Válasz a Kollégának:Nem lesz pozitív és nem lesz politika-mentes,de ezért igyekszem.
Ez a szám 2012.január 01-től a nullára fog csökkeni.Ezen a héten ugyanis pártunk és kormányunk tönkreverte az összes nyelviskolát,s a teljes felnőttképzést,az ezzel foglalkozó vállalkozásokat.Egyetlen tollvonással megszüntette ugyanis azt,hogy a Cégek,vállalkozások a Szakképzési hozzájárulás terhére továbbra is képeztethessék alkalmazottaikat.Eddig is volt önrészük,de ez után a teljes összeget Nekik kellene kigazdálkodniuk.Nem fogják!!!A lakossági kereslet már így is jelentősen csökkent,munkanélküliek képzésére,átképzésére sincs pénz.De a nyelvtudás hiány hazavágja a Cégeket. Európában ennél "utolsóbb"hely már nincsen.Nesze neked Lisszaboni egyezmény az Élethosszig tanulásról.Brávó!

Idegen nyelv!a minap egy 2010-évi tanulmány került a kezemben.Ebben a szerző elmondja,hogy hazánkban a felnőtt lakoság 75% nem beszél idegen nyelvet. Nekem e  %- al iskátelyem van,az a gyanum,hogy ettöl többen nem beszélnek idegen nyelvet.Ami ettöl sokkal sajnálatosabb,hogy a volt szocialista országok közül az utolsó helyen vagyunk.Elgondolkodtam,hogy ez miért is ilyen nagy baj?hiszen a közép ískolások,legalább is amit én ismerek,ugyan ennyi %-a,ha nem több "MAGYARUL" sem tud.Az egyik nap a televízíoban Maradj Talpon cimü müsort néztem.Egy angol tarárnő nyögdécselt a Gunder Takács kérdései elöt.Egy egyszerü angol szot kelletvolna megválaszólnia,nem tudta kiesett.Írd és mond "ANGOLT TANÍT" közép iskolába.Nos kérem igy állunk! Szeretném tudni,hogy van-e valakinek e témakörben véleménye?

Eggyetértek Anzsel.Csak azt látom ,hogy mindenki a facebookon él. Unokatestvéreim a saját szüleikkel is ott beszélgetnek ,és a tanáraikkal is .Senki nem mutat nekik példát és egy számítógép elött élik az életüket ,persze a kapcsolataik szörnyűek,mintha a következő generáció, nem tudna örülni vagy a valóságban élni,nagyon furcsa.Na de csak ráeszmélnek egyszer :)))))
Drága Loving ,a szleng mindíg is létezett ,a köznyelvben, hol így hol úgy .Ez szeintem odáig nem is lenne baj ,míg az ember ki nem kerül a kamaszkorból,de manapság mintha ,harmincévesen is úgy gondolnák, főleg a hölgyek ami engem nagyon bosszant, hogy a káromkodás "menő".Mindezek ellenére nem érzem magam prűdnek ,vagy visszahúzódónak, mégis amit most akár a tv-ben is csinálnak az elképeszt.
További szép napot mindenkinek :)) 

Sziasztok!
 
Loving! Igazat adok. Van éppen elég irodalmi szó a magyar nyelvben. Hogy marad fenn szegény nyelv, ha a mai ifjúság száműzi ezeket a csodaszép szavakat a szótárból? Ja, könyvekben? Persze, ha nem szoknának le az olvasásról. Hála égnek vannak közöttük kivételek, nem minden ifjúnak a facebook az élettere :) ÚGy gondolom, a szülőknek kellene felébredniük és emberibb irányba terelgetniük a csemetéiket. A tanárok is tehetnek ehhez hozzá persze, de kiteheti a lelkét a tanár, ha a szülő nem foglalkozik a gyerekkel.
 
A TV műsorokról nem tudok nyilatkozni, mert évek óta nem nézek TV-t. Annak idején akkor kezdtem leszokni a TV nézésről, amikor rájöttem, hogy gyakorlatilag minden hazugság, amit a szemünk elé tárnak és csak a tragédiák során kivívott hatásvadászat, az agymosás a célja a közszolgálati médiáknak. Viszont így nem tudom, az elmúlt évek alatt milyen irányba ment el a médiákon belüli kommunikáció.
Továbbra is javaslom a www.pozitivnap.hu oldal mazsolázgatását :)
 
Ölelésem :)
 
 

Régen jártam erre,annyi sokmindennel foglalkozott a csoport,hogy nem is értem az olvasás végére.Igy aztán előfordulhat,hogy ugyan arrol a témátol,talán ugyanazzal találja magát szemben az ember mikor olvassa,és rájön,hogy mintha márvalahol olvasta volna.Manapság érdekes dolgok történnek,nem mintha máskor nem fordultak volna elő,de talán azoknak aki nem,vagy ritkán járnak,vagy van lehetőségük nevelés témával foglalkozni,talán fel sem tünik.A minap egy kedves lány a Chatton,miután tudja,hogy mivel foglalkozom,felvetette a általában inkább fiatalok által használt beszéd stilust,és hát Ö borszasztó rossz véleménnyen van arról a stilusról amit ma nyilvánossanmegrendezet só müsorokban hall.Emlitette,hogy a valovilág cimü sorózatbanpl.különösen a lányok szabályosan káromkodnak,egymást semmiben sem nézik,olyan trágár szavakat használnak,amitől egyszerüen eláll a lélegzete.Ami a legszomorubb,hogy ezt egyenes,vagy éppen előre felvet adásba közvetitik.Kérdezte tölem,hogy mi a benyomásom,hogy van ez ma a középiskolában,ahol14-18 éves fiatalok tanulnak. Én a kérdésről beszéltem ennek az általam igen okosnak tartott lánynak.Itt azomban arra lennék kiváncsi,hogy akit érdekel a téma,és ha van véleménye legyen szives ossza meg velünk?....

Én meg bár vigyázállásban lennék olyan jó (úgy testközéptájt...)!!!

Szia Papus! Küldd el hozzám, majd vigyázok rá :) Vigyázásban nagyon jó vagyok :)
 
 

Nekem ezt a napsugaras őszi napot még szebbé tette, hogy ott virítok a dicsőségfal legelején... Kicsit röstellem azt a sok pontot, ami több, mint a többieknek együttvéve, de hát én már elég régóta űzöm itt az ipart.
Féltem is egy kicsit a szerénységemet, hogy nagyon ne sérüljön szegénykém...
 

Egy mosoly nem kerül semmibe,
  és nagyot visz véghez.
 Gazdagabbá teszi azt        ,aki kapja, és aki adja nem lesz szegényebb.
Csak egy pillanatig tart,        de az emléke olykor örökké él.
 Senki sem elég gazdag ahhoz,        hogy nélkülözni tudná,
 és senki sem olyan szegény         ,hogy ne tudná adni,
A barátság érezhető jele
.A mosoly nyugalmat ad        a fáradt embernek.
 Bátorságot önt a csüggedőbe
Ha valamikor találkozol valakivel,        aki nem adja meg neked a megérdemelt mosolyt         ,légy nagylelkű és ajándékozd meg te őt a mosolyoddal.       Mert  senkinek sincs akkora szüksége
                                            egy mosolyra, mint aki nem tud                                                            mosolyogni másra.

 
Mitől lehet könnyebb az élet?
Nem recept, hiszen minden ember és minden élet más.
Csupán néhány adalék :)
 
"Boldogok, akik tudják, miért élnek, mert akkor azt is megtudják majd, hogyan éljenek.
Boldogok, akik összhangban vannak önmagukkal, mert nem kell szüntelen azt tenniük, amit mindenki tesz.
Boldogok, akik csodálkoznak ott is, ahol mások közömbösek, mert örömes lesz az életük.
Boldogok, akik tudják, hogy másoknak is lehet igaza, mert békesség lesz körülöttük.
Boldogok, akik nevetni tudnak önmagukon, mert nem lesz vége szórakozásuknak.
Boldogok, akik meg tudják különböztetni a hegyet a vakondtúrástól, mert sok zavartól kímélik meg magukat.
Boldogok, akik észreveszik egy diófában a bölcsőt, az asztalt és a koporsót, és mindháromban a diófát, mert nemcsak néznek, hanem látnak is.
Boldogok, akik lenni is tudnak, nemcsak tenni, mert megcsendül a csöndjük és titkok tudóivá válnak. Leborulók és nem kiborulók többé.
Boldogok, akik mentség keresése nélkül tudnak pihenni és aludni, mert mosolyogva ébrednek fel és örömmel indulnak útjukra.
Boldogok, akik tudnak elhallgatni és meghallgatni, mert sok barátot kapnak ajándékba és nem lesznek magányosak.
Boldogok, akik figyelnek mások hívására anélkül, hogy nélkülözhetetlennek hinnék magukat, mert ők az öröm magvetői.
Boldogok, akik komolyan tudják venni a kis dolgokat és békésen a nagy eseményeket, mert messzire jutnak az életben.
Boldogok, akik megbecsülik a mosolyt és elfelejtik a fintort, mert útjuk napfényes lesz.
Boldogok, akik jóindulattal értelmezik mások botlásait, akkor is, ha naivnak tartják őket, mert ez a szeretet ára.
Boldogok, akik el tudnak hallgatni, ha szavukba vágnak, ha megbántják őket, és szelíden szólnak, mert Jézus nyomában járnak.
Boldogok, akik mindebből meg is tudnak valósítani valamit, mert életesebb lesz az életük."
 

Sziasztok!
 
Mai szösszenetek:
 
1."A milliomossá válás folyamata nem azonos minden esetben. Vannak viszont olyan személyiségjegyek, amelyek valamennyi önerőből milliomossá vált személynél megtalálhatók, mint például a bőséges optimizmus, az önbizalom és a jó kapcsolatépítő képesség. Természetesen kisebb eltérések is megfigyelhetők, de minden kétséget kizáróan létezik egy sablon, amit érdemes követni." (Annalena Lobb)
2."A kiemelkedően sikeres emberek megértették, hogy a személyiségfejlesztéssel párosított folyamatos erőfeszítések egy bizonyos idő elteltével tartós sikert eredményeznek. Rendkívül tisztán látják maguk előtt azt, hogy hová fognak eljutni a siker-utazásuk végén. Abban az esetben, ha egy átlagos életminőség helyett jólétben szeretnél élni, alkoss elérhető, reális célokat, amelyek elég nagyok ahhoz, hogy erőfeszítéseket kelljen tenned értük. Értsd meg, hogy a céljaid megvalósításának kulcsa és az eredmények folyamatos elérésének módja, az önmotiváló képességed és cselekvésed párosításában rejlik." (Jeffrey Combs)
3."Én nem hiszek a körülmények hatalmában. Hiszem viszont, hogy ebben a világban csak azok boldogulnak, akik megkeresik a megfelelő körülményeket, és ha nem találják, megteremtik azokat." (George Bernard Shaw)
4."Az emberek ritkán érnek el sikert abban, amit nem élvezettel csinálnak."(Johann Wolfgang Von Goethe)5."Ne várj, a legjobb alkalom soha nem fog elérkezni. Kezdj hozzá ott, ahol éppen most vagy, és használj bármilyen eszközt, ami csak a kezedbe kerül, hiszen a legjobb szerszámokat útközben úgyis meg fogod találni." (Napoleon Hill)
6."A legnagyobb hiba, amit az életben elkövethetsz, az a folyamatos rettegés attól, hogy hibázni fogsz. (Elbert Hubbard)
7."A szerencse nem más, mint a felkészültség találkozása a lehetőséggel"(Darrell Royal) Sikeres, nevetős napot mindenkinek! :) 

Sziasztok! :)
 
Van egy történet, amit megosztok Veletek.
 
Nem véletlen, hogy ebben a csoportban is :)
 
Várom a véleményeket :)
 
Ez egy történet ami állítólag 2004 óta emailben és most már a közösségi
médiákban is kering, nem tudni ki az eredeti szerzője.
Amikor aznap este hazaértem, a feleségem felszolgálta a vacsorát, megfogtam
a kezét és azt mondtam, "Szeretnék valamit elmondani". Ő leült és
csendben evett. Megint láttam a fájdalmat a szemében.
Hirtelen nem tudtam, hogyan nyissam ki a számat. De muszáj volt vele
tudatnom, min gondolkodtam. El akarok válni. Hoztam fel a témát nyugodtan.
Nem tűnt idegesnek a szavaim hatására, helyette inkább lágyan megkérdezte,
miért?
Kikerültem a kérdést. Ez feldühítette. Félredobta az evőpálcikákat és rám
üvöltött, te nem vagy igazi férfi! Azon az éjjelen nem beszéltünk egymással.
Ő sírdogált. Tudtam, hogy rá akar jönni, mi történt a házasságunkkal. De nem
igazán tudnék neki kielégítő választ adni, én már Janet szeretem, nem őt.
Nem vagyok már szerelmes belé. Csak sajnáltam!
Mély bűntudattal, felvázoltam egy válási szerződést, amiben az állt, hogy
megtarthatja a házat, a kocsit, és a cégem 30 %-át.
Rápillantott, majd darabokra tépte. A nő, aki 10 évet töltött velem az
életéből, idegenné vált számomra. Sajnáltam, hogy elvesztegette az idejét,
forrásait, energiáját, de nem tudtam visszavonni, amit mondtam, hogy én már
Janet szeretem. Végre hangosan sírt előttem, ami pontosam az volt, amire
számítottam. Hogy sírni láttam egyfajta megkönnyebbülést jelentett számomra.
A válás ötlete, ami már hetek óta kínzott, szilárdabbnak és tisztábbnak tűnt
most.
Másnap nagyon későn értem haza és láttam, hogy valamit ír az asztalnál. Nem
vacsoráztam, hanem egyenesen aludni mentem és nagyon gyorsan elaludtam, mert
fáradt voltam a Jane-nel töltött eseménydús nap után.
Amikor felébredtem, még mindig ott ült az asztalnál és írt. Nem érdekelt,
úgyhogy megfordultam és aludtam tovább.
Reggel megmutatta a válási feltételeit: semmit nem akar tőlem, hanem 1 hónap
felmondási időt kér a válás előtt. Azt kérte, hogy ez alatt a hónap alatt,
mindketten tegyünk úgy, mintha normális életet élnénk, amennyire lehetséges.
Az indokai egyszerűek voltak: a fiunknak 1 hónapon belül lesz a vizsgája és
nem akarja összezavarni a tönkrement házasságunkkal.
Ez számomra elfogadható volt. De volt még valami, megkért, hogy idézzem fel,
ahogy az esküvőnk napján a karjaimban bevittem a hálószobába.
Arra kért, hogy ez alatt az egy hónap alatt, minden nap, reggelente a
karjaimban vigyem ki a hálószobából az ajtó elé. Azt gondoltam, kezd
megőrülni. Csak azért, hogy az utolsó napokat elviselhetővé tegyem,
beleegyeztem a furcsa kérésébe.
Elmondtam Jane-nek a feleségem válási feltételeit. Ő hangosan nevetett és
azt gondolta ez abszurdum. Nem számít milyen trükköt alkalmaz, szembe kell
néznie a válással, jegyezte meg gúnyosan.
Semmiféle testi kapcsolatom nem volt a feleségemmel, mióta bejelentettem,
hogy el akarok válni. Úgyhogy amikor az első nap kivittem, mindketten olyan
sutának tűntünk. A fiunk tapsolt mögöttünk, apu a karjaiban tartja anyut. A
szavai fájdalmat okoztak nekem. A hálószobából a nappaliba, majd az ajtóhoz,
több, mint 10 métert sétáltam vele a karjaimban. Ő becsukta a szemét, és
gyengéden azt mondta, ne mondj semmit a fiunknak a válásról. Én bólintottam,
kissé dühös voltam. Letettem az ajtón kívül. Ő elment a buszhoz, ami a
munkába viszi. Én egyedül vezettem az irodáig.
A második napon mindketten lazábbak voltunk. Ő nekidőlt a mellkasomnak.
Éreztem a blúzának illatát. Rájöttem, hogy hosszú ideje nem néztem meg
alaposan ezt a nőt. Rájöttem, hogy nem fiatal már. Halvány ráncok voltak az
arcán, a haja őszült! A házasságunk komoly áldozatot követelt tőle. Egy
percig azon gondolkodtam, mit tettem vele.
A negyedik napon, amikor felemeltem, úgy éreztem, hogy visszatért egyfajta
meghittség. Ez az a nő, aki 10 évet adott nekem az életéből.
Az ötödik és hatodik napon, úgy éreztem a meghittség érzése megint
erősödött. Jane-nek nem beszéltem erről. Egyre könnyebbé vált a karjaimban
vinni, ahogy telt a hónap. Talán a mindennapos edzések megerősítettek.
Egy reggelen válogatott mit vegyen fel. Felpróbált jó pár ruhát, de nem
talált egyet sem, ami ráillett volna. Majd sóhajtott, minden ruhám kinyúlt.
Hirtelen rájöttem, hogy milyen vékony lett, ez volt az oka, hogy egyre
könnyebben tudtam őt vinni.
Hirtelen megértettem ... óriási fájdalmat és keserűséget halmozott fel a
szívében. Öntudatlanul nyúltam feléje és megérintettem a fejét.
A fiunk ebben a pillanatban lépett be és azt mondta, Apu itt az idő, hogy
kividd anyut. Számára, hogy látta az apját karjaiban kivinni az anyját,
élete fontos részévé vált. A feleségem jelezte a fiunknak, hogy jöjjön
közelebb és szorosan megölelte. Én elfordítottam az arcom, mert féltem, hogy
az utolsó pillanatban meggondolom magam. Ezután a karjaimban tartottam,
kisétáltam a hálószobából, keresztül a nappalin, az előszobába. A karjai
lágyan és természetesen pihentek a nyakam körül. Szorosan fogtam őt, pont
olyan volt, mint az esküvőnk napján.
De a sokkal könnyebb súlya elszomorított. Az utolsó napon, mikor a
karjaimban tartottam, alig tudtam megtenni a lépéseket. A fiunk elment az
iskolába. Szorosan tartottam őt és azt mondtam neki, nem is vettem észre,
hogy az életünkből hiányzott a meghittség, az intimitás.
Elvezettem az irodáig ... gyorsan kipattantam a kocsiból, anélkül hogy az
ajtókat lezártam volna. Attól féltem, ha bármennyit is késlekedek,
meggondolom magamat. Felsétáltam az emeletre. Jane kinyitotta az ajtót és
azt mondtam neki, Sajnálom Jane, nem akarok elválni.
Csodálkozva rám nézett, és megérintette a homlokomat. Lázas vagy? Kérdezte.
Elvettem a kezét a fejemről, Sajnálom Jane, ahogy mondtam, nem válok el. A
házasságom talán azért volt unalmas, mert nem értékeltük életünk apró
részleteit, nem azért mert már nem szerettük egymást. Rájöttem, hogy attól
kezdve, hogy az esküvőnk napján karjaimban vittem haza, egészen addig
kellene a karjaimban tartani, míg a halál el nem választ minket.
Jane hirtelen magához tért. Hangosan felpofozott, majd bevágta az ajtót és
zokogásban tört ki. Lesétáltam a földszintre és elhajtottam.
Az útba eső virágboltban rendeltem egy csokor virágot a feleségemnek. Az
eladólány kérdezte, mit írjon a kártyára. Mosolyogtam és azt írtam, Minden
reggel a karjaimban viszlek ki, míg a halál el nem választ.
Azon az estén mikor hazaértem, virág a kezemben, arcomon mosoly, felrohantam
az emeletre, azért, hogy a feleségemet az ágyban találjam - holtan.
A feleségem hónapokig harcolt a RÁKkal és én annyira el voltam foglalva
Jane-nel, hogy észre sem vettem. Tudta, hogy hamarosan meg fog halni és meg
akart menteni bármiféle negatív reakciótól a fiunk részéről, ha végig
visszük a válást. Legalább a fiunk szemében én egy szerető férj vagyok.
Életetek apró részletei amik igazán számítanak egy kapcsolatban. Nem a ház,
nem a kocsi, tulajdon, pénz a bankban. Ezek csak előmozdítják a boldogságot,
de önmagukban nem adhatnak boldogságot. Szóval találj időt, hogy a
házastársad barátja légy és tegyétek meg azokat az apró dolgokat egymásért,
amik meghittséget, intimitást eredményeznek. Legyen valóban boldog
házasságotok.
 
Ha ezt a történetet elmeséled, vagy megmutatod másoknak, talán megmentesz egy házasságot.
Az életben a legtöbb kudarcot olyan emberek szenvedik el, akik nem ismerik
fel, milyen közel is voltak a sikerhez, mikor feladták.
 
 
Csupa fül vagyok, ki mit hámoz ebből ki :)
 
 
 

Az klassz :) Legalabb volt valami ertelme, hogy irtam ide. :)

Próbálgatni a ruhát kell :))) Valóban, ahogy írtad, ez bizony kétirányú utca. Tőled is függ, hogy mennyire érzitek jól magatokat. Várjunk csak... itt van a kutya elásva! A sorok közt olvasva máris megérthet bárki még engem is. Te írtad le a megoldás kulcsát hozzá! ;)

Mar alig varom. :) 1 picit izgulok is. :)
Viccet felreteve, orulok, hogy meggondoltad magad. Beszamolok kellenek, ha nem lennenek, en sem lennek itt. Ez persze max nekem lenne baj. :) Egyebkent is van egy hirdeto akihez mar nagyon el szeretnek menni, de nincs beszamoloja es addig nem vagyok hajlando, szoval beszamolok kellenek es pont. :)
Egyebkent az, hogy ki kivel mennyire erzi jol magat, emberfuggo. Konnyen lehet, hogy az a hirdeto aki veled jol erzi magat es tud felszabadult lenni, az velem nem lesz az es vica-versa elkepzelheto ugyanez. Legalabbis szerintem. :) Egy probat minden esetre megerne a dolog, majd probalok nem annyira \igenytelen\ lenni, hogy egy dugas eleg legyen nekem. :D Aztan jolesz. :) Csak pozitivan! :)

Kedves Darwick!
Válasz arra, hogy: "ha van ilyen hirdeto, erdekelne engem is"
Meghiszem azt! :)))))
Azt hiszem megnyúznának, ha iderittyenteném, mintegy reklámként az információt, amit kértél. Ellenben azt sem szeretném, hogy a Te életed legyen kevesebb egy általam megélthez hasonló élmény kimaradásával.
Nos... nemrégiben kinyilatkoztam az egyik csevegőben, hogy nem írok több beszámolót. (Figyelj AB, tetszeni fog!) Azóta megváltoztattam a döntésem. Remélem nem túl későn, ugyanis írtam egy beszámolót, de nem küldtem be, csak privát üzenetben mutattam meg a Hölgynek, hogy mi lenne a tartalma. Nem ecsetelgetem, hogy miért nem akartam több beszit kitenni, ami miatt viszont meggondoltam magam, azt megosztom. Korábbi beszámolóim is úgy készültek, hogy legalább annyira a szolgáltatónak szóltak, mint a kedves MT-aknak. Így ha visszamentem, már jobban tudtak rám készülni a lányok, és kiszolgálni az igényeimet. (Ajh! Az előbbi mondat nagyon személytelenre, sarkosra sikeredett, de nem tudom másképp megfogalmazni.) Gondoltam hát, megírom a beszámolót és elküldöm privát üzenetben. Az utolsó beszámolóm szövegéből egyértelműen leszűrhető, hogy kinek szól. Mivel azonban - nekem nem, de a Hölgynek fontos lehet - egy jó beszámoló, ezért meggondoltam magam, mégis beküldtem 10-12 nappal később, kissé kiegészítve, hogy a MT-akhoz is szóljon egy kicsit. Kérem a figyelmet a kiegészítés szóra helyezni! Nem megváltoztattam, csak hozzátettem egy nagyon keveset, a többi részét Ctrl C és Ctrl V használatával másoltam az üzenetből a beszámolóba! Ergo egy privát kommunikáció lesz látható.
És láss csodát: előbbi hozzászólásod példázza, hogy milyen jól tettem. Szvl.. várd a beszámolót, és megtudod. Ha netán nem tennék ki, akkor majd megtalálom a módját, hogy mégis megismerd a Hölgy kilétét, sőt akár a komplett beszámolót is.
Üdv. GF 

Láttátok már?
Csak azoktól kérdezem, akik facebook lakók.
Az egész mellbe vágó, de az utolsó három perc félelmetes. Azoknak legalábbis, akik értik.
 
www.youtube.com/watch?v=d7l5Mw6GxLs
 

Gesztinek igaza van :) Csak így, röviden, mert a hosszú verzió ismét elszállt :)
 
Aki keres, az talál. Aki talál, szárnyal és boldog lesz. Lemondásoktól, orrlógatásoktól még nem volt boldog senki. Közgazdászként azt látom, ezer emberből 950 csak van, de nem él. Csupán el kell dönteni, hogy az ötvenbe akarunk-e tartozni, vagy a maradék 950-es táborba :) Én nagyjából 40 éve döntöttem. Azóta szárnyalok :) Miért ne tehetné ezt meg bárki? Így mosolyogni is könnyű. Már pedig egy mosolygó ember a mosolyával minimum egy másik ember napját aranyozza be. Olyan csodálatos ez a világ, kár vegetálva tölteni azt az 50-60-70 évet, ami megadatik. Senki nem lesz attól kevesebb, ha az ember boldog, ellenben más is szárnyakat kap egy szárnyaló ember mellett. Kellemes, sikeres szárnyalást Nektek!
Darwick! Tőled várom, hogy naponta alkalmazva azt az 5-6 perces mozdulatsort mit tapsztalsz.
 
Szép napot, minden jót Nektek! :)
 
Ölelés a karaváne elejéről :)
 
 

Nos, en ebben akkorsem hiszek, sorry. :) Ellenben, ha van ilyen hirdeto, erdekelne engem is, hogy milyen, csak mert kivancsi vagyok. En amugysem csalok meg senkit, leven nincs is senkim, szoval tulajdonkeppen nincs is miert elzarkoznom semmi \ujdonsagtol\ vagy \szokatlantol\ mert mindez akar erdekes lehet. Vegulis, az ember ugyis leginkabb a sajat tapasztalatainak hisz nem? :)
Amit javasoltam azert javasoltam egyebkent, mert en is hasonlo dolgokon gondolkodtam, keresem az embereket akiknek a beszamoloi elore visznek es hallgatok rajuk. Talaltam is nehany hozzam hasonlo gondolkodasu embert, a beszamoloik huen tukrozik mindezt. :) Hogyha en talaltam, te is fogsz tudni talalni. :)

Még egy idézet holnapra Nektek (nemrég hallottam a Geszti randa pofájából)
"Attól még, hogy nem haltál meg, nem biztos, hogy élsz"