Lilivel már beszéltem korábban telefonon, nagyon szimpatikus volt telefonban is, kedves, vonzó személyiségnek tűnt. Egyszer-kétszer próbáltam keresni azóta, de nem jártam szerencsével, igaz, nem voltam kitartó, most azonban azonnal elértem. Újfent elvarázsolt és emlékezett rám, el volt neki mentve a számom (ezt nevezem figyelmességnek!), kérdezte, hogy mikor látogatnám meg, bármikor, amikor neki megfelel, mondtam, így egy két órával későbbi, délutáni, másfél órás randiban egyeztünk meg. Kellemes előjelekkel és érzésekkel vártam a találkozást.

Lehetetlen eltévedni, főútvonal melletti épület a cél, egyértelmű a cím, megtalálása autóval, tömegközlekedéssel, gyalog, helikopterrel és szamárháton sem okozhat gondot. Én Pestről villamosoztam át, úgy kalkuláltam az időt, hogy a közeli, általam már ismert virágárusra is jusson időm.

Kívülről némileg jellegtelen, belülről azonban tipikus harmincas évekbeli Bauhaus épület egyik felső emeleti, tágas lakása a tetthely. Jártam már itt pár hónapja egy másik, közismert szépségnél. Tágas, diszkrét lakás, eddig csak a nagyobbik szobához volt szerencsém, amelyben tatami, masszázspad és kanapé is van. Ha a légkondi is működne és a zenegép sem okozna néha technikai meglepetéseket, akkor azt mondnám, hogy tökéletes helyszín, persze, így sincs különösebb okom kritizálni. Talán, ha több lenne a tükör... Na, de az már csak hab lenne a tortán... :-) A fürdő tiszta, rendezett, a bojler működésére rá kell érezni, de Lili olyan édesen segített ebben (is), hogy külön szórakoztató volt, ahogy aggódott, hogy "nehogy megfázzon a kukim"... :-D

Lili a retusálatlan képei alapján nem lenne szabad, hogy meglepetést okozzon a személyes találkozó alkalmával. Mégis okoz. Pozitív értelemben. Amikor megláttam az ajtó mögül előbújva, gondolatban csak egy "uramistenre" voltam képes. Kérésemre egy irgalmatlanul szexi fekete tanga és melltartó együttesben fogadott - és mellbe vágott a látvány... :-) Említették az előttem írók, de nem nagyon hittem nekik, hogy a fotók nem igazán adják vissza Lili kebelméreteit. Hát, valóban nem. Döbbenetesen szép, formás és nagy cicikkel dicsekedhet a kisasszony. Mint a beszélgetésünkből kiderült, plátói rajongásom a kebelcsoda iránt hosszabb életű, mint előzetesen gondoltam. Lili összességében egy kellemesen nőies teremtés, sajnos, a képek visszafogottsága, sejtelmessége nem adja vissza a kerek popsi csodás látványát sem. Saját bevallása és az új fotósorozat tanúsága alapján, felszedett pár kilót az elmúlt pár hónap során, de ez még nagyon jól áll neki, kellemesen nőies az alakja. A külsőségek azonban nem hatottak volna rám ennyire egy üres belsővel, amiről Lili esetében szó sincs, sőt, az egyik legérdekesebb személyiségű lány, akihez valaha dolgom volt. A mai rohanó, felszínes fogyasztói társadalomban olyan ritka az eredeti személyiség, az érdeklődő, nyitott, kellemesen társalgó egyéniség, különösen igaz ez a huszonéves lányokra: szóval, Lili egy fehér holló. Egy kedves, bájos, összetett és nehezen kiismerhető személyiség, éppen ezért izgalmas teremtés. (Pont ilyennek képzeltem egyébként.) Jó volt vele beszélgetni (is), egyezett a véleményünk, hogy ezt akár napokig tudtuk volna egyhuzamban művelni, némi erotikával és néha egy-egy szükségszerű ételrendeléssel megszakítva... :-)

A belépésemkor átélt pillanatokról már tettem említést, azonnal átnyújtottam neki a virágot, amit vettem neki, ő olyan fürgén berobogott vele a szobába, hogy míg a cipőmet dobtam le, alig bírtam utána fordulni, hogy alaposan megcsodáljam hátulról is, de azért sikerült... A szobába követve már csentem tőle pár ölelést és óvatos simogatást, nem tudtam neki ellenállni.
A fürdőből visszatérve a masszázspadon ülve fogadott, kérdezte, mit szeretnék. Hirtelen, azt sem tudtam, mit mondjak, pedig van némi rutinom ilyen helyzetekben, kérdésekkel vezetett rá a megfejtésre: másfél órában két levezetést. Kérte, hogy akkor feküdjek fel a padra, de ennek olyan "műtéti előkészület" hangulata volt, így inkább azt javasoltam, hogy megnézném az öltáncát, amit reklámoz a bemutatkozóban. Szabadkozott, hogy nem melegített be, de felmentettem mindenfajta professzionalista feszültség alól: nekem egy kevésbé dívás és akrobatikus, finom kis mozdulatsor is megfelel, csak hadd lássam. (Megdöbbenésemre közölte, hogy egyébként szinte senki nem kéri az öltáncot... - hihetetlen, urak, hát csak én követem Al Bundy elveit, miszerint "téged vár a nudibár"? :-) ) Imádom az efféle élvezeteket, Lili öltánca nagyon erotikus volt, még az elején megszabadultunk a melltartótól, itt kötöttem azonnali és örökké tartó barátságot az ikrekkel, de Lili teljes lényét is jó volt ilyen közel érezni. A tangát is lehúztuk a végén és a tánc után újabb kéréssel provokáltam a kisasszonyt: ugyan mutassa már meg nekem is, hogy kell értelmezni, amit az egyik kolléga írt, miszerint nem elégedett a puncijával egy bizonyos szögben (hátulról), mondván, úgy túl "lapos". :-) A kis édes nem ellenkezett, nekem is megmutatta, persze, tudtam előre, hogy én odáig leszek meg vissza a látványtól (mondanom sem kell, hogy férfi szemmel álomszép a látvány, a lányok meg néha olyan dolgokkal kritizálják magukat, hogy az megmosolyogtató), nem bírtam megállni, hogy meg ne kóstoljam. Lili, persze, incselkedett velem, elhúzta, majd visszatolta, kisvártatva pedig azt javasolta, hogy mi lenne, ha inkább elölről folytatnám a műveletet. "Duzzogva" elfogadtam a felajánlást és ekkor következett be, amire csak titkon számítottam (a saját képességeimben bízva): Lili gyorsan, pár perc alatt elment, ami nála kifejezetten ritka és akkor is tovább tart általában. Nagyon örültem a sikerünknek, persze, nem mondom, hogy én nem élveztem a gyönyörű látványt és a finom csemegét.
Ekkor megkért, hogy feküdjek szépen fel a masszázspadra, mert én következem. Nem vagyok egy szöcske típus, de egy pillanat alatt elhelyezkedtem a korábban is felajánlott "műtőasztalon". :-) Lili meglepően szenvedélyesen és vehemensen látott a feladathoz, közben simogattam ahol tudtam, oda is "eltévedt" a kezem, ahol fantasztikusan izgató bizonyítékát találtam a korábbi ténykedésemnek: csurom nedves volt a kis édes. :-) Hamarosan a padra, a lábaim közé helyezkedett Lili, de úgy, hogy közben, féloldalasan, az egyik lábát előre nyújtotta, jó volt a pici lábfejét simogatni közben, miközben ott, lent csodát művelt. Szólnom kellett, mielőtt csúcsra érek, de addig is, meg összességében is szuper volt az élmény, amit kézzel-szájjal művelt velem. Lili isteni kebleire élveztem, ezután kimentünk megmosni a hancúrlécet és a felsőtesti domborművet.
Ezek után kezdődött a masszázs. Hasra vetettem magam, Lili pedig talptól fölfelé megkezdte a testem maradék 99,9%-ának a kényeztetését... :-) Kellemes volt minden, amit csinált, nem mondom, hogy kiemelkedő volt és még korábban soha ilyet nem tapasztaltam, de ügyetlennek sem nevezném. Jó volt. Lili személyiségében, az egyre érdekesebb beszélgetésben fürdőzni azonban még jobb. Közben azért nem mondom, hogy nem támadtak hátsó (pontosabban: első) gondolataim, amikor a fenekemre ülve nyomkodta a hátamat... A karjaimmal már nem is bajlódott, közben figyeltük az órát is és Lili javasolta, hogy az időnk harmadát mindenképpen hagyjuk a levezetésre, nehogy kapkodni kelljen (Istenem, végre egy rokonlélek - és nem csak ebben, szinte mindenben -, utál kapkodni!). :-)

Időnk utolsó harmadában a tatamira telepedtünk, ami egy hangulatos kis sarok a szobában, tükör ott nincs, de minek is, amikor Lili arcát, cicijeit meg mindenét lehet nagyon közelről csodálni. Lassú lingham masszázsba (értsd: olajos kézimunka) kezdett, de mivel folyton csak beszélgettünk és beszélgettünk, nem volt túl hatékony, aztán az utolsó pár perc során megembereltük magunkat, kérésemre 69-be fordultunk (gyönyörű volt) és pillanatok alatt elintéztünk - engem... :-) Újabb zuhany, törölközés, öltözködés és búcsú. (Remélem, nem örökre.)

Utólag helyeztem el a kis asztalon a Marina Parton megszokott másfél órás ajándékot.
Olyan boldog voltam, mint az indián törzsfőnök, aki pár pazarul fénylő kavicsért odaadta Manhattant a hollandoknak. (Leszámítva, hogy én tényleg jól jártam.) :-)