Vtr-en jelentkeztem be pár nappal korábban. Éppen kedvezményes időszak volt, előbbre hoztam hát az amúgy is tervezett randit. Szívesen járok vissza Marcsihoz.

Busszal a legkönnyebb. A metró most nem erre jár. A parkolás nehéz és drága. A parkolóházak közül talán az Aranykéz utcai esik a legközelebb.

Régi belvárosi ház, de tiszta, higiénikus lakás. Az útbaigazítás egyszerű, a kitárt ajtó jól láthatóan hívogat.
A fürdőszoba a baszobából nyílik, nagyon praktikus. A meleg vízzel mindig meggyűlik a bajom, ingadozik a vízhőmérséklet. Ha az én-idő rovására kellene piszmogni a csappal, akkor bosszantó lehetne, de Marcsinál nincs időnyomás, így nem probléma.

A képek mindent megmutatnak. Rövid haja nagyon jól áll. Ritkaság a rövid hajú lány, extra élményt nyújt. Remek érzés turkálni benne, és nem takarja el a telt, szép formájú, izgató ciciket.
Valóban nem dohányzik. Kedves, együttműködő, igyekvő, vendégcentrikus. Higiéniája kifogástalan.

Lecuccoltam egy karosszékre, majd letusoltam. Közben Marcsi átvetkőzött, de már nem emlékszem, hogy miből mibe. Nem a rucira koncentráltam, hanem arra, amit takargat…
Összeölelkeztünk. Lesimogattam róla minden maradék ruhadarabot, majd az ágy szélére állítottam, hogy ajkaink nagyjából azonos magasságba kerüljenek. A csókolózást már Marcsi kezdeményezte. Szívesen és jól csókol. Igazi nyelves csók, nemcsak szájrapuszi. Bele lehet feledkezni. Életem első csókját juttatja eszembe egy padon a parkban. Nem tudom, hogy csinálja, mással nem nem támad ilyen érzésem.
Pár perc csókcsata után Marcsi az ágy szélére csüccsent, és kispajtásomat illette ajkaival. Továbbá nyelvével, szájpadlásával, időnként nyelvgyökével és garatjával is. Igyekeztem közben kezeimet elfoglalni Marcsi simogatásával, de sajnos, már nem eléggé hajlékony a derekam az erogén zónák könnyed eléréséhez. Inkább átadtam magam a francialecke élvezetének, amelyben Marcsi mesterpedagógus. Koncentrálnom kellett, hogy ne élvezzek el a szájában. Mondjuk végül mégiscsak ez a sors várt rám, de addig még sok mindent összerosszalkodtunk.
Először is cseréltünk, hogy jobb hozzáférésem legyen Marcsi… mijéhez is? Hát, mindenéhez! A keblek simizésével és somázásával kezdtem, miközben hol csókolóztunk, hol délre vonulva nyalakodtam. Egyre inkább erre a területre fókuszáltam. Rémlik, hogy közben 69-eztünk is, de utólag már csak epizódok villannak fel az epikus cselekményből. A túlnépesedés elleni óvintézkedés után kipróbáltuk, hányféleképpen passzolunk is össze. Kor- és magasságkülönbségünk dacára sokoldalúan összeillő párost alkottunk. Némely formációt többször is teszteltünk. A lovacskázás amúgy is nagy kedvencem, mert szabad hozzáférést biztosít a cickókhoz szemnek és kéznek egyaránt. Papásmamásban meg mintha lubickolnék Marcsi medencéjében. A kutyus csak térdelve jött össze, mert az alacsony ágy mellett állva túl magasra kerültem, de így is csodásan lehetett közben markolászni és mozgatni kedvesem popsiját. Végül azonban, mint említettem, kispajtásom ismét Marcsi ajkainak vendégszeretetét vette igénybe, és közöttük robbant ki belőle boldogságom nektárja. Kedvesem diszkréten eltüntette, az utolsó cseppeket is kiszopogatva a szívószálból.
Már csak egy röpke masszázsra maradt idő, pár szó csevegésre, meg egy zuhanyra. Utóbbi már ráadásidőben történt, de Marcsi a legkevésbé sem sürgetett.

Egyetlen szál virágot helyeztem el egy bútordarabon. Szó nem esett róla.