Csütörtökön hívtam fel Dórát kb. mindkettőnk munkaideje vége felé. Megérdeklődtem a feltöltőkártyák árait, majd kiválasztottam a nekem legszimpatikusabbat. Az időpont egyeztetésénél volt egy kisebb baki, mert képtelen voltam felidézni, mikor is szoktam végezni pénteken, ezt most fogjuk arra, hogy megdelejezett a telefonban (a másik verziót hagyjuk inkább). A lényeg a lényeg, megbeszéltünk egy időpontot, majd vtr-en foglaltam egy másikat, de a mai napig megvan a fejem, szóval nem harapta le.

Keletitől kb. 15 perc séta (ha jó irányba indulsz). Címet megkaptam, az odajutás könnyű, parkolni sem lehetetlen. A biztonság kedvéért érkezésem előtt/után egy mellékutcában rácsörögtem Dórára, nehogy a főbejárat előtt ordítozzak vele, hogy megjöttem, mivel a forgalom ott eléggé zajos.

Már voltam egyszer itt, akkor épp a Halk Szavú Lánynál. Amikor ezt a beszámolót elkezdtem írni, rájöttem, hogy azóta is itt van piszkozatban a Vele töltött időről szóló irományom - most már végleg félbehagyva. Most másvalakihez jöttem, másik szobába. A lakás nem nagyon változott azóta, legalábbis amire emlékszem, de mivel a fürdőszoba járólapjai burkolóért nyöszörögnek, így ottlétem alatt pihe-puha törölközőkön lépdeltem. A kazán sem tudott velem forró-hideg játékot űzni, mivel Vendéglátóm előre kieresztette a vizet, hogy beálljon a hőfok. Gondoskodása megnyilvánult az italoknál, a tusfürdőknél, a meleg olajnál is, nálam meg pláne. Kérdéseiből arra következtettem, hogy én a kevésbé rigolyásabb vendégek közé tartozom (még). A masszázs helyiség hangulata olyan mint egy esti románc, megadva a hangulatot az elkövetkezendő szeánszhoz.

Dóra az ajtó mögött csini ruciba öltözve várt. Az elején hoztam a formámat, mert először nem akartam kezet fogni vele, lévén, hogy “mocskos BKV, trallallalla”, de ő ezt orvosolta egy sebtiben előkapott fertőtlenítővel. A legszebb az egészben, hogy GYALOG mentem, nem is BKV-val... szerintem maradjunk abban megint, hogy megdelejezett, ezért felejtettem el ezt is, ez egyszer már úgyis bejött. :) Cipőt le, maszkot le, bevallom, nem is kérdeztem meg, hogy külsőre ilyenre számított-e, meg maradhatok-e, ugyanis előző nap pont lemaradtam a fodrászatról. Ez egy picit bunkóság volt tőlem, de írjuk a Delejező számlájára ezt is, immár rutinosan. Bekísért a szobába, ott levettük a magassarkút (részéről), a ruhát (részemről), felvettem a törölközőt és a jómodoromat (végre), ő pedig elvitt a fürdőbe, ahol szembesültem a fentebb leírt gondosságával. Kézmosó, szájvíz, tusfürdő és víz használata után immár megszépülve (nem), megfiatalodva (ez sem igaz) és illatosan (na jó, ezt vállalom) tértem vissza hozzá. Dóra megvárt azzal, hogy levetkőzze önmagát, így az erotikus felvezetés része volt az is. Haját feltűzte, ez valamikor az érkezésem után lehetett talán, ez egyrészt jól áll neki, másrészt gondolom praktikus az olaj miatt és a vendég sem nehezedik rá... Felesleges zsír nincs rajta (maximum ha ráfeküdnék, akkor lenne), nem tudom, hogy bőre fehér, vagy (szoli)barnás, mivel gyertyafényben minden más, de az biztos, hogy nagyon finom, ahogy azt megtapasztaltam ottlétem alatt. Aminek domborodna kell, az domborodik. Akinek meg dorombolnia kell, az dorombol. De nem úgy mint egy cica, inkább kistigrisnek mondanám. Vetkőzése során kihúzott belőlem egy bókot (ha már az érkezésnél nem adtam visszajelzésemet), közben az érintése, nézése, csókjai, kérdései, ölelésének fuvallatában már kész is lettem volna bármire (is), de ehelyett tatamira hívás volt. Így mentem a helyemre.

Kismedve elterül, masszázsból egy lágyabban érintős, érzéki és egy erősebben nyomogatós, letapadásmentes változat mixét kértem/kaptam. Ebből fakadóan volt, hogy löktük a sódert, volt, hogy csak élveztem őt. Állítása szerint volt olyan vendég, aki kérte, hogy ne szedje már szét, ez a mondat újra előjött az emlékezetemben a franciázása végén, és akkor már biztos voltam benne, hogy nem (csak) akkor mondták ezt. Végigmasszírozta valómat vádlitól vállig, borítékolva, hogy pár napig eszembe fog jutni, szóval csomótlanított rendesen. Amikor pedig az érzékibb felhangot szólította meg rajtam, az is nagyon jó volt. Élveztem a bőrét, a súlyát, ahogy rajtam feküdt, az érintéseit, a kezét, a száját, nyelvét, mindent. Egyszer váratlanul belecsókolt a hátamba, egyszerre volt kellemes és csikis. Sokáig el tudtam volna viselni pajzánkodását, de emelte a tétet.

Fordulás után csókkal fűszereztük egymás simogatását, majd tovább játszott velem, most már vér(bőség)re menően. Nagyon élveztem, ahogy eltüntetett teljesen, mint egy kistigris, aki élvezi áldozata vergődését, okozott nekem gyönyörteljes pillanatokat nem tudom meddig, ilyenkor nincs idő, csak élem. Jó volt, hogy folyamatosan bent tartott ebben a miliőben, mindvégig fent tudta tartani ezt az erotikus hangulatot, főleg a szájával és a szemével, mígnem eljuttatott a végére. Na ekkor nézhettem ki úgy, mint akit megcsapott az áram, mert egyetlen fix pontom volt, az is Dóra szájában, a többi részemmel meg próbáltam földelni magam, de hiába: folyamatosan táplálta feszültségem forrását. Egy ideig vergődtem, aztán megkegyelmezett (NEM), végül kipurcantam... utolsó gondolatom az volt: ezt még visszakapod...
Ezek után felajánlottam/kikövetelt egy masszázst (szerintem kikövetelte, hogy felajánljam), majd a jó meleg szőlőmag olajjal gyengéden bepácoltam lágy vállát, finom hátát és keskeny derekát, majd kerek fenekét ki nem hagyva a simogatásból eljutottam az izmos lábakig. Volt, hogy már-már masszírozásba ment át az olajozás, így megint dumáltunk, de néha csak csöndben voltunk, mígnem megengedtem, hogy megforduljon.
Most már elölről kényeztettem, de kezeim helyét a nyelvem vette át (ezt nem úgy kell elképzelni, hogy három nyelv lógott ki a felsőtestemből, csupán azt, hogy most szájjal barangoltam be azt, amit eddig csak a szemem látott ;). A nagy számok törvénye alapján előbb-utóbb el kellett jutnom arra a pontra, amikor is Dóra lassan felhúzta jobb lábát, finoman jelezve, hogy mehetek, így lekucorodtam lábai közé, és revansot vettem mindenért amit ő tett velem. Édes volt a bosszú, csak egy picit hosszú. :) Mókázásunk végeztével ugyanis az idő is lejárt. Bár Dóra felajánlotta, hogy még gyorsan elvisz valahova, de öregember nem gyorsvonat, szóval nem mentem, hiába szájalt velem (de azért nagyon kellemes volt).

Felöltözésem után, melyben aktívan segített (nem azért, mert már ki akart dobni, csupán igazított rajtam/ruhámon), kitettem a megbeszélt összeget az asztalkára. Az elején is odaadhattam volna, de akkor még modortalan voltam. A vtr miatt kaptam plusz időt Dórával, de az is ugyanúgy elszállt mint a törzsidő. Meg sem éreztem.