Úgy gondoltam, szülinapomat Biussal fogom megünnepelni. Nem iszom, nem kártyázom, nem..., szóval ennyit megérdemlek.
Legalább két ok van, amiért őt választottam. Először is, szerinte nem az a fontos, hány éves vagy, hogy nézel ki, hanem az, hogy jól érezzük magunkat egymással. Ez pedig már tőled is függ, hisz ő aztán tényleg mindent megtesz a cél érdekében. A másik ok, amit már korábban is mondtam: függő lettem. Úgyhogy e beszámolómat ennek tükrében olvassátok.

Kb. 2 héttel előbb hívtam telefonon Biust, lefixáltuk az időpontot, majd Vtr-rel került rá a bélyegző. Tali előtt két nappal még viszakérdeztem, hogy minden ok-e. Naná, hogy igen.

A cím pontos, az Árpád híd pesti hídfőjétől pár perc séta. Jár arra troli, busz, metró és villamos, tán még kishajó is (közel a Duna part). Én bkv-val járok, a 79-es troli 200 méterre tett le a célomtól.A házak falán galaktikus mêretű házszámok.
Az utca szűk, de nagyon csendes, hangulatos. Nehéz parkolót találni, de van szeparált, nem őrzött fizetős parkoló is az utca elején.i

A tetthely egy kb 30-40 éves házban van. Az épületben van lift, de Bius látogatói biztosan nem használják. A lakásban - Biustól eltekintve - semmi extra . A fürdőben néhány tusfürdő, kád zuhanyfüggönnyel ellátva, szájvíz kis pohárkákkal, hónaljgátló spray. A kapott törölköző száraz és nagy méretű.
A foglalkoztatóban kellemes félhomály - és nem a semmit sem látok homály-, köszönhetően a nem tudom milyen színű fényforrásokból álló valaminek, ami elegendő fényt a adott ahhoz, nagyon jól lássuk egymást. Egy kis asztalon - ahová az előzetes megegyezés szerint kibélelt borítékot is tettem a belépésemkor - egy laptop volt, ami még plusz fényt és kellemes zenét is szolgáltatott.
A műveleti területen van egy masszázspad és egy bazi nagy ágy, körbe rakva szebbnél szebb kispárnákkal, valamint volt néhány szék is. A már említett laptop egy kis asztalon volt. Amit továbbra is hiányoltam, azok a tükrök voltak, de Biustól nagyon akceptálható magyarázatot kaptam a tükrök hiányára, és egyben egy jó ötletet is, hogyan lehet ezt a hiányosságot a későbbiek során kiküszöbölni.

Ahogy beléptem a lakásba, Bius az ajtó mögött várt, teste piros lepellel/textíliával volt burkolva, és egy nagy masnival átkötve. Ő volt a szülinapi ajándékom. Na, ekkor nekem már végem volt, teljesen elvesztem. Hadd ne írjak Biusról sok mindent. Fényképeiről minden látható. Karcsú, magas alakja, szép, karakteres arca a mindig incselkedő kék szemével, folyton csókra hívó szájával, stb. Olvassátok el a többi beszámolót, nagyon szépeket írnak a kollégák, én most ezzel nem foglalkozom, hisz teljesen elolvadtam a masnis ajándékomtól.
Kabát, cipő le, irány a játszótér -elég otthonosan mozgok, kb. 3 hónap alatt negyedjére vagyok itt. A kis asztalra kitettem a borítékot a megfelelő összeggel, valamint pár darab sütit és néhány szelet tortát Bius kedvencei közül, párosítva egy üveg vörösborral.
Ekkor kérdezett rá az én ajándékom, hogy elégedett vagyok-e a díszítéssel. Hú, milyen díszítéssel? Az előszoba fel volt díszítve színes lufikkal, aranyszínű felfújható szívecskével, love lufival, amikből belépéskor semmit nem láttam. Ettől Bius kicsit megorrolt rám, győztem szép szavakkal, simivel, puszikkal vigasztalni, hogy nyilván a masnis csomag vette el az eszemet. Mondjuk nem volt tartós sértődés!

Mivel ez egy rendkívüli alkalom volt, a szokásos protokollon kívül más is előfordult, nem biztos, hogy a történetmesélés itteni, klasszikus felosztását be tudom/be akarom tartani.
Visszatérve a szobába, megbeszéltük az elmúlt napok eseményeit, miközben engedélyt kértem, hogy kibonthassam az ajándékomat. Reszkető kézzel bontottam a masnit, majd lehullott a lepel: ott ült mellettem Bius, és olyan volt, mint a statisztika: mindent mutatott, a „lényeg” volt éppencsak eltakarva. Bius azt az aligpántos piros bikinit viselte, ami az utóbbi fényképeken is látható. Na, tetszik?-kérdezte fülig érő mosollyal. Naná, utaltam rá még a telefonos egyeztetésünk alatt, hogy elbűvöl ez a szett.
Muszáj volt simogatnom hosszú, vállra omló szőke haját, puszilgatni nyakát, vállát, és miközben hallgattam az apró pihegéseket, kezem becsusszant a falatnyi felső alá, azt egy cseppet félretolva, a ciciket puszilgatva, simogatva kiszabadítottam őket rabságukból, amelyért vendéglátóm szaporább légzéséből gondolván igen hálásak voltak.
Na de az asztalon várt ránk a süti/torta, vörösbor. Ettünk, ittunk, közben simogattam Biust, de rám szólt, hogy evés közben ne maceráljam. Persze ő azért időnként ráfogott a már ágaskodó szerszámra, ami miatt persze én nem reklamáltam.
Sütizés, borozgatás után egymást átölelve álltunk, csókolóztunk, eloldottam a felső rész pántját, csókoltam tinilányos, formás melleit, nyakát, miközben ő megszabadított nadrágomtól. Amikor kezelésbe akarta venni a szerszámot, javasoltam, hogy elszaladok fürdeni. Utána fel a masszázspadra, megkaptam a most valóban lazító masszázst. Külön kértem a gluteus maximus alapos átgyúrását, hát az fene jó volt. Fordulás után a farkam masszírozása került sorra, de gyorsan átköltöztünk a hatalmas méretű ágyra, amit előtte közösen leterítettünk egy erre a célra rendszeresített takaróval/lepedővel.

Ekkor a jelenlévő Szomszédlányról lekerült a falatnyi bugyika, ami alatt már addig is sokat időzött a kezem. Összebújva egymás száját keresve megindult a felfedezés. Bius hanyatt fekve élvezte finom csókjaimat, tenyerembe kényelmesen illeszkedő hetyke cickóinak simogatását, csókolását. Szépen lassan haladva lefelé, eljutottam a csodálatos, "ilyet eddig másnál még nem láttam" punci környékére. Nem betámadva, hanem óvatosan, körbejárva közelítettem, amit ez a csodálatos kisasszony nagyon hálásan fogadott. Persze előbb-utóbb eljutottam a szűkebb – és ezt érzésre is mondhatom – célterület felé. És nem csak az illat, ami ott várt engem, hanem az íz! Későbbi pihegésünk alatt kifejtettem, hogy az élelmiszer vegyészek nem tudják, milyen terméket kell fejleszteniük. Piaci rést – és tényleg – találnának. Nyelvemmel és ujjammal – külön-külön és egyszerre is – próbáltam szülinapi ajándékomat eljuttatni a csúcsra és onnan szépen levezetni. Próbálkozásomat gyenge pihegés, erőteljes nyögések és intenzív csípőmozgások kísérték, számomra követhetetlen sorrendben. Én már egy idő után nem bírtam tovább, a nyalakodást abbahagyva lassan elkezdtem simogatni, puszilgatni csípője környékét, és kisebb aggodalommal figyeltem, hogy mi lesz, mert egyértelműen látszott, hogy ő ezt még kb. örök időkig bírná. Rám nézett, és azt mondta: ez nagyon jó volt. Nagyon-nagyon-nagyon jó. Bius, örök hálám!
Ezután megint összebújtunk, ciróka-maróka, simóka, majd azt mondja legkedvesebb szomszéd lányom: na, most én jövök! Belegondoltam, hogy az előző akcióban elfáradva itt pihegek, Bius beindul, fél perc és nekem végem. Persze nem úgy van az! Ha te érzékkel, finoman bánsz vele, annak a többszörösét kapod vissza. Kezébe vette az ügymenetet. Lassan, finoman, aztán érzéki szájai -erről nézzétek meg a képeit! - közé kerültem. Itt jött a pornós fíling: jó bő nyállal, cuppogva kezelte hajdanvolt dicsőségemet. Kézimunkának nyoma sem volt és folyamatosan egymás szemébe néztünk. Így ment ez, egyre gyorsabb tempóban. Amikor a kezében robbanásközeli állapotban voltam, szóltam, hogy Biuskám, a szádat szeretném. Utána vissza kézbe, jónéhányszor. Látván, hogy ez a tündérkisasszony is már eléggé felhevült állapotban van, megkértem, hogy végezzen ki. Ez a kezei között történt meg (a szájba élvezés nála nem opció). Kis takarítás, összebújás, csókok.
Kis pihi után ismét megvizsgáltuk a maradék torta/sütiket, no meg volt még néhány korty borocska is. Evés, ivás, évődés, majd csókok közepette megízletük, hogy a másikunk milyen ízű sütit eszik. Aztán a becsomagolt ajándékom után jött a nap második meglepetése. Bizonyos körökben köztudott, hogy Bius nagyon szeret videózni, a videók tárgya leginkább önmaga. A felvételeket általában ő csinálja, néha láthatunk belőle megvágott részeket. Azt is tudom, hogy Bius a videozásba egyre jobban igyekszik elmélyülni.
Beszélgetés közben elejti, hogy mivel szülinapom van, megnézhetem a legújabb videóját, akarom-e. Ember, ilyet kérdezni! Ide vele!
Ez megérne egy külön történetet. Egy 10-12 perces, vágás nélküli, tágabb határokon belüli erotikus videót láttam. Még a valóságnál is szebb főszereplőt láttam a felvételen, arcáról, egész lényéből sütött az átütő erotika. Még csak kb. negyed órája fejeztük be az előző projectet, de a videó nézése közben már újból beindultam, bújtam, simogattam és éreztem –bíztam benne - , hogy a mai napnak nincs még vége.
Uraim, ha szeretnétek látni ezt a videót, mert állítása szerint ez másutt nem lesz látható, – és szerintem szeretnétek, menjetek el Biushoz, esetleg megmutatja.
A film végeztével Bius kézen fogott, az ágyhoz vezetett, és akkor azt éreztem, hogy nekem még egy, kettő, de akárhány felvonás sem okoz problémát. Megbeszéltük, hogy azt szeretném, ha az arcomra ülne. Hűha! – mondta, és már el is helyezkedtünk. Szép, lassú felvezetés után a nyelvemmel kényeztettem Biust, kezeim hol csípőjét szorongatták, hol melleit simogatták, miközben ő is dolgozott a szerszámmal. Észrevételeim szerint partnerem nagyon jól fogadta a kényeztetést, miközben én is majdnem felrobbantam. Időközben Bius legördült az arcomról, úgy kényeztetett engem kézzel, szájjal, míg én az ujjaimat vetettem be. Ekkor már Bius diktálta az ütemet mind a kezével, mind a csípőjével. Mivel én nem megmaradtam készenléti állapotban, Bius pedig igen magas szintre jutott el, kértem, hogy engedje el a menetet, hisz most is a szarka meg az ő farka című mese került elő.
Aztán levezetésként beszélgetés, nevetgélés, ölelések és csókok. Amikor kijövök a fürdőből, felveszi kis bugyikáját és egy szexi trikót. Bújik hozzám. Bius, ez nem lesz jó! Öltözöm. Ölelések, csókok. Begerjedek. Bius mosolyog. Végül nagy nehezen távozom.

Ez egy szülinapi randi volt, a hivatalos verzió szerint három órás. Hogy létrejött, az már egy extra. Kiderült, hogy ennyi időt is el tudunk tölteni egymás társaságában.