Felfedezéseim. Talán ez lehetne az egyszavas mottója a beszámolónak, ami azért ugrott be rögtön az egyeztetés fejezetnél, mert ezt is fel kellett fedeznem. Mármint, hogy mi működik és mi nem. Kezdtem a telefonnal, de nem sikerült beletalálnom a jó időpontba a csörgetéseimmel, így SMS-ben jeleztem, hogy nyugodtan visszacsöröghet, vagy adjon egy időpontot, hogy mikor egyeztethetünk. Egyébként is szeretem hallani a hangját annak, akivel ilyen intim viszonyba keveredek. A képek felkorbácsolják a vágyakat, de egy-két mondat le is tudja hűteni azokat nagyon hamar. Mint utóbb kiderült, ezen a téren sincs takargatni valója Fanninak, mert ugyan nem sikerült elérnem telefonon a randink előtt, később nagyon is jólesően tudtunk beszélgetni a találkozón, ...azt a keveset. Hogy mégis miként sikerült összehozni a randit, telefon és SMS nélkül? Nos, egy kis utánjárással, más beszámolókból. Szerencsére ebből bőséges a választék, és hamar kiverte a szemem az egyébként nyilvánvaló dolog, hogy a VTR a járható út. Ez a platform már gördülékenynek mondható, csak nekem hatott némileg az újdonság erejével. Ott aztán az időpont/helyszín témákon túl egyéb vizekre is eveztünk, úgyhogy minden okom megvolt tovább bizakodni egy remek randiban.

Ha valaki ezt a beszit olvassa, akkor csak gyorsan megismétlem a többiben is ugyan így elérhető praktikus információt: a környéken van ingyenes parkolási lehetőség is, akinek ez fontos és ezért hajlandó 2 percet gyalogolni. A BKK járatokról nem tájékozódtam, de a cím ismeretében erre rengeteg lehetőség kínálkozik különböző platformokon.

Az új építésű ház egyik emelete, ahová magamtól gyalog mentem volna, de nem bíbelődtem a lépcső felkutatásával, miután a lifttel előbb találkoztam. Normál esetben a bejutás az SMS-ben kapott kóddal lehetséges, de mikor felszóltam telefonon jeleztem, hogy a kapu már tárva nyitva, így már csak az emelet és ajtó adatokkal a telefonomban indultam megkeresni a megfelelő ajtót. Annak másik oldalán egy nagyon praktikus kéjkuckóra leltem, aminek egyetlen ura Fanni és akit ő oda beenged. Sokkal jobban szeretem ezt a helyzetet, mint a szalon feelinget. Itt is rend, tisztaság mindenhol, ahol kell, de nincs is ANTSZ vizsgám.

Amit igazából szerettem volna felfedezni az Fanni volt és ez a kaland lényege. Az ajtó mögül felbukkanó lány először nem okozott semmilyen meglepetést. Nagyon kíváncsi voltam az arcára, mert arról nem lehetett benyomást szerezni a fotókról. De én itt megnyugodtam. Nagyon tetszett Fanni arca, nagyon jó volt a szemébe, az arcára nézni, amikor a bebocsájtás után a kinyitott kanapén ülve beszélgettünk. Az alkatát illetően nekem a sudár, vékony lányok az igazi zsánereim, de azt itt tudtam előre a képekből is, hogy valami másra kell, hogy készüljek. Fanni valóban nem a nádszálkisasszony kategória, de szerintem a képeken a retus nem csak a korábbi beszikben is megírt tetkókat tűntette el, hanem néhány kilót is. Mindezzel együtt az összkép az úgy hatott rám, ahogy reméltem. Mivel Fanni arca nagyon bejött, és kimondottan értelmesen tudtunk beszélgetni, engem beindított…

… olyannyira, hogy a fürdőben tervezgetve, hogy milyen lehet vele az együttlét, már kispajtásom is bejelentkezett, hogy bizony ő is szeretne résztvenni a felfedezésben. Neki még kicsit várnia kellett, de már nem sokat. Megtisztult testtel és piszkos gondolatokkal csatlakoztam az egyetlen szobában Fanni karjaiba, akit addigra már csak a tetoválásai öltöztettek. Az ölelkezést lágy, kis csókokkal fűszereztük mindkét oldalról. Mivel Fanni nagyon jól reagál a kapott ingerekre és ennek jelét is adja, nagyon jó térképet kaptam a felfedezéshez. Úgyhogy kalandoztam egy kicsit még úgy állva, a kezeimmel és a számmal, közben figyelve a jeleket. Ezek tovább bátorítottak volna arra, hogy folytassam a kalandozást, de Fanni a kanapéra ült és mondott valamit, amit nem értettem, de amit tett, az szükségtelenné tette a verbális információt. Később kiderült, csak annyit mondott, hogy „szeretne beköszönni”. Ez annyit jelentett, hogy kispajtásomat vette kezelésbe ajkaival. Nagyon finoman ölelt ajkaival, és itt már határozottan érzékeltem, hogy szereti használni a nyelvét is, amiben akkor egy kis percing is díszelgett. A nyelvét nagyon ügyesen használja egyébként a beszéden kívül is de csókolózás közben úgy éreztem, hogy nem kedveli. Fanni „beköszönése” után én is szerettem volna egy „amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten” köszöntőt mondani, de ezt már a kanapén fekve öntöttem csókokba, érintésekbe. Fanni teste bővelkedik felfedezni való zugokban, amiket nagyon izgalmas volt bejárni. Ez idő alatt egyszer sem éreztem azt, hogy magamra hagyott volna a barangolás közepette, mert ahogy az elején megtapasztaltam, nagyon reszponzív és reakciói nagyon jó kalauznak bizonyultak a gyönyör felé vezető úton. Olyan útjelzők segítettek, mint a csodálatos mellei és a selymes combok relytekében megbúvó gyönyörforrások, amiket nekem is öröm volt kényeztetni. Lehet, hogy vannak naturalista beállítottságú makktársak, akik most nyálcsorgatva várják a részletek, hogy merre járt a nyelvem, melyik ujjammal mit tettem és mit nem. De élek a szerzői szabadság jogával és magamból kiindulva azt az élményt osztom meg veletek, hogy a gyönyör maga az volt, ahogy sikerül megfejteni Fanni öröméhez vezető utat. Ha kellő érzékiséggel állsz hozzá, biztosan ugyanúgy rálelhettek a saját utatokra, mert vezetni fog. Szeret kapni, de csak jót és jelzi, ha rossz útra tévednél. Finoman terel mindkettőtök örömére, ha te is örömödet leled egy nő élvezetében. Így jutottunk el arra a pontra, ahol elmondása szerint kimaxoltuk az adott módon kényeztetésében rejlő lehetőségeket és ő is folytatni szerette volna a „beköszönő” beszédét. Erre a fejezetre is ugyanazok érvényesek, mint az előzőre. Adni is nagyon szeret és nagyon figyel a visszajelzésekre. Itt én is hagytam, hogy bejárja a maga kis felfedező útját. Nem kellet ötleteket adni, mert magától is kíváncsian kereste, hogy mi lehet jó nekem. És komoly tapasztalattal bír már ebben, úgyhogy elég volt csak egy kicsit nagyobbat sóhajtanom, és máris tudta, hogy jó helyen jár. Olyan helyen is, ahol más addig nem, és nagyon kis huncut volt. Olyan elánnal vetette bele magát a kényeztetésembe, hogy nem bírtam ezt egyedül, és kértem forduljunk úgy, hogy egyszerre jusson mindkettőnknek a jóból. Az új felállást is el tudtam volna képzelni egy gyönyörű beteljesülésnek, de ha már úgy döntöttem, hogy a „sötét oldalra” kirándulok, kértem, hogy öltöztessen fel a belépő ruhámba. Ő szerette volna szemből, aminek nagyon örültem, mert így folytathattam az addig felfedezett örömforrásokkal való izgalmas kéjelgésemet. Mindezt úgy, hogy közben kispajtásom és Fanni puncija is egyre mélyebb benyomást tettek egymásra. Fanni ebben is nagyszerű partner volt végig. Tudatta velem, hogy mi okoz örömet neki és nem kellet sokat várni, míg ebben a helyzetben is eljutottunk arra pontra, ahol már nem lehetett tovább fokozni az örömét, úgyhogy elhagytam a kis kéjbarlangját és csak simogattam, amíg újra komfortos volt számára a beszéd. Ekkor megkérdezte, hogy mit szólnék egy franciás befejezéshez? Hát semmit, mert elakadt a szavam. Nem kivégzett, hanem olyan utazásra vitt ismét, ahonnan nem szeretne az ember visszajönni. Azonban sajnos a valóság egyszer csak betette a lábát közénk, mert amikor éppen tisztogattam magam, azt sem tudva, hogy mit, hol kell törölgetnem, mondtam, hogy talán jobb lesz, ha a zuhanyban intézem el. Ekkor tudtam meg, hogy a megbeszélt időkeretet már túlléptük. Bár folyamatosan nyugtatott, hogy nem kell rohanjak, de nem szerettem volna visszaélni a frissen megszerzett bizalommal. Hát így történt, hogy gyors zuhany és öltözés után a folyosó magányában folytattam az élményekből történő felocsúdást.

A bővebb infoban minden benne van. Így nem csak azt lehetett tudni, hogy milyen csomaggal kell készülni egy órás kirándulásra, de a hosszabb programot is. Így könnyen ki tudtam számolni, mekkora csomagot kell otthagynom, ha így pont a kettő között lett vége a randinknak.