Január végén találkoztam vele először, ami olyannyira jól sikerült, hogy búcsúzáskor megígértem neki hogy hamarosan újra találkozunk. Szerettem volna már hamarabb látni, de egyéb magánéleti elfoglatsága miatt az előző héten nem lehetett elérni. Ugyanakkor én szeretek előre tervezni, így már akkor próbáltam időpontot egyeztetni vele.
Na igen, ez nem volt egyszerű, telefonja napokig kikapcsolva, üzenetekre nem mindig, vagy csak sejtelmesen válaszolt-személyesen ennek kifejtette az okát, amit természetesen megértettem. Vtr-t is csak előző nap fogadta el, aminek én nem annyira örültem, mert maradtam már ilyen miatt hoppon! (persze nem nála)
Ha nem jártam volna már előtte nála biztos feladom már ekkor, de akkor nem íródna ez a szösszenet.

Vtr-en kaptam a címet, rákerestem, egyszerű, házszám jól látható, aki nem találja meg az nem is érdemli meg a hölgy társaságát!
Parkolót a hátsó utcákban szerintem lehet találni, vagy csak nekem volt szerencsém. Maximum 100 métert gyalogoltam, parkolás igaz fizetős, de az kit érdekel ilyenkor. Tömegközlekedéssel is egyszerűnek tűnt.

Ebben az épületben még nem jártam, de Zoé kedvesen útbaigazított, 2 kapun kell átmenni, ahol mindkétszer kód szükséges, de ezeket az információkat folyamatosan kapjuk a vonal túloldaláról.
Lakásba belépve az ajtó mögött mosollyal az arcán várt, már ekkor tudtam, hogy el fog varázsolni. A lakásban nem egyedül van amit csak onnan sejtek, hogy kinézett a folyosóra amikor kiengedett. Azokban a helyiségekben ahol jártam rend és tisztaság volt mindenhol. Fürdőben minden rendelkezésre áll amire szükség lehet, szobában valami ülő alkalmatosság a ruháknak, kényelmes ágy ami kicsit nyikorgott, de nem okozott gondot másra figyelni.

Külső?-hát igen, itt leszek bajban
Gyönyörű, elképesztő, csodálatos. Vajon lehetne festeni szebbet?!- nem hiszem.
Pont annyira vékony ami nekem a zsánerem, sehol egy gramm felesleg, cicik is számomra pont ideálisak, popsiról nem is beszélve, hát amikor dorombol akkor ember legyen a talpán aki ne cseppenne el és ő ezt tudja is, talán még vissza is él vele.
Az arc számomra a legfontosabb, Zoé esetében hibátlan, csábító csillogó szempárral kiegészítve, huncut mosollyal az arcán, már az első pillanatban megbabonázott. Angyal? Démon? Boszorkány?- Így sorban mind, persze csak pozitív értelemben.
A gyönyörű külső mit érne , ha a belsővel nem lenne összhangban? -semmit! Ha sikerül ráfigyelned beszélgetés közben, rájössz, hogy egy igaz gyöngyszem! Nehéz lesz de próbáld meg!

Zoéval minden perc öröm, boldogság és nem csak a szex miatt. Nehéz szavakban kifejezni, át kell élni.
Szóval a bejutás után bevezetett a szobába, átadtam az ajándékot, megbeszéltünk egy-két dolgot, közben lepakoltam a ruháimat, kaptam egy törölközőt és megmutatta a fürdőt.
Miután végeztem az ágyon várt, majd összegabalyodtunk, nem kicsit, nagyon, nagyon-nagyon. Szeretek irányítani, persze csak ha a partner is vevő rá, így az ágyon magam alá “gyűrtem” azzal az elképzeléssel hogy először neki okozzunk egy kis örömöt. Folyamatosan ment a csók, amivel nem lehet betelni, puha finom ajkai vannak és a nyelvével is szeret játszani- azzal én is, meg mással is. Ezen felbuzdulva lágyan, puszilgatva kényeztettem, szerinte sokáig tartott míg elérte a célt, szerintem nem-de ugye kinek mi a sok!? Sajnos szemét vagyok ilyenkor mert szeretek meggyőződni, hogy tényleg élvezte-e a partnerem, így 1-2 nyelvcsapást még megejtettem, igaz csak finoman, hogy ne legyen kellemetlen vagy véletlenül a lábával nehogy adjon egy maflást.
Ezután viszonozni akarta, amit feltüzelve vártam, kértem hogy lágyan finoman csinálja, hogy legyen még folytatás.- Ha akarta volna 1 perc alatt kivégez, de nem tette.(Köszönet érte) Nem is sokáig engedhettem ezt a csodálatos száj által okozott gyönyört, mert érezni szerettem volna másképp is.
Gumit kértem, szájjal fel is helyezte, amin a mai napig csodálkozok hogy hogyan sikerül neki. Missziben kezdtük, közben gyönyörködtem az arcában, folyamatos csókok és ölel, bújik. Imádom! Közben a tükörben néz minket, szerinte jól néztünk ki, én inkább premier plánban őt nézem, magamat nézem reggelente eleget a tükörben.
Arca közben átszellemül, talán ekkor a legszebb?, nehéz megmondani! Pózváltást kérek tőle, mert tudom hogy lovasként is nagyon a toppon van. Óvatosan ereszkedik rám, talán 2-3 mozdulat és teljesen benne vagyok, én pedig csillagokat látok ő meg telibe a szemembe mosolyog azzal az elképesztő huncut nézésével. Ne, hogy fogom én ezt bírni, fut át gyorsan az agyamon, talán sehogy, már el is könyveltem magamban. Zoé vagy érezte hogy mikor kell lassítani vagy csak óriási szerencsém volt, de sikerült tartanom magam. Amikor bele guggolt az nagyon bele égett a retinámba, ekkor kívántam hogy soha ne érjen ez a csoda véget.
Fel kellett, hogy ébredjek, mert minden csoda véget ér, kedvesem jelezte hogy kezd fáradni, így doggyba fordultunk, először csak óvatosan, aztán emeltünk a tempón. Meg kell hagyni ez a popsi hátulról is szép látvány-de honnan nem?! Mégis megkértem hogy hasaljon le és úgy szerethessem hátulról. Dereka alá rakott párnát hogy kényelmesebb legyen, aztán elindult egy izzasztó szeretkezés. Megdolgoztam jó sokáig, már tartottam is tőle hogy kárt ne tegyek ebben a vékony gyönyörű lányban. Már szinte célegyenesben voltam, amikor Zoé száját egy “Te még bírod?” mondat hagyta el, ez nyilván úgy hatott rám mint a nyílt lángra locsolt benzin.- Robbantam azonnal, a farkam lehet 1 percig is pulzált, amit ez a kis boszorkány meg is jegyzett. Hagyott lenyugodni, amikor már lankadni kezdtem akkor húztam csak ki, majd mellé dőltem és próbáltuk mindketten kifújni magunkat.
Megkínált frissítővel, csokival, nagyon a vendég kedvében jár egész idő alatt. A telefonra pillantva kiderült hogy az orgazmusba nem csak én remegtem bele, hanem talán a bolygó is, mert leállt a facebook, messenger, instagram alkalmazás is és nem messze még egy baleset miatt a fél város bedugult!- Hát ezt váltja ki ez a tündér vagy boszorkány?!
Fennmaradó időben hosszan beszélgettünk, az első menet hosszúra nyúlt, így nem erőltettem a másodikat. Csók, bújás, ölelés kell ennél több? Megénekelték már: “A szexben az ölelés a legjobb.” Klisének tűnik, de ha az ember belegondol, nem is az!
Zoéval bármeddig el tudnék beszélgetni, de soha nem szeretnék visszaélni az idejével, így gyors zuhi után öltözés, közben egy-két fontos témát még megbeszélünk, még az ajtóban is csókok közepette, kabát, cipő fel búcsú csók és ördögi mosollyal az arcán rámarkol a félig merev szerszámra. Így nehéz távozni egy szirén karjaiból, de nem volt más választásom!

Vtr miatt extraként csókot kaptam, el se tudnám képzelni nélküle. Minden látszik az adatlapján, van akinek sok van akinek kevés.
Nekem minden perc drága amit nélküle töltök!-szerintem ez mindent elárul!