Kátyát telefonon értem el, mostelérhető-villogás idején, miután sok jót olvastam róla itt. Egész pontos időpontfoglalási tervvel tárcsáztam, de a biztonság kedvéért ő még tájékoztatott a mindenről, majd épp azt az időpontot ajánlotta föl elsőként (két órával későbbre), amire én is gondoltam. Sajnos így elsőre max. egy órát lehetett kérni (lassú ráhangolódásom miatt szeretem a kicsit hosszabb randikat), de ez persze érthető, csak azért mondom, hogy tudjátok. Előtte egy órával kért megerősítő sms-t, kérdeztem, lehet-e inkább VTR? Lehetett, küldtem, pillanatok múlva visszaigazolta, nem volt más hátra, mint topogva várni.

A Móriczhoz közeli egyik kisebb utca eleje-vége felé (ugye attól függ, honnan nézzük) található régebbi társasházba vezetett utam, a megadott házszám (szerintem) jól láthatóan ki van írva. Ennek megfelelően a számomra szokásos BKV-s kéjutazáshoz minden adott, de semmi nem rak le a kapu előtt, metró, busz, villamos van a közelben, kell egy kicsit sétálni, de a sportosabbak kedvéért biciklitároló is van az utca távolabbi végiben, de az is közel van.

Ha a főbejáraton sikerült bejutni (és miért ne sikerülne?), akkor már nem kell sokat menni. A lakás tágas, egész kellemes és hosszúkás, itt-ott oldalt nyíló szobákkal, ahogy elnéztem, speciálisan a mostanihoz hasonló találkozókra van fenntartva. Mivel Kátya mindkét körben ellenőrizte a fürdőt és őrködött bentlétem alatt, felteszem, nem egyedül van itt, de ezen kívül ennek semmi jelét nem érzékeltem.
Az akciószoba kicsi, de van minden, ami kell. Széles és jó értelemben kemény ágy tiszta és friss rajta levő dolgokkal, sok párnával, körben tükrökkel, és már a szépen hajtogatott törölköző is ott várt. Van hely letenni a ruházatot és jól látható helyre az ajándékot, sőt még csöngetni is lehet egy mosolyért, de én anélkül is kaptam (de erről majd talán később).
A fürdő szép tiszta, jól felszerelt, sok és sokfajta tusfürdő (hál' Istennek még kék Denim is volt :D), szájvíz műanyag pohárkákkal, satöbbi. Egy egyszemélyesnek elég nagy, kellemesen köves padlózatú zuhanykabin áll rendelkezésre. Egyetlen panaszom lehet (és ez nem a viccesen csilingelő mosógép): két kilépő is van, és mindkettő érezhetően nedves volt, ami némileg kellemetlen. Nem szóltam érte, mert mikor észrevettem, már mindegy volt, de azért nem szegte kedvem.

Kicsit féltem, hogy az épp mögöttem besurranó Csoszi bácsinak fog ajtót nyitni Kátya, akit a feltűnésmentesség érdekében magam elé engedtem, és aki majd annyira meglepődik, hogy be is megy, de nem így lett. Egy sudár királykisasszony fogadott, cipőinek hála fölém magasodva, nagyon szexi fehérneműben és fekete hálós combfixben, ami egyébként végig a helyén maradt. A képek majdnem mindent elmondanak. Amit nem, az a rendkívül szexi mozgás, és az annyira szép arc, hogy kicsit el is szédültem, mikor megérkeztem. Természetes, értelmes tekintettel, szolid sminkkel. Nincs ilyen fétisem, de a körmei is nagyon tetszettek, nem hosszúak, de szép színűek, és Kátya bőre is kifejezetten szép és világos. Asszem, tetkó nincs, de mivel engem annyira nem zavar, hogy nem biztos, hogy észreveszem, erre nem mernék megesküdni. Az elején kicsit távolságtartók voltunk mind a ketten, de ezen a ponton be kell vallani, hogy mostanában ahhoz nagyon jól kell állni a csillagoknak, hogy én kifejezetten chill vibe-ot árasszak magamból, szóval valószínűleg az én készülékemben volt a hiba, jó pár percig nem nagyon tudtam megszólalni, csak ha muszáj volt.

Szóval kézfogásos bemutatkozás, Kátya gyorsan kínált, majd töltött vizet, ami a jól érezhető klímaváltozás miatt mindenképp jól jön, majd egy gyors terepszemle után utamra engedett a fürdőbe. Visszatértemkor végre sikerült kinyögnöm egy bókot, amire Kátya úgy elmosolyodott, hogy majdnem elájultam, de észnél kellett lenni, mert megkérdezte, szeretnék-e csókolózni. Válaszul egyértelműen igenlően cselekedtem. A csókok végig nyelvmentesek, de mégis az első pillanattól kezdve odaadók voltak, és Kátya nem volt velük szűkmarkú a teljes randi alatt. Nem volt hiányérzetem, ha pedig elhagytam ajkát, bátran nyújtotta felém arcát, nyakát. Egy darabig így álltunk összeölelkezve, míg mindkét kezem megtalálta kéttenyérni puha, mégis feszes fenekét, amikor szólt, hogy "akkor ezt most leveszem", mire lekerült a melltartó és bugyi is. "Te nem?" - kérdezte az egyre ágaskodó törölközőre utalva. Dehogynem. Majd hellyel kínált az ágyon, és egy szembenézős, de olyan olvasztóan lágy, kézzel enyhén megtámogatott szopásban részesített, hogy nekem nehéz volt tartani a szemkontaktot. Én pont így szeretem, és kevesen vannak, akik elsőre így ráéreznek. Kátya egy idő után feltette az egymillió dolláros gumikérdést, melyre igennel válaszoltam, ahogy a felvetésre is, hogy mondjuk legyen lovagló pozíció! Bónuszként a gumit épp olyan helyzetben kinyúlva bontogatta, hogy tudjam csókolgatni, ahol csak érem. Síkosító mindkét irányból, majd kisebb meglepetésemre háttal ült nyeregbe. Ez nem panasz, hanem megállapítás, számomra szokatlan volt, de Kátya nagyon jól, csábítóan és mondjuk úgy, hatékonyan mozgott. Igyekezett ő adni az ütemet, és lehet, hogy ezt a pózt nekem még ki kell gyakorolni, valami kicsit fura volt, de ezzel együtt is azt mondom, Kátya olyan twerköt nyomott, nem is beszélve az elém táruló popókultúra látványáról, hogy lefordulok a székről, ha épp ültem volna és széken, de szerencsére nem állt fenn ilyen veszély. Ehelyett sokkal gyorsabban elsültem, mint vártam, de ekkor felülve átöleltem, és finoman levezettük egymást. Kátya előzékenyen letörölgetett, és ellátott mindennel az utolsó simításokhoz, majd egymás mellett hason fekve beszélgettünk egy kicsit, ami most már nekem is sikerült. Itt kiderült, hogy ha nem lettem volna annyira befeszülve a rideg külvilág miatt, akkor valószínűleg lángra tudtak volna lobbanni a szikrák, mert Kátya beszélgetőtársnak is igencsak kellemesnek, érdeklődőnek, nyitottnak bizonyult. Olyan is ritkán van, hogy Uncle "Humorérzék" Joe (igen, önirónia alert) füle mellett repül el a poén, de még ez is megtörtént. Csókolgatások közben és után csodálatos háta fölé araszolva átvillant agyamon a masszírozás gondolata, de mivel ezen a téren elég erős önbizalomhiánnyal rendelkezem, meg ki tudja, mennyi az idő (egyébként van óra az ágy mellett, de hát onnan én már nem láttam a számokat), inkább gyorsan elhessegettem az ötletet. Le kellett nyelvvizsgáznom. Kátya erre az ötletre mondta, hogy lehet, ha szeretném. Próbálkoztam is rendületlenül, és ugyan voltak pillanatok, amikor őszintébbnek és intenzívebbnek éreztem a nyögéseket, nagy sikereket nem értem el. Mindenesetre a puncira nem lehet panaszom, minden szempontból nagyon szimpatikus volt, de Kátya is érezte, hogy most a tűzijáték elmarad, szólított hát a helycserére. Ismét őrjítő franciaórában részesített, alapbeállításommal ellentétben erősen kapaszkodnom kellett, hogy ne élvezzek a szájába (egyrészt, mert nem éltem ilyen extrával, másrészt előnyben részesítem a penetrációt). Kisvártatva javasoltam tehát a misszit, ami mindenki ismételt síkosítása után Kátyának valamiért nem volt kényelmes, ezért lovaglós ismétlést javasolt, ami meg nekem nem, bár meg kell említenem, nem hagytam figyelmen kívül, hogy Kátya nagyon igyekezett a mozdulataimra figyelve idomulni hozzám. De inkább átkéredzkedtem doggyba, ami további síkosítás után már majdnem fergetegesre, de sajnos számomra túl rövidre sikerült. Ezért csak majdnem, pedig a vége felé talán már a tükörben a tekintetemet folyton kereső Kátya is élvezhette. Következett tehát az előzékeny tisztogatásban segédkezés, vízzel kínálgatás, melyből utóbbit a szünettel ellentétben elfogadtam. Kicsit pihegtem, majd Kátya megkérdezte, szeretnék-e zuhanyozni, így újra eljártuk a korábban már említett fürdőszobafoglaló táncot. Kifelé mentemben Kátya még viccesen rám is ijesztett, majd eddigi viseletében (csakacombfix) megtekintette rendkívül erotikus felöltözőszámom (van cipőkanál, ha valakinek ez faktor), végül kedves csókok és vigyázzmagadra kíséretében utamra engedett.

Az első fürdőszoba-vizsgálat alatt ravaszul és villámgyorsan kipenderítettem a csokrot az asztalra. A mai viszonyok között rendkívül jutányos, egycímletes az alap óra, semmilyen szinten nem került szóba.