Aznap minden összeborzolódott körülöttem, rohangáltam össze-vissza, elbuktam ezt-azt. Persze, mire magamhoz tértem és kitaláltam, hogy nekem "mára" márpedig kell az élmény, kell a "szerelem", addigra már szinte éjszakába fordult a nap.
Tudtam, hogy Honey későn is szokott vendéget fogadni. Ránéztem és láttam, hogy villogva mindjárt hívható. Van VTR-e is, épp online-nak tűnt, ezért előtte ráírtam, hogy ne csak úgy rátörjek ismeretlenül. Mivel (egy darabig) nem jött válasz (ezzel nem volt gondom, amúgy is este volt már), a 'Most hívható' státusz pedig aktív lett, ezért inkább felhívtam. Nagyon aranyosan kommunikált, a tündéri hangján elcsilingelte, hogy rá is fog érni még éppen aznap, úgyhogy le is fixáltuk, aztán nyomtam VTR-t is. (Meg is kavartam egy picit ezzel a tripla letámadással, de aztán könnyedén tisztáztuk, hogy a telefon, a VTR és a privát is én vagyok. :D)

Nagyon kellemes környéken fogad, tömegközelekedési pontokkal és lombos fákkal szépen körbe van pakolva. Volt időm, így picit messzebbről érkeztem és kifejezetten jól esett errefelé sétálni a meleg nyáresti szellővel körbeölelve.
Napközben nem tudom, hogy milyen lehet a parkolási helyzet, de a nyugovóra tért rakparton alig láttam szabad helyet. Biztos lehet találni, de figyeljetek erre az időkalkulációnál.
A becsapódási pont picit mellé van lőve, de ez csak azért lehet, hogy nekünk könnyebb legyen tájékozódni, a tényleges helyszín is ott van pár lépésnyire. Abszolút korrekt.

Életem legsimább, leggyorsabb, legdiszkrétebb randilakásba jutása volt ez - a kódos kapun átjutás után. :) Benn igényes minimál környezet fogadott. Látszik, hogy Honey figyel arra, hogy milyen bútorokkal veszi körbe magát. Nem csak a belső alapszín miatt, hanem amúgy is: ragyogó tisztaság fogadott.
A nappaliban a sarokülőre pakoltam le a cuccaimat, itt kaptam egy hatalmas törölközőt is, aztán azt kicipeltem a modern fürdőszobába, hogy javítsak valamit default zselé állagomon... (hint: nem sikerült)
A játszószoba pici, pont elfér benne az ágy, de ennél nem is kell nagyobb. Meg egyébként is tágítja a teret a körbetükrözés. Némileg rontja az összképet, hogy időnként magamat is meglátom benne, dehát...

Kinyílt az ajtó, aztán meg a szám - mert mintha egy ellentét-tükörbe bámultam volna: egy elragadóan bájos, rendkívül formásra, vadítóan csinosra sportolt, melegen kedves tekintetű bombanő mosolygott vissza rám. (Picit magasabbnak is tűnt elsőre, mint az adatlap és a beszámolók alapján gondoltam, de csak a cipő viccelte meg az arányérzékem.)
Szóval örültem, hogy nem zavart el a francba és maradhattam, annak ellenére, hogy - és bocs a hasonlat jellege és sutasága miatt, de - ez a találkozó inkább egy Real Madrid Dunakiliti "rangadóra" emlékeztetett (igen, én vagyok a Kiliti) - ahogy kevesebb és kevesebb ruhadarab maradt rajtunk, még inkább.

Honey szépen terelgetett, amíg magamra nem találtam és meg nem nyugodtam hason fekve az ágyon. A felkínált lehetőségek közül az illatmentes krémre esett a választásom. A lábaimnál helyezkedett el és onnan kezdett értő mozdulataiba. Lassan tolta fel a vádlikon a kezeit. Érezhetően van gyakorlata a rostok közötti navigálásban. Lehet, hogy nem volt tökéletesen szakszerű, de ott én mégis úgy éreztem, hogy úgy nyúlt az izmaimhoz, ahogy azt kell.
Alaposan végigvette a zónákat, a problémásabb területeknél meg-megállt, hogy semmi feszültség ne maradjon utána. Amikor végzett a lábaimmal és a hátamhoz ért, akkor megjegyezte, hogy ide azért több időt kell majd szánnia, vannak gondok. Meg is kaptam a törődést a klasszikus svédmasszázs fogásokkal, néha-néha - ha jól éreztem - könyökkel kiegészítve.
Nagyon jól esett, hogy nem csak átpörgetni szánt simicsokor volt az érintése, hanem kifejezetten figyelt rám, átjött a segíteni akarás is.
Közben beszélgettünk is (még jó, mert különben tócsába gyűlt volna a nyálam a párnán az elmélyüléstől), de nem ilyen személytelen, közhelyes témákról. Megismertem a realitását, a céltudatosságát, érdeklődve hallgattam, hogy bizonyos kérdésekben mi az álláspontja. Mesélt az életének még vendég elé tárható részéről is - a kis plüsskedvencet különösen megsajnáltam, hogy mennyi atrocitást és abúzust kellett már átélnie. :)

Megfordulás után olajjal játszadoztunk kicsit egymáson. Itt ismerkedtem meg közelebbről az ikrekkel. Gyönyörű mellei vannak! Egy ügyes sebészi kéz kicsit rásegített a természetnek ugyan, amivel -előfordul, hogy - nem tudok azonosulni, de itt, Uraim, telitalálat van! Nagyok, formásak, érzékenyek. Nem is nagyon akartam elengedni őket, amikor hozzájuk fértem, ahogy Honey fel-alá csúszkált rajtam.
Puszilgatott, simogatott. Nagyajkai először a combom simogatták, aztán egyre csak közeledtek a farkam felé. Közben fenn összeért a szánk és nem is csókolózni, hanem smárolni kezdtünk. Finoman vadító stílusban varázsol. Érzed a szenvedélyt, a feszítést, a vágyat, de nem durvul. Birtokol inkább. A szád, a tested, a lényed. És mindezt csak a csókjával! Hát, mit tudhat még ez a lány, ami számunkra, vendégnek rejtve marad?!
Én "kapálóztam": habzsoltam az ajkait, a melleit, húztam a csípőjét, martam a fenekét, ő pedig azt éreztette velem, hogy a világ tetején üvöltözök. Úgy fogott, úgy forgott és mozgott rajtam, mintha szexeltünk volna. Voltam a kezében, a mellei között, a szájában. Az szájában elég sokat. :) Néha megálltunk kicsit, újra csókolóztunk. Volt, hogy a hasamra feszített farkamon eljátszottuk, hogy lágyan szeretkezünk - mondjuk kb. 4 másodpercig, mert aztán újra kergetni akartam a pillanatokat és visszatértünk a franciához.
Aztán, mielőtt a szájával messzire vitt volna, átfordítottam a hátára, de a csókjától nehezen tudtam szabadulni (nem akartam, na). Kezem a feneke alatt, combom a combjai között, Honey pedig alig észrevehetően rámozgott csípővel. Lejjebb mentem rajta a puszikkal, "megpihenve" a melleinél, végül leértem a puncihoz. Nem mindennapi volt - a látvány, az élmény egyaránt (nekem, persze :D). Igyekeztem megtalálni, hogy a lágy, dús ívekhez hogyan kell közelíteni, hogyan kívánják a kalandot. Végig a klasszikus francia szabályok szerint játszottunk, a kezeim csak a akkor közelítettek, mielőtt-miután már 69-be fordultunk. Feneke a két kezemben, nyelvemmel, számmal mindenfelé tekeregve rohantam bele a boldogságba. Honey érezte, hogy feszülök, én éreztem, hogy gyorsítja, mélyíti a mozdulatait, aztán egy utolsó rohamban - számmal a punciján - beterítettem a melleit, a hasamat és még talán a lepedőt is.

Előre leegyeztettük. Külön jelezte, még telefonáláskor, hogy magasabb, mint az átlag. Korrekt. Sőt, ha belegondolok, ilyen szeánszért, ilyen varázslatért bagatell.