Most jöttem rá, hogy a VTR sokszor a legegyszerűbb. Szokás szerint már előző héten próbáltam Fannit hívni, de vagy nem tudta felvenni, vagy aznap szabadnapja volt. Viszont a VTR-ben rögtön elfogadta az időpontot, aztán azért fel is hívtam hétfőn, hogy halljam a hangját, nos, már az sem volt csalódás.

: Szokás szerint a lapján olvasható kedvenc virágot, egy szál sárga rózsát vittem. Mivel a lapján azt is írta, hogy a vendégén először a cipőjét nézi meg, mégsem szandálban mentem (abban még idősebbnek néznék ki), hanem egy kék sárga cipőfűzős Helly Hansen-ben. Közel a Lurdy-házhoz van a cím, lehet villamossal is, ha valaki kocsival megy, és nem a Lurdyban parkol, van a sarkon egy fizetős parkoló, ahol rengeteg hely volt most is.

Új építésű, modern „bérház”, miután sms-ben megkaptam a kódot és az ajtószámot, már be is léphettem. A kis lakás olyan, mintha ilyen légyottokra tervezték volna, csak a szükséges kellékek vannak, de azok hiánytalanul szolgálják a pásztoróránk teljességét. Halk zene, kellemes hangulatvilágítás adta az összképet.

: Fanni egy gyönyörű lány. Amikor beléptem, még a zuhany előtt leültetett, és megkérdezte, nem mást vártam-e. Itt főleg a tetoválásaira gondolt. Mondtam, az is gyönyörű, bár nem tudom, miket ábrázol. Szívesen elmondatnám vele, de akkor egy fél nappal kicsúsznánk az egyórából…Hozzátettem, hogy nekem is van egy, de az övéihez képest az semmi. Mikor a zuhany után visszatértem, már meztelenül várt. Gyönyörű és hatalmas keblek, reneszánsz alak, selymes haj. Az arca ismerősnek tűnt valahonnan, aztán éppen este egy régebbi filmben láttam a fiatal Rene Russót, na, rá hasonlít, csak még fiatalabb kiadásban!

Hogy a kezdeti zavarom elmúljon egy kis masszázst kértem. Ezt nagyon jól csinálta. Ezalatt elmondtam leleki sirámaimat, de szerencsére időben kiderült, hogy Fanni nem kedveli a nagy lelkizéseket, legalábbis ebben a szituációban. Így én is rövidre fogtam, és megkértem, hadd fedezzem fel én is a testét. Finom csókokkal kezdtük, érzéki ajkaival engedte, hogy elmerüljek a csókolásukban. Aztán a tetoválásait csókoltam, de most sem kérdeztem, miket ábrázol. Alig vártam, hogy végre a hatalmas halmokat csókolhassam. Nemcsak a bimbókat, hanem az oda vezető emelkedőket, meredélyeket is. A bimbócskák olyan lágy érzetűek voltak, mintha nem is szilárd, hanem valami légies-folyékony halmazúak lettek volna. Néhány nyelves csók a pírszinges hasnak, aztán végre jött a völgyek völgye, a csupasz kehely. Nyaltam, csókoltam, de igyekeztem mindezt finoman, örömet okozva tenni. A sóhajaiból és néhány nyögdécseléséből most azt éreztem, hogy nemcsak biztatás volt, hanem tényleg élvezte és jól esett neki. Ezt meg ism ondta. Aztán ő kényeztetett, a kissé rozsdás szerszámot próbálta a szájával oljaozni, és néhány perc múlva gumit ajánlott, és meglovagolt. Sajnos így nem érhettünk a végére, így újra franciázni kezdett, nagyon érzékien csinálta, és a végén türelmének is meglett a gyümölcse: nagy örömmérzések közepette élveztem el a szájában. Mivel volt még néhány perc, megkértem, hogy hadd élvezzem még a kelyhét egy kis ideig, és azt mondta, ez neki sincs az ellenére. Úgyhogy most az volt az utójáték, ami máskor az előjáték. Pár mondatot még beszélgettünk, és őszintének tűnt, amikor azt mondta:örült, hogy megismert.

A megbeszélt rózsacsokrot odatettem a randevú elején, minden korrektül zajlott.