Freya a skandináv szexistennő. Aki a képeit már nem photoshoppal retusálja, hanem mesterséges intelligencia matat rajta. Ki ez a nő? Létezik egyáltalán vagy csak egy mitológiai alak?

Egy rövid ideig láthatóak voltak az arcos képei, amiket megpillantva tudtam, hogy nem csalás, nem ámítás, Freya létezik, sőt ismerjük is egymást. Na jó, az túlzás, hogy ismerjük egymást. Találkoztunk, és az egyikünk (na, vajon ki?) jól emlékszik még az átélt élményekre. Nosza, elevenítsük fel az élményeket! Telefont ragadtam, hívtam, szerencsém volt, mert szinte azonnal felvette. Amikor beleszólt a telefonba, tudtam, hogy nem más él vissza a fotókkal. Freya hangja továbbra is összetéveszthetetlenül cuki, kommunikációja megnyerő. Vtr-t küldtem, hogyha elfelejtem a pontos címet, ne kelljen bután újra megkérdeznem.

A belváros zajától kicsit távolabb, diszkrét környezetben a 14-es villamos Lehel tértől nézve középtávoli megállójához egy macskaugrásnyira. Az úton jöttek-mentek az autók, úgyhogy valószínűleg a parkolás sem művészet, a kerékpárt pedig a lépcsőházban lehet lelakatolni.

Tip-top lakás, a tetthely nem a tucatszoba, igazán egyedi falburkolat, king size bed, félig leengedett redőny, hangulatfény, ami mindent látni enged. A foglalkoztatószoba padlója hidegburkolat, de egyáltalán nem zavaró. A vizesblokk kicsinyke, de minden szükséges dologgal felszerelt. A zuhany kezelőszerve kicsit trükkös, de könnyebben kiismerhető, mint egy Boeing műszerfala. Főleg, hogy Freya mindent készségesen megmutat.

Jó pár rész lement már a Dallasból, mióta utoljára láttam, de Freya alig változott. Arcán nem látszottak a múló évek, alakja is ugyanazé a huszonéves lányé, akivel egykor találkoztam. Ruganyos bőre ki van varrva gazdagon, számos tetoválására viszontlátásunk előtt is jól emlékeztem, de hogy mennyi az új, azt meg nem mondom. Természetes cicijei nem túl nagyok, de formásak, kellemesek. Az arca… a kis gödröcskék alapján összetéveszthetetlen, mosolya kedves, tekintete érdeklődő (nyilván nem emlékezett rám, kíváncsian vett szemügyre), szőke haját kibontva fogadott.

Kis fehér ing (?) volt rajta – ami könnyen lehet, hogy valami menő márka csúcsterméke, amit főben járó bűn leingezi, de én számomra a fehérneműk világ számomra véget ér a készség szinten felismerhető bugyi-melltartó-combfix szentháromságnál, a többi terület terra incognita. A lényeg, hogy átkozottul jól nézett ki, na.

Zuhanyzásom után Freya a folyosón várt, beinvitált a szobába, miközben tekintetünkkel, szimatunkkal felfedeztük, ajkainkkal, ujjainkkal becézgettük egymást. Partnerem nem ront ínyvitorlástól a szájba, először csak meg-megcsókoltuk egymást, majd nyelvünk a másikét keresve nyomult az intimebb mélység felé. Izgató volt, ahogy ajkai meleg nedvességét apró sóhajai hűtötték.

Az ismerkedő, bemelegítő körök után hosszú, önfeledt smárolással biztosítottuk egymást a bizalmunkról, amit Freya egy kiadós szopással pecsételt meg. Freya kényeztetése az a fajta softpornó, amit talál még egy lány is szívesen végignéz (feltéve ha az enyémnél derekasabb farok van a főszerepben). Tövénél megfogva többször végignyalva, aztán lassan, de biztosan mélyre eresztve, közben nem megfeledkezve a szemkontaktusról, bő nyállal, halk lihegéssel fűszerezve kezelte Freya a joystickot. Bólogatott, cuppogott, néha még a nyelvéhez is paskolta a ceruzát, majd fáradtságot nem ismerve újra rábukott a csigaházra. Felinvitáltam az ágyra, hogy ne a padlón kelljen térdelnie, majd hanyatt vágtam magam, ő pedig a lábaim közé furakodva, fenekét magasra tolva folytatta a szaxiszólót. Néha alulról bele is mozogtam, de semmi durvulás.

Valószínűleg ő kérdezett rá a 69-re, mert nekem nem a kedvencem, és nem azért, mert nem szeretem, ha nyalás közben kényeztetnek, de én sem tudok a feladatomra koncentrálni, és nem is látom, hogy mi történik odalenn. Így volt ez most is, mert én kerültem felülre, és meg-megszakított nyalakodás közepette már szinte dugtam a száját, ami piszkosul izgató volt, de ezt nem éreztem a hangulatba illőnek, inkább kértem, hogy hagy próbálkozzam szólóban a szájjal történő örömszerzéssel. A lehetőséget megkaptam, Freya készségesen tárta szélesre a futóműveit és átadta magát az igyekezetemnek. Igazán hálásan reagált, de a tényleges eredményt csak ő tudja. Lerúgva mindenesetre nem lettem az ágyról. A nyalakodás nem látványos rángatózások vagy elégedett sikolyok között ért végett, inkább csak úgy érzésre, tekintetének változásából, kézmozdulatokból, sóhajokból következtetve arra, hogy akármeddig is jutottunk, véget ért a hegymenet.

Újabb csókok, egy rövid, ámde hatásos biztosamibiztos francia és gumihúzás után Freya fölém kerekedett és guggoló helyzetben ereszkedett rá a ceruzára. Meg kell hagyni, jó kondiban van, mert hosszú percekig nyársalta magát anélkül, hogy segítő kezeimre szükség lett volna.
Nem tudom, hogy a reverse cowgirl szerepel-e a Kámaszutrában, de különböző iskolák keveredésének köszönhetően a fordított lovaglás után a kutya közben is leróhattam tiszteletemet a Freya szexkultúraja előtt. A vallások és kultúrák totális eklektikájában talán a misszionárius volt a legizgalmasabb, amikor egymás szemébe nézve, nyögve, lihegve, csókolózva, egymás hullámzó testét bámulva csattogtunk. Freya nem túléli, hanem átéli az együtt töltött időt. Nem bújt el a perverz tekintetek elől, sőt ő is szemlélte a közösülést, kifejezte, ha valami tetszett neki, nyögött és biztatott, sőt nem volt rest bekapni és szopni sem az ujjaimat, ha éppen arcát simította a kezem.

Nem volt fullasztó kánikula odakint, eleinte a szobában is nagyon kellemes volt a hőmérséklet, de partnerem minden pózban alaposan megtornáztatott, eskü még a szopatásban is megizzadtam. Freya mindettől nem zavartatva indult utolsó rohamra, amikor az órára nézve láttam, hogy máris elröppent az óránk. Elfúló hangon kérdeztem, hogy tényleg mehetek-e a szájába, ő pedig a bólogatás mellett talán még kajánul kacsintott is, mintegy meghúzva az elsütőbillentyűt, szabad utat engedve magjaimnak.

Lenyelte vagy sem (spoiler: lenyelte), az igazi kielégülést az a szenvedélyes arckifejezés jelentette, amivel a spricc után is tovább szopta lankadni alig akaró szerelemcsüngőt. Mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, úgy játszott a gyíkkal még hosszú ideig, babusgatta, szeretgette, odavarázsolva azt a hangulatot, amire velem együtt valószínűleg oly sok pasi vágyik. Nem csak a farkamat, de rövid időre az egómat és fényesre szopta.

Pihegésem közepette még szóval tartott, őszintén és nyíltan beszélgettünk, nem sietett és nem siettetett, bár jeleztem, hogy a perceim meg vannak számlálva, ő még sztoriban volt, befejezte, sőt érdekelte a véleményem is. Az órát így is csak annyival léptük túl, amennyivel a búcsúcsók és ölelés hosszabb volt az átlagos puszinál.

Nem könnyű követni az utóbbi évek tiszteletdíjainak alakulását, ritka vendégeskedéseim alapján azt sem tudnám megmondani, hogy mi a szokásos összeg. Azt álszentség lenne írni, hogy csekélység az egész, de a többi beszámolót olvasva azt kell mondjam, hogy kavicsok száma nem tér el jelentősen az átlagtól, az élmény pedig meghatározó, amit a legmagasabb polcok egyikére helyezek a saját kis emlék-raktáramban.