Ez Jó.DDDDDDD Ki tudja lehet hogy itt is Józsi volt az első paciensem.
Tudod mit nem szeretek Mindenhová,hogy nem becsülik eléggé a munkánkat,szerintem hasonlítunk a nőgyógyászokhoz,csak én férfigyógyász vagyok.

Orsi drága!:)) Én is eredendően Józsi vagyok:)) Mardt még valami "első" nekem is?:DDD

Egy hasonló szituban én is voltam, bár Petike nem vagyok:)) sajnos:(((:))
Hanyadt, a könyökömön támaszkodtam a két egymáshoz tolt heverőn, s amikor a lány lassan fölémhajolt, mélyen kigombolt blúzával, csak egy pillanatig hiányoltam a meltartót és tényleg csak egy pillanatra jutott eszembe, a szobáját jöttem fel megnézni:))) Ő is azt mondta, h. tényleg csak a szobát, ill. a posztereket szeretné megmutatni. Hihető volt és nincs kétségem se a te állításod, se az övében kételkedni:)) (80-as években nem volt egyszerű egy-egy kedvencről posztert szerezni)-ki ez .a lyna??? nem ismerem ezt az avatart... katt. "A lány jelenleg a kedvenceid között van." ahh... :)))
 

Te is jókat írsz, csak sok fantáziát kell belerakni:))

Margit-sziget... és Budapest sok-sok kisebb-nagyobb parkja, szépen, rövidre vágott föveny, de sokat pihentem rajta:))))

Messziről jött ember, azt mond amit akar:) Nekem bizonyíték kell, nem ígéret:))

Kedves Mindenhova!
Erre csak annyit mondanék, hogy ha szívben és lélekben minden a helyén van, nem kell semmiféle aljzószer. Még hatvan-hetven évesen sem :) Nem kell megcáfolni, tapasztalatból tudom :)
 

Sziasztok!
Hónapokkal ezelőtt kaptam a meghívást, amit akkor el is fogadtam azzal a kitétellel, hogy megosztom életem elsőjére vonatkozó emlékeit :)
Gyakornok voltam, nagyjából 22 múltam, és első nap, amikor beestem a céghez, ahol gyakornokoskodtam, máris összeakadt a tekintetem egy fazon tekintetével. Fekete volt a szeme, mint az ördög, szikrázó a tekintete, mint a perzselő nap, és olyan, de olyan mágnes vonzott hozzá, hogy ez ellen nehéz hadakozni :) Pár nap alatt megtudtam, hogy házas, de úgy voltam vele, nem akarok én még férjhez menni, ahhoz még korai az idő, élni viszont 22 évesen is lehet :)
Fergeteges, szenvedélyes, világperzselő kapolat lett a miénk, nagyjából másfél éven át tartott. Találkoztunk, ahol és amikor tudtunk, titkolózva, elbújva, de egyre többen beszéltek rólunk. Mivel volt egy vágyunk, egy egész éjszakát tölteni együtt, viszont családi helyzetéből adódóan nem tudta kivitelezni, okos ötlettel álltunk elő. Zenével is foglalkoztam, ő is. Gondoltuk, miért ne alkothatnánk valamit közösen zenében is, amivel akár éjjel is fel lehet lépni :) Szerzemény nyélbe ütve, fellépés nyélbe ütve, fellépés lerendezve, nagyjából hajnal kettőkor lett vége a bulinak. Jól sikerült. Saját autómmal mentem, azenekar cuccainak a felét pakolva oda a fellépés helyszínére. A zenekar még pakolászgatott, exbarát pedig megkérdezte, hogy amíg a zenekar összepakol, vezetheti-e a kocsimat. Mivel tőlem közel tíz évvel volt idősebb, fel sem merült bennem hogy se jogsija, se vezetési gyakorlata. Valahogy természetes volt, hogy bárhová mentünk, mindig én mentem érte, beült és mentünk együtt tovább a dolgunkra, valahogy nem jutott eszembe, hogy ha egy pasi vezet és kocsija van, néha azzal is felbukkan. No de a lényeg az, hogy beültünk, előbb én vezettem, majd miután elhagytuk a lakott területet, helycsere. Áténekelt-zenélt éjszaka, és bár alkohol nem volt, mégis furának tartottam, hogy háromszor lefullad a kocsi alatta, aztán elmagyarázom, hogy miben különbözik más autóktól, padlógáz, és máris 130-cal vágtatunk a nagy magyar rónában. Nagyjából 10 percig. Akkor elénk került derékszögben egy árok, és hiába mondtam, hogy mit csináljon, úgy megijedt, hogy fék helyett még gáz, mintegy száznegyvenes sebességgel repülve át a kb. 5-6 méter széles, 8 méter mély árkon. A landolás fenomenális, alváz ketté tört, exbarát fején aranyos seb. Orvosért akartam menni, de közölte, maradjunk annyiban, haza ment a buliból és átesett a lépcső mellett lévő söprűnyélen. Hááát, ahhoz képest jól össze volt törve a homloka, de ha ezt kéri, gondoltam, ám legyen. Autómentőt hívtam, kocsit elvitték, haza mentem. Nekem semmi bajom nem lett. Másnap exbaráton napszemüveg, úgy jött dolgozni. A kérdésekre, hogy mi történt, előrukkolt söprűnyeles meséjével. Csakhogy engem észre sem vett. Sem aznap, sem másnap. Mintha nem léteznék. Gondoltam, bánja kánya, ha feldolgozza a csattanást, majd megszólal. Kb. 10 napig voltam csendben, és nagyjából akkor kaptam meg az árajánlatot, hogy mennyiért faragnak autót a totálkáros kocsimból. Feltételeztem, hogy a korrektség azt diktálja, hogy minimum felezzük nem csak az örömöket, hanem a kárértéket is. No, ekkor oszlott el végleg életem első rózsaszín ködfellege. Megmutatva az ajánlatot közölte, neki ehhez semmi köze, mi soha nem találkoztunk, nem ismerjük egymást, soha nem ült a kocsimban, különben sincs jogsija és soha nem vezetett még. Nagyjából ennyi a történet. Azóta tudom, hogy nem csak nők akaszkodnak érdekből férfiak nyakába, hanem fordítva is igaz. Azóta mindig ötvenszer gondoltam meg, kivel kezdek kapcsolatot. Máig tartom magam ehhez az elvhez :) Ez nem jelenti azt, hogy nem élek, sőt ..., csupán annyit jelent, hogy amikor a szikrája is felmerül annak, hogy az érzelmeket érdekek képviselik, bizony kegyetlenül, szívtelenül bezárom az ajtómat és azon többé nem lehet átlépni. Aki egyszer visszaél a bizalmammal és az érzéseimmel, amelyek nem hétköznapiak, az örökre elásta magát előttem és nem hat meg sem józan szó, sem könyörgés, gyakoraltilag semmi. Egy érzelmi kapcsolat legyen érzelmi, érdekektől független. Akkor megtanultam, előbb három lépés távolság és előbb hiszek az agyamnak, mint a szívemnek. Működik :) Tiszteletköröket futva egész frappánsak voltak az ezt követő kapcsolataim :) Azért hozzá tartozik az igazsághoz, hogy soha nem engem választottak, mindig én választottam és döntöttem. Előző életemben férfi lehettem, mert ezt a szokást most is magammal cipelem :) Ezt sok férfi nem szereti, de aki elfogadja, nem járt rosszul :) Nem vetem meg sem a kalapot, sem a nadrágot, de csak azon a szinten, hogy megmaradjon az egyenjogúság. Mivel viszont engem nem lehet tulajdonolni, minden eddig partnerem élvezte, hogy én sem birtokoltam őt :)
 
Ennyi tehát a kis történet. Ugyan öv alatti ütést kaptam, de ha találkozunk, nagyjából húsz évenként, még azért összeszorul a torkom. Vagy a szívem? Nem is tudom. Később azért megtudtam, hogy mindenkinél jobban szeretett, csak gyáva volt változtatni. Ez van :) Ez által az én életem viszont színes, változatos, fantasztikus lett :) Talán ha annak idején exbarát mer változtatni, ma is befőttet elrakó, sütő-főző háziasszony lennék :) Nem bánom, hogy nem az lettem. Sőt, ennek nagyon örülök :) Sok ajtó nyílt ki előttem, sok ajtót nyitottam ki én magam, és bizony elmondhatom, eddig mindig kerek volt az életem :) Egyszerűen szeretek élni.
 
Orsi! Teljesen mindegy, az embernek mekkora melle, keze, orra, füle stb van. Ha jól érzi magát saját bőrében, mások így fogják szeretni. Aki elégedetlen önmagával, az másokkal szemben is az lesz, és azzal szemben mások is elégedetlenek lesznek.
 
További szép napot Nektek! :)
Remélem, mindenki elő fog rukkolni az első-féle történetével :)
Pusszantás, ölelés :)
 

Szép Estét Mindenkinek a csoportban!
Orsi, köszönöm a meghívást!

Hát most képzeld el ülünk a csajjal és beszólnak neki,hogy a konfliktust neki így könnyű megoldani,hát tökre égett,ez akkor olyan volt neki,mint mikor engem kiskoromban Pinokkiónak becéztek.

Az jó hogy nevetsz!:DDDDD:))))
 

DDDDDDDDDDD.A nevetést kihagytam.

DDDDDDDDDDD.A nevetést kihagytam.

Ez nincs így én teljesen elégedett vagyok a kis melleimmel sőt régebben mindíg úgy sajnáltam a nagymellű lányokat,hogy a férfiak semmit nem vesznek észre a mellükön kívül és mindenféle megjegyzéseket kreáltak.Pl.ha leütnéd vele biztos ottmaradna vagy hasonlóak.

A fiúk ilyenek....méretproblémáik vannak,mint a lányoknak a mellükkel!!!:)

Istenem Töcikém,még te izgultál elég nagy e...

Nekem te Maszatkám!:DDD....Na szóval....énnekem egy idősebb nő volt.A nővérem barátnője!Nagyon türelmes volt velem pedig már 18 voltam,izgultam,h elég nagy-e a farkam,meg h tudok e teljesiteni nála....:DDKisfiú voltam még!Emlékszem mikor a szájába vette,és franciázott,azt hittem a menyországban vaok...:)))Persze én is maszatoltam először,de a második,harmadik menetnél,már jó sokáig birtam...Felejthetetlen éjszaka volt,és önbizalmat adott nekem,és mondta,h mi jó egy nőnek...:)))Innen is köszönöm neki...:)))A popósat nem mesélem el,azt mindenkinek nem mondom el...:)

Töciszabim és neked,hogy volt az első?

Hát az én elsőm is felejthető volt,de hál'istennek egy nagyon tündéri hozzám képest (ő 26 én 16) férfival,a sors pikantériája,hogy nekem a barátnőm akarta elveszteni már nagyon a szűzességét és kb.evvel a mondattal utazott mindenkit körbe a discoba.:Hajlandó vagy elvenni a szűzességem?Hajlandó vagy elvenni a szűzességem?
Senki sem volt hajlandó de végül egy olyan akadt,aki beleegyezett,gondolván,hogy lebeszéli róla (merthogy nem történt meg) ez a fiú viszont a barátjával volt és én meg egy hangot se mukkantam és azt hitte a barátja,hogy nálam ilyen pröblémák nincsenek.
Naszóval én vesztettem el akkor,nem ő.
Azt bírom,hogy nálam mindenben a JÓzsi(ez az őskori név) az első.
Akivel elvesztettem azűzességemet,akivel először komolyan több hónapig jártam,
és aki megtanított autót vezetni.

Az első?!?! :) Hát lássuk hogy is volt... :)
Én nekem ez elég nehézkes volt, mert a suliban mindig kiközösítettek, mert nem voltam közéjük való ahogy ök mondták, igy teltek az évek, aztán 8.dikban rájöttem hogy ezt alapvetöen a csajok gondolják igy, a srácokkal tök jól ellehet lenni... :D Na erre kezdtek el a csajok még jobban utálni, én meg egyre jobban lenni a srácokkal... :D
Életem első pasija a Petike volt - első szerelem :) -, még mindig mosolygok ha rá gondolok, igazi bolond srác volt és az is még a mai napig... :)
Nekem az első igazi csók (kis puszi nem ér ugyebár csak az igazi nyelves) az egybe kötödik az első szexxel bármilyen ritka hogy egy azon napra sikerüljön mindkettö :)
Mi a lakótelepen nöttünk fel, és ennek megfelelően mindenki lent bandázott suli után az utcán, mi is mindig ezt tettük, aztán aznap - már foggalmam nincs hogy miért - de felhivtam hogy megmutassam neki a szobámat... (Tudom most azt gondoljátok hogy azzal a céllal hivtam el hogy rámásszak, de akkor én még kis naiv voltam, és tényleg csak a szobámat akartam megmutatni neki... :D )
Szvl, kettesben voltunk - anyukám még dolgozott :D - kapcsoltam zenét, leültünk az ágyra, én a fejemet az ölébe döntöttem igy beszélgettünk, meg simogatott, aztán egyszer csak megcsókolt... :) Sose felejtem el, mert azt se tudtam hogy mit kéne csinálnom, foggalmam nem volt semmiröl, de ö nagyon jól irányitott, és tényleg szuper első csók volt :)
Aztán kicsit ettől beindultunk, egyre jobban simizett mindenfele - én természetesen még mindig nem tudtam hogy mit kéne tennem, ugy voltam vele hogy rábizom magamat - aztán elkezdett vetköztetni, és megtörtént aminek ilyenkor történnie kell... :) :P :) Visszagondolva nem volt egy nagy szám - azért ö is még kezdő volt, és nem birta sokáig - de összességében jó élmény maradt bennem :) 
A következő idöszakban nagyon egymásra kattantunk, ö is áthivott hogy megnézzem a szobáját - ekkor ezt már nem vettem be én se - és visszagondolva is állati jókat szexeltünk... :)