Kétszer hívtam telefonon, de elfoglalt volt, nem vette fel. Akkor jöjjön a VTR, tudom, hogy amúgy is azt preferálja inkább! Másnap délutáni időpontot javasoltam, simán ment minden.

Most busszal érkeztem, közel a megálló. Kb. ugyanilyen messze a villamos is az Árpád hídon. A telós navigáció ismét könnyedén odavisz.
A közelben (kb. 50 m) fizetős, nem őrzött zárt parkoló, a házak előtt szintén fizetős.

A lakás egy kb. 20-30 éve épült, kb. 6 emeletes házban van. Az utca keskeny, parkos, fákkal teleszórt részen van, bár most kábelfektetés miatt alaposan feltúrt.
A lakás nem nagy, részletesebben leírtam az előző beszámolóban. Most csak annyit: praktikus, tiszta, nem kell jobb ennél.

Bius egy valódi hebrencs szomszédlány. Legalábbis azt hiszed az első benyomások alapján.. Csacsog, nevetgél. Erre majd később visszatérek.
Ahogy átgondoltam, mit írok ide, arra jutottam, hogy amiben várt, az hármas alá. Aztán eszembe jutott a szomszédlány feeling. Ha az én szomszédomban nemhogy a szomszéd lány, de a szomszéd asszony ilyen szerkóban nyitna ajtót, ha becsöngetnék...Huhhh, kapcsolatunk így, vagy úgy, de biztosan megváltozna.
Mi volt ez az öltözet? Egy zöld színű, hátul semmi fölső - vadi új, képeken még nem láthattuk, -ami hosszilag a csípőcsontnál kb. 10-15 cm-rel ért lejjebb. No meg az elmaradhatatlan magassarkú piros cipő. Ezen kívül valami más is volt rajta? Na ez, ami gyorsan izgalomba hozott. Aztán amikor még az invitálás során vendéglátóm alig észrevehetően előre hajolt, megvillant az alig észrevehető tangabugyi. Abban a pillanatban éreztem - mint mentálisan, mint fiziológiailag - , hogy sorsom megpecsételődött.
Milyen is vendéglátóm? A fényképeken majdnem minden látszik. Nincs kellemetlen meglepetés. Magas, ehhez még pluszban a magassarkú cipő. Belépve a lakásba, az üdvözlő puszihoz ágaskodtam (még csak lábujjhegyen).
A teste? Vékony, de szép, formás! Éppen tenyérbe illő, hetyke cicik, baba simaságú punci. Kérésére megpróbáltuk a mellnagyobbítás kézrátétellel című produkciót, de sikertelen volt. Még dolgozni fogunk rajta, de szerintem ami egyedi és jó, miért kellene bevinni a nagy átlagba?
Amit látunk a képeken, az vár. De élőben még jobb. Minden teljesen természetes rajta.

Másodjára voltam Biusnál egy hónapon belül. Ismerősként fogad, gyorsan be a szobába. Ölelkezés, egy-két puszi, közben megbeszéljük, kivel mi történt az első látogatásom óta. Közben egyre több simi és már igazi csókok. De csak nem mondta, hogy irány a fürdő. Hm, mi lesz itt? Történik is majd valami? Mialatt Bius cseverészett, önállósítottam magamat és elkezdtem vetkőzni. Ó, csak dobáld szét a ruháidat mindenfelé - mondta közben. Folyamatos ölelkezések és simik közben bevezetett a fürdőbe. Megállapítottam, hogy vendéglátóm nagyon szereti az ölelést és az érintéseket. Persze, ha alaposan elolvastam volna a bemutatkozását, nem lett volna meglepő.
Extra gyors és hatékony zuhi után visszatértem a helyszínre. Nem is tudom mi történt. Folytattuk a beszélgetést, közben puszilgattam, simogattuk egymást, zseniális csókokat kaptam tőle. Ő is simogatott, puszilt, közben már ott álltam derékig fellobogózva.
Beszélgetés alatt lekerült a felső, Bius elkezdte a masszázs asztalt leteríteni egy lepedővel. Háta mögött állva, fehér ember azt a látványt felzászlózva, szó és tettek nélkül nem bírja ki. Hátulról átöleltem, játszani kezdtem a tenyérbe illő cickókkal. Itt kell elmondanom, hogy ez a szomszédlány nem csak, hogy szereti az érintést, de hiper szenzitív is. Bizonyos pontokon hozzáérve abban a minutumban extra intenzíven reagál. Tehát hátulról simogattam, pusziltam mindenütt, miközben ő szépen ráhajolt a padra. Amikor úgy éreztem, hogy vendéglátómnak ez már jó, az ujjammal hatoltam be, miközben Bius segített eltalálni a neki megfelelő tempót.
Ténykedésemet intenzív sóhajokkal és mosollyal fogadta, de nem tudom, mire jutottunk, mert partnernőm - mint a foglalkozás során kiderült - nagy művésznő.
Atán felparancsolt a padra, hogy feküdjek fel, ahogy kényelmes. Naná, hogy hanyatt feküdtem, egyrészt a látvány, másrészt tényleg a kényelem miatt. Becsületesen átmasszírozta a lábaimat - időnként hozzáért a zacsihoz -, majd karjaimat. Amikor lehetőségem volt, mint egy jó térképész, igyekeztem felfedezni testének hegyeit, völgyeit, rejtekét.
Összességében a masszázs valójában egy incselkedés, ráhangolás volt.

Miután engedélyt kaptam, hogy leszálljak a masszázspadról, álltunk egymással szemben, öleltük egymást, Bius megszabadult a parányi bugyitól is, majd átszökkent az ágyra, én meg utána. Na, most pihenjünk egy kicsit! - mondta, évődve hasra feküdt, mint aki aludni készül. Mellé feküdtem, majd miután megbeszéltük, hogy mit is jelentsen ez a pihenés, újból elkezdtük felfedezni egymást, kezdve a gyengéd simogatásokkal és csókokkal, míg meg nem hallottam az egyre intenzívebb sóhajokat, és éreztem, hogy ez már nála is valódi élvezet. Odacsusszantam a szép, sima babapuncihoz, és óvatosan, finoman nyaltam. És nyaltam..., a sóhajok egyre hangosabbak, szép, vékony teste meg-megrándul, két kezével húz magához, lábaival szórít, még-még. Ekkor már bevetettem az ujjaimat is. Nem tudom ez mennyi ideig tartott. Amíg öreg, fáradt testem bírta. Amikor leálltam, egy kipirult, kisimult, mosolygós arcot láttam. Gyere, bújj ide mellém- mondta. Ismét jöttek a csókok, simogatások, úgy éreztem magam, mint egy túlhevült kazán, amikor Bius kézbe vett, majd hetyke cicijeivel izgatta simogatta a szerszámot, szopogatta a zacsit, bekapta, alaposan, jó bő nyálasan dolgozott Rudin, aztán kézbe vette, majd újból kezdte. Ekkor kértem, hogy bújjunk össze, csináljuk kölcsönösen, nekem is becsusszantak újból az ujjaim... és így lett vége.
Kis takarítás, összebújás, nevetgélés, kis pihi.
Aztán zuhi, bújás, csókok, öltözés, búcsú.

Ahogy beléptünk a tett helyszínére, a borítékban az asztalra tettem és távozásomig ott is maradt.
Extra? Nála mindent megkapsz, csak légy figyelmes és türelmes!