Nem az első próbálkozásom volt Szonjánál. Már amikor először feltűnt, kedvencek közé került, majd amikor egy nagyon rövid időszak erejéig arcát is "megmutatta", megszületett az elhatározás bennem, hogy ha addig élek is... Mindenesetre ember tervez, nálam pedig ez különösen nehéz, budapesti tartózkodásaim eléggé be vannak táblázva, és ha el is tudok szakadni egy-egy randi erejéig, a távolabb eső hirdetők (pedig vannak, akikhez nagyon visszamennék) sajnos kiesnek.
Most viszont a környéken volt dolgom, és úgy intéztem a napomat, hogy beleférjen egy terápia is, reggel, amint megjelent, hogy hívható, hívtam. Egy kolléganője vette fel (plusz pont, hogy nem próbálta magát Szonjának eladni, hanem annak rendje és módja szerint bemutatkozott), és beírt engem kicsivel dél előttre, 1 órára. Nem hittem a fülemnek, hogy nem kell B-tervben gondolkodnom.
Aztán a randi előtt kb egy bő órával volt egy nem fogadott hívásom (nem voltam a telefonom közelében), majd egy sms is érkezett, hogy mehetek hamarabb is, ha akarok és tudok. Visszahívtam, és jeleztem, hogy akkor én most el is indulok, de minden az orrom előtt ment el, és egy ATM-et is meg kellett látogatnom, így nem hogy hamarabb nem értem oda, de a végén még nekem kellett hívnom őt, hogy bár már az utcában vagyok, 1-2 perccel később tudok csak megérkezni. :(

A cím egyértelmű, a ház könnyen megtalálható. Az észak-déli metró két állomása között kb félúton, 10 percnyi sétára található a tetthely. 1-es villamos, és (talán) a 13-as is lőtávolon belül, tehát jól megközelíthető. Parkoló volt bőséggel, valószínűleg fizetős.
Amint odaértem, mehettem, kaputelefonon keresztül nyitottak ajtót, lift visz nem túl magasra.

Viszonylag új építésű társasházban rendel Szonja, én két szobát véltem felfedezni, és egy függönnyel elválasztott nappalit. Fürdőszobában kád, üvegfallal, sok tusfürdővel. Dezodorok, szájvíz segítik még a felkészülést. Több felirat jelzi a kevésbé jól szocializált MT-kat a higiénia és tisztaság fenntartásának fontosságát, hogy nem öncélúan, arról a bejárati ajtó bal felső sarkába ragasztott rágógumi árulkodik.
Mindenesetre (nem kimondottan a kiírás miatt) igyekeztem nem kipocsolni zuhanyzáskor a vizet, és a szájvíz után sem otthagyni a mosdókagylóban a matériát.
A rendelőben tatami, tükrök (de jó is, hogy voltak), szobainas (ha jól emlékszem) és fotel. Utóbbi bár megmozgatta a fantáziámat, most csak a ruháim tárolását szolgálta.

Szonja hozta az (arcos képei alapján elé támasztott, elég magas) elvárásokat. Szép, kedves arc, félhosszú, rendetlenségükben is elegáns szőke fürtök (hogy természetes-e, arra nem vennék mérget, de mindegy is). Vékony testalkat, és ehhez azok a keblek, amiket az ember a képek alapján kb sejt, elvár, de amikor teljes valójukban elé tárulnak, akkor mégis elhagyja a száját egy hűbazmeg.
Az ajtóban kétrészes fehérneműben fogadott (színekben nem vagyok jó), melyekből kikandikált a mellbimbó udvara (ezek határozottan rózsaszínek voltak), megalapozva a ráhangolódást (bár BKV-val érkezve a beköszöntő tavaszi időben ezzel nem volt probléma). Megnyerő fogadtatás, zavaromban kezet is nyújtottam, vendéglátóm azonban két puszira invitált. Nagyon kedves, vidám egyéniség benyomását keltette már az első pillanatokban, ami fenn is maradt a továbbiakban is.

A szobába érve megkérdezte, hol szeretnék vetkőzni, mondtam, hogy nekem jó itt is, és nyugodtan maradjon. Közben egyeztettünk is, felvetettem a másfél órás hosszabbítást is, de ez csak akkor működött volna, ha hamarabb tudok érkezni.
Felsorolta extráit, csók, kölcsönösség (ha úgy alakul, mindkettőt kedvelem, de extraként enm, az már magában hordozza, hogy a másik félnek az nem preferencia), NFVSZ és prosztatamasszázs (ezt első alkalommal nem igazán, de egyszer majd kipróbálnám), mindegyikhez * tud hozzásegíteni. Abban maradtunk, ha úgy sikerül, akkor a szájba élvezéssel örömmel élek.
Gyors, de alapos zuhany után érkeztem vissza, és vágtam magamat hasra a tatamin.
Szonja pedig elkezdte a masszázst, ami inkább simogatás, kellemes nyomkodás volt. Közben csacsogott, tovább oldva a hangulatot. Inkább ő mesélt, egy kommunikatív, értelmes, kedves hölgy képe bontakozott ki. Maximálisan kellemesen telt az idő.

Igazából nem nagyon volt határ a két rész között. Egyszer csak elkezdett a hajával incselkedni, végighúzva fürtjeit a hátamon. A hatást a tükörben fürkészte, és tekintetében az is benne volt, hogy élvezi, amit csinál. Na, ez egy olyan mozzanat volt, ami nagyon előre tudja vinni a flow-t, de viszonylag kevés helyen kapja meg az ember. Én kifejezetten élvezem a csábítást (még ha ez adott esetben csak egy illúzió, de ha úgy vesszük, az egész randi, legalábbis annak nem fizikai része az), és Szonja élt ezzel az eszközzel. Még melltartóval takart kebleivel is végigsimította a hátamat, majd újból a haja jött, és az a tekintet...
Fordulás következett, lekerült a felsőrész, és egy újabb hűbazmeg. Nem is álltam meg, hogy ne kommentáljam a látványt, nyilván jóval szofisztikáltabban. Engedélyt kértem és kaptam a közelebbi ismerkedésre, a látvány és a tapintással, csókolgatással szerzett impulzusok belém égtek. (Volt hasonló adottságokkal rendelkező barátnőm, emiatt biztos vagyok, hogy hosszú távon felidéződő tapasztalatok ezek.)
Közben Szonja sem tétlenkedett. Bár már a hasamon fekve is rá-rákeresett (és talált) a cerkára, most már egyértelműen és félreérthetetlenül birtokba vette. Simogatta, nyalta, szopta, nyálazta, majd a zacsit és golyókat is megcélozta. A látszat azt mutatta, hogy élvezi, és ennek hangot is adott.
Bár a bugyi fent maradt, egy ponton már nem csak a combjait és fenekét simogattam. Tapintásra kellemesen duzzadt volt odalent, a finom érintéseket, simogatást jól fogadta.
Közben igyekezett némi változatosságot is belevinni: farkamat mellei közé vette, punciját lábszáramhoz dörzsölte és kéjesen vonaglott, nyögdécselt.
Majd vissza a szájába, kis mélytorok, majd eljött a pont, ahonnan nincs visszaút. Naná, hogy a szájába sikerült, amit profin vezetett le, majd az utódokat szilviába ürítette, és engem is megtisztított, bár nem nagyon volt mit.
Rákérdeztem az időre, meglepő módon volt még negyedóránk szerinte, amit nem bántam. Hozzám bújt, simogatott, én is őt, és még kigyönyörködtem magamat az ikrekben.
Nem akartam visszaélni kedvességével, pár perccel később elindultam egy gyors zuhanyra.

Az igénybe vett extrával kiegészítve a tiszteletdíjat diszkréten egy mécsestartó alá tettem. Az alapdíj korrekt, a nyújtott élményhez képest főleg, egy fullos program viszont már komolyan megdobja azt. Nekem abszolút megérte, a hozzáállása, az adottságai, a kedvessége az alapcsomag része, és sokkal jobb ezt kapni, mint egy fullos csomagot gépiesen, kedvetlenül.