Szombaton kitaláltam, hogy meg szeretném látogatni Fannit. Olvasva a korábbi beszámolóit az üzenetküldés-t használtam, mint kommunikációs eszközt. Sajnos a szombat nem jött össze, de hétfőre egyeztettünk időpontot, amit VTR-en meg is erősítettem. Minden simán ment.

A parkolás azon a részen szörnyű, a Lurdy parkolóját választottam inkább, és egy picit sétát a megfelelő lépcsőházig. Simán oda találtam, a lépcsőház elől hívtam további instrukciókért.

Viszonylag új építés, így a lakás állapotára nem lehet kifogás, minden rendben volt. Fanni azzal fogadott, hogy kupi van nála, de egyrészt a félhomályban ez nem volt annyira feltűnő, másrészt nem is azért mentem, hogy a lakást mérjem fel. Egy pici garzon, benne egy szétnyitott kanapé (azt hiszem), ami a célnak tökéletesen megfelel. A fürdő is rendben, antibakteriális tusfürdő a kád szélén, plusz minden ami kell.

Nehéz lenne erről újat írni, arcos képekkel hirdet, felismertem, amikor kilépett az ajtó mögül. Egy fekete köntös féleség volt rajta.
Fanninak telt nőies alakja van, hatalmas mellekkel, formás, markolható popóval. De ez mind látszik a fotókon, amik ugyan retusáltak nagyrészt, de leginkább a tetkók lettek eltávolítva a diszkréció jegyében.

Érkezésem után egy rövid ismerkedő beszélgetéssel nyitottunk a kanapén, ahol én is megkaptam a már szinte védjegynek számító kérdést, azaz tetszik-e amit látok, maradok-e. Rávágtam egy határozott igent, aztán el is kezdtem lebontani magamról az utcai ruházatot, és irány a fürdőszoba.
Amikor kiléptem a fürdőből, akkor vált meg a köntösétől, nekem meg egyből a melleire fókuszáltak a szemeim, még olyan távolságból is jól megsasoltam. Közelebb léptem, majd kis ölelkezés, apró puszik és csókok következtek, közben kézzel beszkenneltem a domborulatait. Csókunk nagyon érzéki volt, az ajkak játéka dominált, néha nyelveink is találkoztak, de nem turkáltunk egymás szájában (najó ... én egy picit :D ).
Javasolta, hogy az ágyon folytassuk, ahol egyből alulra kerültem, csókolóztunk tovább, majd elindult lefelé, és viszonylag hamar el is ért kiskockáig. Na ami itt következett, azt nehéz leírni. Előbb csak körbe puszilgatta a környékét, a hegyét megízlelte, játszott a perifériákkal, majd olyan technikával kezdett el kényeztetni, amit nehéz körbeírni. Nem kivégzésre ment, ez csak a bemelegítés volt, ezt éreztem, de mégsem bírtam volna sokáig. Nyelvjátéka intenzív, de érzéki, néha torokra engedi, néha csak a hegyén pörög, kapnak a zacsik is a jóból, aztán végignyalja kiskockát és újra a torkán vagyok.
Viszonylag hamar kértem is, hogy cseréljünk, nem szerettem volna pár perc alatt letudni az első kört. Csókkal kezdtem (mert az is kihagyhatatlan), majd határozott tempóban lefelé haladva az ikrekkel is foglalkoztam picit, és hamar elértem kelyhéhez, amit lassan vettem be. Előbb csak a környéket ingereltem, néha bele-bele nyalintottam. A reakciókból már itt érezni lehetett, hogy sikereket fogok elérni nála. Aztán rátértem a lényegre, és kelyhét előbb lágyan, majd egyre határozottabban ingerelve csúcsra juttattam Fannit. A másodiknál meg is kért, hogy lassítsak picit. Közben persze alig vártam, hogy folytatódjon a francia lecke, amit az imént félbe kellett szakítanom.
Cseréltünk, és újra a szájában találta magát kiskocka, amit nagyon nagyon élveztem. Fanni nem hajtott kivégzésre, nagyon lassan, érzékien franciázott, de határozottan terelt a cél felé, amikor egy óvatlan pillanatban védőfelszerelést kértem. Megbeszéltük gyorsan, hogy kinek mi a kedvence, az enyémmel kezdtünk, azaz meglovagolt kedvesem. Miután kelyhe felvette kiskocka formáját, előbb lassú mozgásokkal, majd egyre intenzívebben haladtunk a cél felé. Közben újra lassítás, újra gyorsítás. Tetszett ez a játék, de ezt sem lehet sokáig bírni, Fanni kedvencével folytattuk, kutyusban. Na azt meg én nem bírtam sokáig, és egy rövid játék után teletáraztam a védőfelszerelést.
A szünetben kibeszéltük az élet dolgait, volt közös érdeklődés, és vendéglátóm intelligens, szerintem simán végigbeszéltük volna a hátralevő időt. De valakinek (nem nekem :D ) volt időérzéke, és egy óvatlan pillanatban ránézett az órára, hogy ideje lenne a második kört elkezdeni. Én nem tudtam mennyi idő van hátra, de megnyugtatott kedvesem, hogy nem kell nekem az órával foglalkozni, pár perc ide vagy oda nem fog számítani. Ez szerintem egy szép gesztus, nyilván nem illik visszaélni ezzel, nem is tettem, de attól még jól esik ez a fajta hozzáállás.
A második körben Fanni nyitott a már korábban tárgyal francia szakkörrel, amitől kiskocka nagyon hamar keményedett. Én pedig most kiélveztem picit a francia nyelv szépségeit. Egy idő után megegyeztünk a védőfelszereléses folytatásban, és most misszionárius pózban kezdtem, ami igencsak kedvünkre volt. Fanninak is tetszett, elkezdett egyre mélyebben magába húzni, mígnem a csúcsra nem jutott. Természetesen ezután loptam egy csókot, ami így eksön közben igencsak élvezetes tud lenni, majd kutyusban folytattuk. Itt ismét elérkezett egy olyan rész, ahol egyre inkább húzott magába vendéglátóm, ezzel szinte az üzenve, hogy most abba ne hagyjam, amit csinálok, amíg újra a csúcsra nem ért. Közben én kezdtem elfáradni (hiába no, majdnem 1 év kihagyás van mögöttem), kértem, hogy folytassuk franciával. Na de ami ezután következett ...
Megtapasztalhattam azt, hogy milyen az, amikor Fanni érzékien, de határozottan elkezd terelni a csúcs felé. Hát itt aztán én énekelhettem volna a Himnuszt is, az sem akadályozta volna meg abban, hogy elérje a célját. A technika ugyanaz, mint korábban, de intenzívebb, illetve kézzel is többet segít rajta. Nem is kellett sokat várni, hamar a szájában kötöttek ki az utódok.
Ezután egy gyors tusolás, búcsúzkodás és én balra el.

Extrák szerintem nincsenek ha jól tudom, a bővebb infóban megadott rózsaszálat helyeztem el a ruháim hült helyén. Ha nem bénázok a kivételkor, hogy a megfelelő színű virágszálat tegyem a szekrényre, akkor szó sem esik róla. Teljesen diszkréten kezelte vendéglátom.