Telefonon kerestem fel, mert kíváncsi voltam a lányra, miután olvastam a beszámolóit. Aránylag hamar sikerült elérnem. A telefonban kedves és informatív. Még aznap tudott fogadni is. Fél órára mentem.

Központinak mondható helyen fogad. A parkolásra érdemes némi időt rászámolni, mert nem biztos, hogy elsőre találsz helyet. Viszont a tömegközlekedés is nagyon jól odavisz és csak pár perc a megállótól.

A lakás rendben van. A fürdő tiszta, tusfüdő is van, lehet válogatni. Nem egyedül dolgozik, de nem találkoztam a kolléganővel. A baszoba is rendben volt. Az ágy kényelmes.

Kellemesen telt lány. De ezt a képei teljesen vissza is adják, így nincs meglepetés a helyszínen sem.

Szóval kíváncsi voltam, vajon valóban mélytorok az a mélytorok? Bizton mondhatom, hogy az! Nem vagyok kis méretű, de az utolsó centiig eltüntette a farkamat!
Gyors fürdés után randi az ágyon, ahol ő már meztelenül várt. Első körben a szokásos ismerkedés zajlott, melynek keretében a melleire is komoly figyelmet fordítottam, mert érdemes volt. Nem kicsi mellei vannak, viszont szeretik a kényeztetést és hálásan emelkednek ki a bimbói. Közben természetesen ő sem tétlenkedik, kezeivel felfedező útra indult és hamar megtalálta a farkamat, amely már az első érintésétől éledezni kezdett. Aztán finoman hanyatt "lökött" és a szájába vette a kezdeményezést. Hát valóban tanítani kellene azt amit és ahogy csinál! Mint egy zeneművész, aki úgy játszik a választott hangszerén, ahogyan ő szeretne. Nagyon tudja mi kell nekünk, illetve a farkunknak. Minden egyes centit külön is megszeretgetett, ráadásul érezhetően úgy, hogy élvezte is. Természetesen sikeresen csalogatta elő belőlem is a kéj hangjait. Nyögtem, sóhajtoztam szájmunkájának köszönhetően. Aztán egyszer nemcsak a hangok törtek ki belőlem, hanem a megfelelő "csalogatásnak" engedve, az utódok is kirobbantak belőlem, egyenesen a szájába, torkára. Minden gond nélkül egyből le is nyelte őket. Megvárta, míg az utolsó rángásaim is elmúltak, és csak utána engedte ki a szájából a farkam. Kellett pár perc, mire tudtam, hol is vagyok valójában. Megtisztogatott és mosolyogva kérdezett valamit, amit nem is értettem, csak vigyorogtam, mint egy hülyegyerek. Kis pihenő után jeleztem, hogy a második menet nem fog menni, mert nincs már erő bennem. Így kicsit beszélgettünk, majd elköszöntem tőle.

Teljesen korrekt a csokor mérete, amit az elején az asztalra tettem. A végéig ott is maradt.