Másodszorra találkoztam Larával, de nekem olyan érzés volt, mintha csak egy kétepizódos pilot második része következne kapcsolatunk sorozatában. Annyira a hatása alatt voltam egész héten, hogy a tervezettnél jóval korábban döntöttem a visszatérés mellett. Gondolom, megtehettem volna, hogy két kattintással a vtr-en intézem a bejelentkezést, de inkább felhívtam, mert valamit még meg akartam kérdezni, és amúgy is hallani akartam az édes hangját. Nem csacsogásra való ez a telefon, de ha abban a két percben is megnevettethetem, már szebb mindkettőnk napja! És azóta is itt csilingel a fülemben az a huncut nevetés! Két nappal előre jelentkeztem be, azonnal találtunk időpontot, mégis vtr-eztem a +15 percért, és az érkezés napján reggel sms-t is írtam. Csak hogy bombabiztos legyen a dolog.

Megint villamossal érkeztem a Stadionokhoz, de most korán voltam, így sétáltam egyet a háztömb körül. Nem jutott eszembe megkérdezni Larát, hogy bemehetek-e korábban, ez nem szokásom, így a megbeszélt időpontig türelmesen vártam, aztán hívtam. Megkaptam a kapukódot, aztán a felfelé induló liftet pont lekéstem, így a lépcsőn szaladtam fel a negyedikre, mert ugyan kinek van ideje liftre várni, ha azt az időt Larával is tölthetné?! Kapunyitás után már nem voltam türelmes :D Távozás után már több időm volt szétnézni: ha legközelebb biciklivel jönnék, a lift mögött lenne hely letenni a gépet, de nem nagyon van mihez hozzálakatolni, csak úgy magában.

Az ajtón belépve csak Larára koncentráltam, de ha bármi rendetlenség lett volna, az feltűnt volna... vagy nem, mert olyan sötét az előszoba és a szoba is. De tiszataság fogadott mindenhol, nyugi. A fürdőszoba mindent betöltő hófehérjétől csak a flakonok tömkelege (tusfürdők, szájvizek, dezodorok, fogkefék garmadái) és a fekete zuhanyfüggöny ütött el, a legkisebb porszem is ordított volna, ha lett volna. A fürdéshez hatalmas törölközőt kaptam, ha a derekampra akartam volna csavarni, akkor földig érő szoknyában botladoztam volna vissza a szobába, de Lara kisugárzásának köszönhetően nem vesződtem ilyesmivel, csak kézben cipeltem, majd letettem a ruháim mellé. Lara pedig elpakolta onnan a sarokban lévő törölközőállványra. Pedig azt múltkor sikerült egyedül megtalálnom. A szobában van egy kanapé, amivel terveim voltak. Mivel most indult a fűtési szezon, Lara még nem tapasztalta ki teljesen, mi az ideális hőmérséklet, így egy kissé meleg volt.

A külső... úristen. WOW. Igen, még mindig úgy érzem, Lara a legszebb nő! Képeknek megfelel-e? A képek nem felelnek meg neki. A jelenlegi 1., 3. és 9. kivételével mindegyik kép pont egyetlen oldalról akarja megmutatni Larát, és ettől ezeknek két dimenziós a hatásuk, és fogadni mernék rá, hogy a fotós kifejezetten a vékony lányokat kedveli, ezért próbálta meg ezt az illúziót kihozni Larából. Én az elsőt és a harmadikat szeretem, mert azokon picit változott a nézőpont, de a lényeg, hogy Lara a valóságban nőiesebb, de senki ne gondolja, hogy bármi felesleg lenne rajta, gyönyörű arányai vannak. Ahogy a hibátlan, puha bőrén végighúztam az ujjam a vállától a derekán át a popsijáig követve testének íveit, újra csak ámultam, hogy egy ilyen gyönyörű teremtést tarthatok a karjaimban. Egyszerűen nem tudok betelni a látványával. Falnivaló pici puncija és a marokba illő mellek bimbói is határozottan hívták fel magukra a figyelmet, mialatt csúcsra-csúcsközelbe nyaltam Larát. Mindezeket figyelembe véve azonban még mindig a mosolya a legszebb testrésze, olyan meghitt melegséggel veszi körbe vele az embert, hogy legyen bármilyen hangulatom, csak jólérezni tudom magam vele (lásd: action bekezdés).

Nagy tervekkel érkeztem, talán túlságosan is nagyokkal, a fantáziám élénkebb volt, mint a testi adottságaim. Tudom, nem rólam akartok olvasni, hanem Laráról, de önkritika nélkül aligha fogom tudni kifejteni a kontextust.

Szóval adott a kanapé. Múltkor megjegyeztem, hogy kihasználatlanul maradt, ezért most ide terveztem dolgokat... azonban ahogy Larának előadtam az elképzeléseimet (talán kissé sután), ő szkeptikusnak tűnt. Ennek ellenére nem utasította vissza az ötletet határozottan... egyelőre legalábbis, de inkább az ágyra invitált, és belecsapott a lecsóba, vagyis rácuppant a farkamra. Én inkább az ágy mellé álltam, ő pedig elém feküdt, így csodálhattam egész testét, a hátát, popsiját, persze hogy oda akartam nyúlni, de amikor előre hajoltam, akkor neki nem volt jó, ezért erről le kellett mondanom. Először finomabb, majd egyre határozottabb mozdulatokkal nyalogatta, szopogatta a makk környékét, ami nagyon jólesett, de nem akartam, hogy így legyen vége, ezért cserét javasoltam: most én kényeztetem őt!

A hátára feküdt, én pedig megkezdtem a nyalakodást, a múlt hetivel ellentétben most az ujjam használata nélkül szerettem volna elrepíteni őt, nevezzük stílusgyakorlatnak. Kitartóan nyaltam-faltam, néha smárolni is próbáltam (mármint a puncit), de ezt még meg kell tanulnom, mindenesetre a jelek lassan érkeztek, látszólag tetszett neki, aztán nem sokára már hallhatólag is. Azok a sóhajtások! Lassan a sóhajtások félig-meddig nyögésekké alakultak, és kifejezetten mély hangon szóltak (olyan mély hangon, hogy egy pillanatra meg is lepődtem, de valami furcsán jó érzés kerített hatalmába), majd érkeztek a várva várt rándulások, és végül Lara a combjait is összeszorította. Mindeközben egyre erőteljesebben izgatta magának a bimbókat, megfigyeltem, hogy hogyan, de az én kezem egyszerűen nem ért el addig ebben a pozícióban, és ennyire közeledve a csúcshoz már nem akartam ezen variálni, úgyhogy ezt a tudásomat majd máskor kamatoztatom, mindenesetre a látvány is izgató volt.

Aztán megint a szájába vette a farkamat, és ott folytatta, ahol abbahagyta :) Kisvártatva aztán úgy éreztem, közeleg a vég, és bevallom, kicsit pánikoltam, hogy tudok-e időben szólni, és "inkább hamarabb, mint túl későn" alapon jeleztem is, mire Lara feltette a kérdést, amire utólag úgy gondolom, rossz választ adtam. Szájba vagy húzzunk gumit? Úgy éreztem, eljött az ideje a kanapénak, ezért a gumit választottam, aztán átköltöztünk a kanapéra pont úgy, ahogy fantáziáltam róla. Korábban még sosem próbáltam így. Lara az ölembe ült lovagló stílusban, és különböző módokon és irányokba mozgatta a csípőjét, de közben azt láttam, hogy csúszik hátrafelé, a frászt hozta rám, nehogy hanyatt essen, utána kaptam, bár ő nyugodtnak tűnt. Egy ideig csináltuk még így, de aztán közös megegyezéssel felfüggesztettük a projektet és visszaköltöztünk az ágyba. Nem mondom, hogy teljesen lemondtam erről a fantáziámról, de biztosan gondosabb előkészítést, és több önismeretet igényel, mint gondoltam.

Szóval megint kihúztam a vissza a start mezőre kártyát, Lara megint a szájába vette a farkamat, és kezdődött minden elölről... amikor újra úgy éreztem, közeleg a vég, jeleztem Larának. Megint bennem volt a pánik, hogy jókor szólok-e, de most már némi kételkedés is, hogy egyáltalán sikerülni fog-e. Lara nem hagyta ennyiben, fokozta a tempót, de azt hiszem, szégyenszemre magára hagytam: nem tudtam tanácsot adni, hogy hogyan is lenne jobb nekem, mert egyszerűen én sem tudtam. Lara fáradhatatlanul dolgozott rajtam, én pedig folyamatosan ott voltam a határon, közelítettem a véghez, egy idő után már hanyatt dőltem és lecsuktam a szemeimet, így fogalmam sincs, Lara mit csinált velem, de hosszú-hosszú-hosszú percekig extázisban tartott, úgy éreztem, bármelyik pillanatban végem lesz, sőt, már-már végem van, és az extázis csak kitartott... Aztán amikor úgy éreztem, túlvagyok a tetején, kinyitottam a szemem, és azt láttam, hogy Lara továbbra is mindent megtesz, már le akartam állítani, amikor mondta, hogy húzódjak az ágy másik végébe, ő pedig a földre ülve folytatta rendületlenül. Csak néztem őt és kicsit szerelmes lettem, hogy milyen kitartó ez a lány, tényleg nem volt hajlandó feladni :')
Bocsánatot kértem ott, és bocsánatot kérek most is, rengeteg tanulnivalóm van. Nem pont így terveztem, amikor a telefonban azt mondtam, hogy szeretnélek jól kifárasztani :')

A randiba később belefért még egy dugás, most ismertem meg Larát kutyusban, az a látvány, te jó ég...! De aztán mégis váltottunk, Lara a hátára feküdt, én pedig a lábait a vállaimhoz fogtam és így toltam, jártam benne ki-be, ez volt az a póz, ami múltkor nagyon jól sikerült, és egyelőre ezt érzem kedvencünknek.

*

A sorok között: ez a leírás nem egy konkrét blokkra vonatkozik, hanem az egész randit átszövő "kötőanyag" inkább. Lara csókjai. Az én csókjaim Larának. Érintések minden irányba is. Ízlelem ajkait, hol intenzívebben, hol puhábban, hol csak leheletnyit, hogy aztán újra nekiessek, a csókolózás Larával földöntúli élmény, nem csak maga ahogy a szájaink szeretkeznek, hanem ahogy egy mélyet szippantok a hajába, csókokkal halmozom a nyakát, cirógatom cicijeit, néha lenyúlok a puncihoz is, mindezt rendszertelenül, egy káosz az egész, érzések és érintések masszájává válik, ahogy a körmeit végighúzza a karomon, megérinti a farkamat, ízleli ajkaimat, hol intenzívebben, hol puhábban, hol csak leheletnyit, hogy aztán újra nekemessen, közben végig mosolyog, huncutul nevetgél, szemeivel is megcsókol, az arcát hozzámsimítja, ölelkezünk, egymásba gabalyodunk... nehéz leírni, de ez úgy átszövi az egész randit, mint egy alaptónus, és ez annyira jó... ez adja Lara randijainak eszenciáját. És brutál módon függővé tesz :')

A telefonban megbeszéltük, hogy a szájba élvezés, ami egyébként extra, másfél órás program keretében már az alap része. Ez is benne van a bővebb infóban, ahogy minden más is. Én azért a vtr esetén járó +15 percnek örülök a legjobban :) A randi során nem hangzott el semmi*, hacsak az nem számít ide, hogy a teljes csokrot képező három részcsokrot (ez de hülyén hangzik) szívecske formában raktam le a kis asztalkára.
*Jó, annyi elhangzott az elején, hogy igen, másfél órára jöttem, és igen, kérem a vtr +15 percet.