Egyszer már "megégettek" Zoé fekete lángjai, melyek 3 nap és 3 éjjel égnek, mielőtt kialszanak, de a nyomukat az ember örökre hordja.

Az utána való vágyakozásom (bocsánat sóvárgásom) olyan volt, mint egy dombról legurított hógolyó. A hetek alatt egyre csak nőtt és nőtt. Minimális kontrollt gyakoroltam felette. Ha nem is türelmesen, de vártam.

(Üzenetekben és VTR-n egyeztetünk. Mindig aznap válaszolt . És tudom, hogy már nem emlékezett rám, de így is nagyon kedves volt.)

Ülök 4-es villamoson , és a Fehérvári út felé tartok. Nézek ki az üvegen, de gondolatban nagyon máshol járok. Ha esetleg valaki észrevett, egy távolba révedő fickót láthatott , hülye mosollyal az arcán.

(tömegközlekedéssel a legkönnyebb, de a mellékutcákban lehet találni parkolót, ez plusz 5-10perc)

Ha nem is többször , de két alkalommal jártam már itt. Egy tüzes trió hadiszállásán vagyunk, de érkezésemkor csak Zoé van házon belül és a félelmetes Cerberosza.

A lakás tiszta volt, a fürdőszoba jól felszerelt, a törölközők szárazak, az ágy nekem alacsony, de széles. Kis szobában tükrök,halk zene és félhomály.

Viszont ha őszinte vagyok, ezek engem akkor már nagyon, de nagyon nem érdekeltek, mert a tudatom beszűkült egyetlen dologra....

Ha Zoéra ránézek, egy balerina jut az eszembe . Lágy, légies. Ugyanakkor megvan benne a robbanékonyság, a szenvedély. Izmos és hajlékony.

És ezt a testet, milyen szellem lakja? Bohó, pajzán, nyughatatlan.

Fekete hosszú haja keretezi az egyik leggyönyörűbb csillogó barna szempárt, melybe ha egy férfi beletekint, jaj a szerencsétlennek , mert örök csapdába került. Ha azt mondtam a tekintete gyönyörű, mit mondjak a mosolyára? Letaglózóan ellenállhatatlan.

Igen, Zoé nekem nem más ,mint Odilia a Fekete Hattyú.

Miközben haladok felfelé, hallom , hogy a dobhártyámban a saját pulzusom zakatol. A kezem remeg. Mély levegőket veszek. Kötelező körök.

Zoé megkérdezi, hogy mihez lenne kedvem? Talán makogok is valamit, de közelebb megyek és megcsókolom. Mindent ért.

"Magam adom
Üdvözlöm, érintem, nem mutatom,
Nem emlékeztetem, nem kutatom,
Nem zavarom, zavarom, csak figyelem,
Belefeledkezem, vele utazom"

Törékenynek ható testét szorosan magamhoz szorítom, másik kezemmel a hajába túrok. A fülcimjávával nyelvem játszik. Alul már Zoé megragadta a lényeget. Mi Zoé beköszönő mondata? Valamiben a legjobb, de elfelejtettem. Aaahh.....Istenem. Lenézek és már tudom.

"Nem sürgetem, nem várom
Nem bántom és nem sajnálom
Nem sajnáltatom magam, magam adom,
Megadom, megadom, neki megadom magam"

Pattanásig feszült a helyzet. Van itt még annyi felfedezni való. Szerszámot fel, és dobjuk a köteleket a lovak közé.

"Felkavarom, felkavarodom,
Megálmodom, belelátom,
Megkövetem, megkövetelem,
Megszelídítem, megbánom,"

Imádom ahogy csókolja a szám, nyakam, néha még az arcom is. Tekinte könyörögő, mintha azt mondaná: "Szeress még".

"Meggyújtom, eloltom, meggyújtom, eloltom,
Megoltalmazom, elragadom,
Elragadtatom magam, magam adom,
Megadom, megadom, neki megadom magam"

Testünk örvénylik. A háborgó tenger mikor-kit dob felülre, vagy a habok alá. Néha mögé kerülök, néha megint elé. Itt egy kéz, ott egy láb.

"Nem suttogom, elkántálom,
Megkóstolom, megkínálom,
Keveredek, belehabarodom,
Belefeledkezem, vele utazom"

Az idő sebessége tudjuk nem állandó. Néha lassan cammogva halad, most meg....A történetünk végére lassan fel kell tenni a pontot. Kérem feküdjön mellém és simogatásaival hozza el a megváltást. Cirógató karjai között megnyugszom.

"Felismerem, feltüzelem,
Megszállom, megbabonázom,
Megbabonáztatom magam, magam adom,
Megadom, megadom, neki megadom magam"

(Idézetek Quimby -Magam adom)

A megjelölt csokrot előre, magamtól adtam át, szerény ajándékom kíséretében. De anyagiakon felül szerintem sokkal többel fizettem , mert a szívem egy darabja is ott maradt Zoé szelencéjében, ahova a többi jóérzésű sorstársam lelkét gyűjti. Nála ez a vám, amit meg kell fizetni.

(csók extra, de VTR miatt ajándék, másra nem volt igényem)