Ahogy felkerült az oldalra a hirdetése, még januárban, azonnal beindították a fantáziámat azok a természetes lábfejei, cuki talpai, és mellé úgy általában ez a szomszédlányos stílus. (Tehát ez a beszámolóm is, legalább is a levezetés része, elsősorban a női lábak iránti érdeklődésemről és szeretetemről fog szólni, bár mivel minden jel szerint ez lesz a Szomszédkisasszony első beszámolója, ezért bízom benne, hogy egyéb hasznos infók is fellelhetők lesznek benne.)
Igen, mivel eddig még nem volt olvasható róla beszámoló, plusz az arca sem látszik a képeken (és számomra fontos az arc milyensége), ezért egy kicsit hezitáltam. De aztán felülkerekedett a kíváncsiság (és hát az itteni nevemhez is legyek hű), így hétfő (azaz ma) reggel, az elérhetőség kezdete szerinti 8 óra után kicsivel tárcsáztam a számát. Először nem volt kapcsolható, de pár perc múlva már kicsengett és – így utólag azt gondolom – a kiszemelt Hölgy vette fel. Elmondtam, hogy mit szeretnék, erre ő rábólintott és elmondta a fontos tudnivalókat, megegyeztünk ez aznap (azaz ma) délutáni időpontban, majd megkért, hogy a látogatásomat még dél körül erősítsem meg sms-ben és majd akkor elküldi a pontos címet. Ezen ne múljon, dél körül ment is az sms, és rögtön jött is a válasz a címmel. Így már nem volt más hátra, mint átmenni Budapest magasabban fekvő oldalára.

Most is tömegközlekedéssel történt. Az M4-gyel Újbuda-központig, onnan pedig villamossal végig a Fehérvári úton hat megállót. Több számozású villamos is jó (17, 41, 47, 48), én most a 17-essel suhantam. A megállótól kb. egy percnyi gyaloglásra van a keresett épület.
A parkolóhelyeket nem figyeltem, de mivel nagy lakótelepek sorakoznak a környéken, így gyanítom, hogy nem Holdra szállás bonyolultságú a parkolás.
A megfelelő épülethez érve várt egy kis meglepetés, mert az adott házszámhoz több bejárat is tartozott, de egy gyors sms váltással sikerült tisztázni a lépcsőházat.

Az újabb építésű társasház megfelelő nyílásához battyogva hívtam Reginát, ő mondta a kapukódot, majd az emeletet és az ajtót. Lift, majd az U-alakú nyitott folyosón (ami egy belső udvarra néz) a megfelelő ajtónál nagy lélegzetvétel, kis kopogás, amire kinyílt az ajtó, aminek a másik oldalán csak a belső teret láttam. Mert Regi elbújt az ajtó mögé. De onnan hamar előkerült. Ekkor részemről nagy megkönnyebbülés, rögtön éreztem, hogy jó helyre érkeztem. Kölcsönös mosolyok, puszik, ölelés (pedig korábban soha nem találkoztunk). Kellemesen elkezdtünk beszélgetni már a bejárati ajtónál, nem kellett gyorsan eltűnnünk az egyik szobában.
A bejárati ajtón belépve egy modern berendezésű, amerikai konyhával egybekötött nappaliba érkeztem (rögtön konstatáltam, hogy az adatlapján szereplő képek jó része ebben a helyiségben készült). Nem fogadott szalon feeling, olyan volt, mint egy privát lakás, amit még nem lakott be a tulajdonosa. Feltűnt, hogy a rádión kívül semmi hang nincs, csak néma csend, semmi neszezés egy másik helyiségből. Ruhák sem voltak a fogason, cipők sem sehol. Olyan érzésem támadt, hogy csak mi ketten vagyunk az egész lakásban. Ez az érzésem végig megvolt, mert mindvégig egy kicsi zaj sem hallatszott lakáson belülről, semmi nesz, semmi jövés-menés. Persze lehet, hogy volt ott kollegina, csak épp nem volt vendége. Nem kérdeztem rá. De jó volt az érzés, tényleg olyan, mintha a szomszéd lányhoz ugrottam volna be másfél órácskára, amikor egyedül van otthon.
A cipő hátra hagyása után egy kis szobába vezetett tovább Regi. A szobában kellemes félhomály volt. A tartozék egy szék volt, amire lepakoltam a ruháimat, mellette egy komód, a másik oldalon pedig egy franciaágy. Tükrök nem voltak a falakon, de ezt én különösebben nem hiányoltam.
A ruháktól való megszabadulás után vendéglátóm egy friss, száraz törölközővel elkísért a fürdőszobához. A fürdőn kívül még talán két helyiséget láttam, mindkettő ajtaja csukva volt. A fürdőszobában kád, zuhanyfüggönnyel, hogy száraz maradhasson a kilépő, kb. négy-öt féle tusfürdővel, jól működő csappal (nem kell sokat várni a meleg vízre és nem is forrázza le magát az ember). Dezodor és szájvíz is kikészítve a mosdónál, mindkettő használatával éltem is, így frissen és illatosan tértem vissza Regihez.

Ahogy már említettem, az ajtónyitás után megkönnyebbültem. Ugyanis egy valóban szomszédlányos, helyes, szemüveges kis tündér nyitott ajtót. Szemre a húszas évei elején járhat. A szemüvegen kívül (ami az elmondása szerint szükséges is neki, nem csak különleges kellék) egy piros tangát, melltartót és sötét színű zoknit viselt (utóbbit az én kérésemre). Szóval a szett csillagos ötös volt. Az arca is bejött nekem. Helyes. Olyan természetes, mint az egész lány. Semmi műviesség. Kicsit hosszúkás, aminek az ovális szemüveg jó keretet ad. Szemei mosolygósak. Világosbarna haja a hátközepe alá ér, és kiengedve volt. Magassága szemre megegyezik az adatlapján található értékkel. Alakját normálnak mondanám. Bőre világos, fehér, szép. Mellei formásak, közepes méretűek, feszesek, érzékeny, hegyes bimbókkal. Feneke kifejezetten formás. Nem vagyok nagy fenék fan, de Regináén rögtön megakadtak a szemeim és vonzotta őket, mint a mágneses sark az iránytűt. Kezei ápoltak, nem voltak kifestve a kézkörmei. A lábai formásak és simák, melyek csodálatos lábfejekben végződnek (ezekről részletesebben később) és a lábkörmök sem estek át kifestésen. Szóval, a természetes szomszédlány szinonimája Regina. Tetoválást csak egyet, egy nagyon kicsit (kb. egy centist) fedeztem fel (a helyét a diszkréció miatt nem írom le).

Mivel a randevú másfél órás volt, ezért erre az együttlét közepe körül került sor, a két kényeztető rész között. Nem titok, hogy Regihez sem a masszázs miatt mentem. De amit masszázsként csinált, az egész jól esett. Nem képzett masszőr a leányzó. De kellő erővel tud nyomkodni. Messze nem csak simogatásról van szó, mint sok masszőz esetében. Arra kértem, hogy a vállaimat és a nyakamat vegye kezelésbe. A nyakamat kevésbé dolgozta meg, de a vállaimat jólesően megnyomkodta. Egy kicsit irányítani kell benne, de ügyes, és elmondása szerint szeret is keményebben nyomkodni.
Ezt követően körömmel kezdte finoman simogatni a hátamat, ami annyira jól esett, hogy kértem, csinálja még egy kis ideig. Így ezzel végződött a masszázs.
Közben kellemesen beszélgettünk. Jó beszélgetőpartner, értelmes, és szeret is beszélni, olyan beszédes szomszédlány, nem csak kérdésekre ad fél mondatos válaszokat. Ez számomra szintén fontos.
Úgy negyed órás volt ez a része a találkánknak. Közben kerestem az órát, hogy mennyi időnk lehet még, mert nem szeretek túlcsúszni az időkereten, de azt nem találtam sehol. Regi a kérdésemre a telefonján nézte meg az időt, ami azt mutatta, hogy már csak fél óra van az időmből, így érdemes visszatérni azokhoz a csodás lábakhoz (no meg már a velem egykorú is újra éledezett).

Az érkezésem utáni zuhanyzásból visszatérve leültünk az ágyra és elkezdtünk ismerkedni. Megszabadítottam a melltartójától, előkerültek azok a formás, hetyke cicik. Meg lehetett puszilni őket, így éltem is a lehetőséggel. A bimbók szépen keményedtek. A bugyi is lekerült Regiről, őáltala. A puncit is (ami épp csak egy kicsit volt borostás, de ez engem ne zavart) lehetett simogatni, kényeztetni, kívülről. Ezzel a lehetőséggel is éltem. Ténykedésem hatására el is kezdett nedvesedni, de ennél tovább nem jutottunk. Majd a lábak felé terelődött a figyelmem. Először kiszabadítottam a 38 és feles lábfejeket a zoknikból. Ápolt, puha bőrű mindkettő. Ahogy már említettem feljebb, a lábkörmök kifestés nélkül, a maguk teljes természetességükben voltak. A talpak is mint két puha párna. Nem is tudtam megállni, először puszikkal halmoztam el őket, majd végignyaltam mindkettőt. Ezután a számba vettem egyenként a lábujjait, majd mind az ötöt egyszerre, előbb a jobb, majd a bal lábfején. Utána a bokák következtek, azokat is puszikkal halmoztam el. A Szomszédlány azt mondta, hogy ilyenben még nem volt része, de tetszik neki a dolog. Mint ahogy a talpaival sem elégített még ki senkit, de az is érdekli őt. Hát, akkor hajrá, gondoltam. És mondtam is, bár nem teljesen így. Ekkor kifejezetten ügyesen a két talpa közé vette a velem egykorút. Irgalmatlanul szép látvány volt. Ráfogott a talpacskáival és pillanatok alatt keményre húzta velük. Ezután ritmikusan húzogatva rövid időn belül hatalmas gejzírt varázsolt elő belőle. Kivégzett rendesen. És utána nem pattant rögtön fel, hanem még pihentette a talpait a farkamon, az ágyékomon. Közben lenyugodtam. Fantasztikus érzés volt.
A törlőkendő a komódon volt, én pattantam fel érte, és adtam belőle neki is és magamnak is. Ezután jött a masszázs.
A masszázs végeztével arra kértem Szomszéd Regit, hogy feküdjön végig hason az ágyon. Így ott volt előttem a csodás feneke, a szép háta, válla, nem utolsó sorban a fantasztikus lábaival és talpaival. Végigcsókoltam szinte mindenét; a vállait, a derekát, a csodás popóját, a combjait, a vádlijait, a talpait. Ténykedésem végeztével helyet cseréltünk, csak én hanyatt feküdtem. Arra kértem, tegye az arcomhoz a talpait, hadd csókolgassam őket, ő pedig a kezeivel végezzen ki. Így is történt, rövid időn belül végem lett.
Ezután ismét törölgetés (most ő adta a törlőkendőt), és mivel a telefon órája szerint már csak 8 percem volt, így gyors zuhany, öltözés, a külön kis ajándékom átadása (mert elfelejtettem az elején), amiért külön kaptam egy puszit, majd búcsú. Regi egyáltalán nem siettetett, de nem szerettem volna visszaélni ezzel.

Nem tudom, hogy elég lett volna-e a végén is, de mivel először voltam nála, ezért megnyugtatásképp az elején rendeztem. Az általam felkerekített csokrot a komód tetejére tettem, ami végig ott is maradt (a beszámolómban azért azt a csokorméretet adtam meg, amit Regina mondott, mert elég lett volna azt otthagynom). A telefonon megbeszéltekhez képest nem változott semmi a helyszínen. Minden szempontból korrekt, főleg a kapott élmény fényében.