Egy kicsit hosszabbra sikerült hiatusom után célirányosan kerestem Zoét. Először belső üzenetben írtam rá valamelyik délután, hogy esetleg beférek-e a táncrendjébe. Persze, aznapra már nem volt jó, de kedvesen felajánlott egy következő napi időpontot. Az egyeztetés nagyon könnyen ment, két-három üzenet alatt el is jutottunk odáig, hogy akkor VTR-en be is jelentkezzek.
Annyit még megígértem, hogy a randi napján rácsörgök, hogy halljam a csilingelő hangját - és reméltem, hogy őt az én makogásom meg hátha nem rettenti el. Zoé nem ragaszkodott volna a telefonhíváshoz, én javasoltam.

A Nyugati környékén található a kuckó, így tömegközlekedéssel nagyon könnyen elérhető. Aki autóval érkezik az azért számítson rá, hogy parkolóhelyet a közelben nehezen (tulajdonképpen szinte csak kihalási alapon) fog találni. Érdemes belekalkulálni az érkezési időbe, hogy kell keringeni egy kicsit, mire le lehet támasztani a verdát. VTR-en pontos címet kapunk, úgyhogy nyugodtan lehet előre tervezni.

A bejutás tök egyszerű volt. Érkezéskor az "ittvagyok" telefonnál Zoé rákérdezett, hogy nyitva van-e a bejárat, s mivel nyitva volt, már azon belépve navigált el kb. három szóban, hogy merre menjek, így a magamfajta szűk-folyosón-eltévedős balf.sznak se okozott gondot a félig nyitott ajtajú varázslakás megtalálása.
Benn meleg, otthonos közeg fogadott. A jó ízléssel rendezett terek, az elosztást jól kihasználó bútorok beleduruzsolják a füledbe a "jóhelyenvagy" feelinget. A szobát egy luxusszállodát idézően bekészített díszítéssel ellátott (amit nyilván nem vettem észre elsőre lenyűgözöttségemben - de erről majd később...), magas franciaágy uralja, de van szobainas a ruháknak, komód a kütyüknek, falitükör a szemeknek és egy Zoé által teremtett olyan kedves, belső miliő, amivel azonnal oldja a rám jellemző elsőáldozós zavart.
A szinte innen nyíló fürdő a szokásos kellékek (rengeteg tusfürdő, többféle szájvíz, száraz kilépő, tusolásonként új törölköző stb.) mellett kedves kiegészítőkkel van öltöztetve, szóval harmonikus hangulatban lehet macho-ra hazudni magunkat melegvíz és tusfürdő segítségével.

A szemüveges Zoé a lakásba belépésemkor pántos magassarkúban, fekete bodyban és afelett pedig egy csipke köpenykében libbent elő az ajtó mögül. Diszkrét sminkben, kedves és mágikus mosollyal üdvözölt. Először még igazán fel sem ismertem, hogy milyen báj-aurába sodort a sors, aztán ahogy teltek a másodpercek, egyre inkább kezdtem felfogni, hogy mennyire hihetetlenül vonzó lány ő. Fél percen belül már annyira meg voltam habarodva a kisugárzásától, hogy elkezdtem hülyeségeket beszélni. Taktikusan, vetkőzés közben még rá tudtam kérdezni, hogy maradhatok-e. (Spoiler: Nem rakott ki. Maradhattam, de valószínűleg behúzott azért egy strigulát az "ezdehülye" oszlopba...)
Miután visszaértem a tusolásból (és épp megállapítottam, hogy most se sikerült Brad Pittre fürödnöm magam...) pár pillanatra rá megjelent Zoé is. Meztelenül...
Ok, fenn már ömlengtem egy sort, hogy ahogy beléptem a lakásba már onnan érezhetően körüllengett egy olyan varázslatfelhő, aminek megtapasztalását majd nem lesz egyszerű feldolgozni, de amikor ismét megjelent előttem - immár kendőzetlen valójában -, akkor letaglózva, elcsukló hangon, de még némileg működőképes aggyal csak egy "igenis"-t tudtam kipréselni magamból, mikor megkért, hogy feküdjek fel az ágyra.

Szóval a szebbik oldalam (ööö...) került felülre és Zoé az ágy végénél elhelyezkedve kezdett hozzá a kezelésemhez, a lábamtól indulva. Kérdésére megnyugtattam, hogy nem vagyok csikis és nyugodtan lehet kíméletlen, majd én összeszerelem magam a végén. Jó-jó, persze, hogy nem tépte le a végtagjaimat. A programról nem beszéltünk meg előre semmit és a helyszínen sem vettük át, hogy miután minek kell következnie, teljesen átadtam magam neki. Abszolút szakszerűen érintett és nem okozott neki problémát a viszonylag kötött vádlim masszírozása sem.
Közben beszélgettünk és noha az es(z)etlen indításomra kiszakadt belőle egy "hű, de hosszú lesz ez a másfél óra..." sóhaj, de későbbre már a kisugárzásomon repulzív komponenseit elnyomta a férfias charme-om (?!) - nem, nem hinném... Mindenesetre Zoé ügyesen kezelt és valahogy olyan természetességgel vitt magával a diskurzusban a testtájaim értő kezelése közben, hogy tőlem merőben szokatlan módon abszolút nyitottan álltam a közvetlenségéhez. Nem volt tolakodó, vagy indiszkrét, ráérzett a határaimra és magától értetődő módon, profin ápolta a tudatomat is, mintha már ezer éve ismernénk egymást - pedig nem vagyok egy könnyű eset.
Végig azt éreztem, hogy jó kezekben vagyok, ért a testhez. Mintha az enyém sem lenne idegen neki - tudja, hogy mit és miért csinál velem. A gyúró mozdulatok közé be-becsempészett kellemesen lágy érintéseket, de tette ezt a lehető legtermészetesebben és feszengés nélkül "táncolt" körbe rajtam, miközben én magamban a milyével-is-ért-hozzám-Zoé? játékot játszottam...

Aztán egyszer csak körbeölelt az illata, ahogy andalítóan ráborult a hátamra, hozzám simult a bársonyteste. Éreztem a csodás kebleket a lapockáimon, a kedves simítását az oldalamon, a pezsdítően forró leheletét a fülem mögött, amikor odasúgta, hogy forduljak meg. Megcsókolta a mellkasom és puszijaitól kísérve a nyakamba fúrta a pici kis csinos orrát. Fölém hajolva a szemembe nézett és rácsókolt a számra. Ölelt és bújt, kezével az izgatottságomat kereste és - magamban úgy dekódoltam, hogy elégedetten - sóhajtott, amikor érezni vélte, hogy mintha mégis hoztam volna valamit játszani a masszázsrandira. Elhittem neki a hangulatot, elhittem neki a vágyat, elhittem neki a varázslatot. Elhittem, hogy nincs ellenére a velem való játszadozás, hiába volt bármennyire is ambivalens az ő elragadóan tüneményes lénye és az én fakó fókaságom kompozíciója az tükörben (nem exponáltam bele magam, nyugi). Kereste az ajkaim. Csókolt, de finoman adagolt lágysággal, nem úgy, mintha nem lenne holnap... Ó, nem. Inkább a háttérbe rejtett fokozatosság bájával kecsegtetett a nyelve, hogy a jövőben majd többet... még... többször ad, jutalmaz, bolondít, míg egyszer csak meg nem bomlik a tudat!
Néztem, ahogy halad lejjebb ajkaival. Néztem, amíg direktben bírtam, aztán inkább az ágy melletti oldalsó tükörben figyeltem őt, ahogy kényeztetni kezdett. Simogattam az arcát, a vállát, megérintettem a kebleit, ő pedig egyre csak korbácsolta a vágyam. Teljesen meg voltam babonázva az érzéstől, a látványtól, az illattól. Pár pillanatot bírtam csak így is és inkább felhúztam magamhoz csókolózni.
Időt akartam nyerni. Átfordultunk, mert "menekülni" akartam. A testének művészi vonalain és ívein haladva a combok közé indultam. Bejártam a melleit, a hasát, a köldökét. Szorítottam a combjait, ahogy bűbájos szemérménél kalandoztam. Ritka csodaszép, érzéki kincset érintett a nyelvem, s Zoé csillogva, lihegve, félrefordított fejjel szorította a kezem.
Eszemvesztett telhetetlenséggel akartam a csókját, az ajkai ízét, akartam a óvatos ajkamba harapását, akartam a szorítását. Az oldalunkra fordulva ölelkeztünk, s ő bújt belém, csókolt, ahol ért. A füle mögé simítottam szőke tincseit, ahogy újra egymáshoz értek ajkaink, a finom bőrét tapintottam a hátán végighaladva, majd rámarkoltam gyengéden a fenekére. Belesóhajtott a számba, amikor átvittem a kezem a combok közé. Mámorító volt, ahogy Zoé rám bízta magát. Imádtam érte!
Aztán a hátamra fordított és ellentmondást nem tűrő céltudatossággal vette birtokba a férfiasságomat - átvitt és tényleges értelemben is. Már bármit tehetett volna velem, teljesen a rabszolgája voltam. De ő adni akart. Én pedig közben valami olyan felfoghatatlan tudatállapotba kerültem az ajkai között, hogy már egyetlen gondolatvillanás sem pislákolt az agyamban. Végem volt pikk-pakk.

A bővebb infó lekérésével minden szükséges adat megismerhető. Csak a randi végén került szóba a csokor rendezése. Bár Zoé nyugtatgatott, hogy ne aggódjak, de sajnos kicsit túlszaladtam a nekünk szánt időn, így ezt igyekeztem kompenzálni.