Telefonon jelentkeztem be délelőtt délutánra. Kellemes, laza stílusú barátnőjével beszéltem, aki Nórinak adta ki magát, de más a hangjuk. Korrekt tájékoztatás, ismerős cím. Két órával a randi előtt még meg kellett erősítenem, és a pontos címet is akkor kaptam meg. Zökkenőmentesen ment ez is.

Az uszodakörnyéki, legendás lakópark újabb tömbje. Villamoshegyekkel érhető el, busz is van, ahonnan 5-6 percet kell rászánni a gyalogos megközelítésre. A parkolási helyzet belvárosi állapotokat idéz, különösen amióta az Andor utcáig kiterjesztették a fizetős övezetet. Ahol eddig mindig találtam több üres helyet is, most egyet sem. A bolt előtt is, amikor kiáll valaki, már áll is be a helyére az, aki kiengedte.

Lifttel közelítettem, de lépcsőn sem lett volna közepesnél nagyobb kihívás. Aztán kétszer jobbra, kis séta, és kopp-kopp.
Minden újszerű, higiénikus, jól felszerelt. A szoba az én ízlésemhez kicsit sötét, de Nóri kérés nélkül is elegendő fényt fakasztott.

Nagyon szép, fiatal lány. Egy sokpántos, hálós semmiségben fogadott, némelyik képen látható is. Viszonylag magas (manapság ritkaság), karcsú, de nem sovány. Cicijei is szép nagyok, nem túlméretezettek, de már akkorák, hogy nem lehetnek immmunisak a gravitáció ellen.
Valóban nem dohányzik. Kicsit távolságtartó, szűkszavú, de alapvetően kedves, együttműködő. Határozott, de azért irányítható. Higiéniája kifogástalan.

Tusolás után gyönyörködtem benne, ahogy megszabadult a fogadórucitól. Nem volt tánc vagy sztriptíz, mégis izgalmas élményt nyújtott a kibontakozása.
Próbálkoztam a csókkal, nem csókolózik. Állítólag mással sem, de lehet, hogy csak kedvességből mondta, hogy ne irigykedjek. Megértettem, elég nagy köztünk a korkülönbség. Így ölelkezés közben csak a nyakát puszilgattam. Leheveredtünk a franciaágyra, ahol először is Nóri kebleit simiztem, somáztam. Először szólt, hogy csak finoman, mert érzékeny, de némi bemelegedés után, amelyről a bimbók ágaskodásából következtettem, nem okozott problémát a finom gyömködés.
Keblei után punciját kényeztettem. A nedvesedésből, a hangokból és a finom izomrángásokból ítélve sikerült bemelegítenem. Ennek ellenére az volt a benyomásom, hogy nem járok elég közel az elélveztetéséhez. Besegítettem egy ujjammal is. Megkért, hogy ne menjek mélyre, mert az már nem kellemes. Gondolván, hogy nem kedvence – vagy én nem találtam el a metódust –, csak a barlang feléig merészkedtem. A csiklót viszont hosszasan és alaposan megdolgoztam, jól fel is izgultam közben.
Védőöltözködés után Nóri meglovagolt. Nagyon jól és lelkesen csinálja, rendesen odateszi magát. Nem is bírtam soká. Cicijeit gyűrögetve, puszilgatva, csócsálgatva élveztem el. Hagyott lenyugodni, majd segédkezett higiéniám helyreállításában.
Aztán cicijeit simogatva beszélgettünk. Mint említettem, Nóri kissé szűkszavú. Ennek (nem publikus) oka ki is derült. Talán ezért érezhette pár elődöm, hogy nincs meg a kémia Nórival. Valóban van egy kis távolságtartás, de nem több, mint ami személyiségéből adódik. Egyáltalán nem az a fajta lány, akinek problémás lenne idegennel szexelni, és csak túl akarna lenni rajta. Az, hogy elég nehézkesen találtunk közös témát a csevegéshez, és meg-megszakadt a párbeszéd folyamatossága, az legalább annyira rajtam múlott, sőt, inkább rajtam. Mi tagadás, én sem voltam beszédes hangulatban.
Kitöltöttük az órát, még egy levezető tus is belefért, de második menetre már nem volt erőm. Pedig kedvem az lett volna...

Mint említette, előre szokta kapni a csokrot. Méltányos, arányos.