Fura módon Enikőnél csak az első alkalommal jelentkeztem be telefonon. Azóta látogatásaimat általában privát üzenetben egyeztetjük. Ma mégis telefonon próbálkoztam, mert nem voltam számítógép közelében, a telefonon meg utálok pötyögni. Nem sikerült elérnem, ezért aztán kényszerűségből SMS-t írtam remélve, hogy régebbi ismeretségünk okán nem veszi rossz néven az ilyenfajta bejelentkezést.
Kb. félórán belül jött is a kedves válasz: jó a javasolt időpont, vár engem. Juppié!

A részemről már jól ismert épület a Marinán van. Ennek folytán majdnem mindennel is elérhető a cél. Én mindig a gépszekeremmel megyek és bár fizetős a parkolás, de Enikő lakásától 2 perc sétára egy zsákutcában mindig találok üres parkolóhelyet. Most sem történt másként.

Enci lakása nagyon kellemes hangulatot áraszt. Szerintem tökéletesen illik gazdája személyiségéhez. Elegáns, de mégis meghitt a feeling. A nappali és konyha egy légtérben helyezkedik el ahonnan a sejtelmesen, hangulatosan megvilágított hálószoba és a tiszta, mindennel is felszerelt fürdőszoba nyílik. Szokás szerint bekészítve a friss, nagy méretű törölköző.

Bár hányszor megyek is Enikőhöz mindig rácsodálkozom, karcsú, törékeny, izgatóan kecses alakjára. Bármit is visel, azt mindig valami megmagyarázhatatlan eleganciával teszi. Most kedvenc színű (fekete) kétrészes fehérneműben, hozzá fekete magas sarkú cipőt viselve fogadott. Vöröses haját egyszerűen, lófarokba fogta össze. Megpillantva Őt a szemüvegem valószínűleg nem csak a hideg miatt párásodott be. Rövid ideig csak bámultam Enikőt, aztán esetlenül kiszakadt belőlem: Gyönyörű vagy!

Valaki itt az oldalon egyszer azt tanácsolta: csak akkor ír,j ha van miről, de akkor feltétlen! Most úgy érzem írnom kell.
Enikővel történt randin tulajdonképpen nem történt semmi különös, de mégis felejthetetlenné magasztosult.
Egyszerűen vágytam már Enikő közelségére, ölelésére, lágy érintéseire, érzéki csókjaira, hallani halk sóhajait miközben karjaimban tartom.
Imádom azt a szenzitív, nőies személyiséget, azt az odaadó, minden mesterkéltséget nélkülöző, tabuk nélküli viselkedést ami Enikőt jellemzi.
Ugyan már többedik alkalommal találkoztunk és már első alkalommal is nagyszerűen éreztem magam a társaságában - és az ágyában - és a kémia is működött,
de mégis most jutottam/jutottunk el oda, hogy teljessé vált az illúzió: gyönyörű, szexi barátnőmhöz érkeztem randira.
Randink forgatókönyve szokásosan alakult: kis beszélgetés és tisztasági program után az ágy előtt megállva Enikő a karjaimba, én meg az övébe vetettem magam.
Miközben odaadóan odasimult hozzám megrészegülve szívtam be illatát, csókoltam nyakát, száját, simítottam végig karcsú testét, markoltam fenekét.
Imádom Enikő száját. Szívesen elmerülök, elveszek csókjai közepette. Lélegzetünk szaporábbá, sóhajaink hangosabbá váltak.
Már felajzott állapotban megszabadítottam barátnőmet lenge ruházatától és lassan, csókok között elveszve az ágyra helyezkedtünk.
Itt aztán azt történt aminek történni kell. Kölcsönös kényeztetés majd érzékeny, puha,
de mégis szenvedélyes csókok közepette több pózban is magamévá tettem Enikőt.
A beteljesülés kutyapózban ért minket.
Enikő egyre hangosabban élvezte a helyzetet, mely egyrészt inspirálólag hatott rám, másrészt segített az időzítésben.
A kéjtől szinte egyszerre feszült meg összeforrt testünk. Megnyújtva a pillanat varázsát élveztük a helyzetet egy kis ideig majd egymás felé fordultunk.
Enikő kipirultan, csillogó szemekkel nézett rám, összeölelkeztünk, és lágy, pihe-puha csókot váltottunk.
Ez a pillanat maga volt csoda! Soha nem éreztem még egyetlenegy lány társaságában sem ezt a nyugalmat, ezt a testi-lelki ellazulást amit Enikő adott ekkor nekem.
Köszönöm!
Ez a pillanat talán túl is nyúlt a kiszabott időmön és tisztálkodni indultam ahová barátnőm is követett a legnagyobb természetességgel.
Aztán valóban mind két barát, fesztelenül beszélgetve, mint az egész randi levezetéseként megzuhanyoztunk.
Jócskán túlléptem a randi tervezett idejét, de még maradtam volna.
Persze Enikő nem sürgetett, de nem akartam visszaélni idejével, így egy búcsúölelés és puszi után kiléptem a hideg, szeles és zord valóságba.

Az első találkozásunk óta az ajándék nagysága nem került szóba köztünk. Kedvenc édességének kíséretében, borítékban mindig előre teszem le a pultra, amelyben kettő XIX. századi nagyjaink képmásával díszített bankó lapul . Most mégis az új évre tekintettel megkérdeztem, hogy változtak-e feltételek és Enikő biztosított, hogy nem.