű férfiagyam legtávolabbi poros szegletében sem.

Bár soha nem láttam még élő NŐT, de ha valaki, akkor Ő szerintem tényleg egy igazi NŐ. Azt hiszem szerelmes lettem (az internetről ismerem ezt az érzést is).

Akkor sem fogom a telefonodat nyálelválasztásos-csókolgatni! (Zárójelben jegyzem meg ,én még jobb képeket tudnék a telefonommal készíteni meztelen valóságodról...na jó,legalább had próbálom meg!

Ohhh köszi :) Telefonommal készítettem őket :)

Réka kedves, jók az új képek!
Megindult a nyálelválasztásom tőlük.
Köszönet és puszi neked is!

Cupp nektek:)))

Nem kap kankót (sem).

Szabad-e locsolni? :D

Esszenciális beszámoló:
Aki legény,
Az mind kedves
Pöcsi kemény
Punci nedves
Óvszer kell rá
Úgy a rendes
Aztán hajrá
Nem lesz terhes...
:-)))