A találkozás előtt nagyjából egy hónappal kezdtem mozgolódni. Az első kapcsolatfelvétel egy privát üzenet volt az egyik csevegős bejegyzésből kiindulva. Később követte még pár - talán még a kretén-határon inneni mennyiségben -, s a továbbiakban is igyekeztem távol maradni a szokásos "... majd egyszer, esetleg, ha úgy alakul..." lózungoktól.
Kedves volt, lepattantak róla a hülyeségeim, nagyon aranyosan reagált a felvetésekre és egy lassacskán körvonalazódó időpontra. Aztán ennek közeledtével telefonon is beszéltünk, majd VTR-en véglegesítettük a napot/órát.

A megközelítésben semmi bonyolultság nincs. Tömegközlekedve busz rak le legközelebb a célhoz, de egynél több metrómegálló is könnyedebb egészségügyi sétányira van. Napközben autóval sem reménytelen az érkezés, nem okozhat gondot találni egy fizetős helyet - de mert szép zöld, szellős a környék, s így nincs zsúfolásig teletömve parkolóval, szánjatok pár percet keresésre.

Vártam egy kicsit, hogy a lépcsőház előtt tisztuljon a levegő, aztán Viki felengedett a kaputelefonnal. Ahogy felértem a megadott emeletre, már nyílt is az ajtó és beléphettem. Gördülékeny, gyors, diszkrét - nem is kell más, vagy jobb.
A helyszín egy kis kedves, melegen otthonos lakás. A varázslat a nappaliban lefektetett tatamin történik. (Illetve a francokat! A varázslat inkább már a nappali kanapéján ülve elkezdődött, amikor még csak ismerkedtünk és Viki próbálta felmérni: szimplán hülye vagyok, vagy csak a zavarom miatt hadoválok össze-vissza.) A bemelegítő small talk közben szabadkozott kicsit, hogy a fürdő nem a legnagyobb, de szívesen elkísér és beáll velem a tus alá, ha szeretném. Hát, ööö... felmérve, hogy egy ilyen akcióval nem biztos, hogy méretben kompatibilis a gyönyörű (meh...) testem, inkább kihátráltam az ajánlatból és zuhanyzás közben egyedül válogattam a sokféle tusfürdő közül. Utána még szájvízeztem egy picit és rohantam is vissza, bele a bűbájba.

A bűbáj már inkább attól a pillanattól kezdve bizsergette a tarkómat, ahogy átestem a köszöbön és az előszobában állva visszanéztem, hogy ki is engedett be... A pillanatnyi félhomályban is átszűrődött tiszta, világos tekintete. A szobában beszélgetve megfigyeltem ajkainak vonzó ívét és izgalmasan szép arcát. Az előzetesen olvasottak és a fotók alapján fel voltam készülve Rá, de mégis... élőben megtapasztalni Vikit, hallani a hangját, megismerni a gondolatait, érezni a jelenlétét, csodálni a kecsesen elegáns testtartását... Hú... de hogyan tehetnék vele igazságot írásban?
Beszélhetnék arról, hogy miben fogadott: egy halványzöld egyberuhában, ami épp' csak a feneke alá ért, s így szinte teljes hosszukban láttatni engedte a lábait, amikbe - bármiféle fétis felhang nélkül - bele vagyok szerelmesedve mióta először láttam róluk fotót? Elmesélhetném, hogy amikor minden lekerült róla és megláttam a pőre gyönyörűségében, akkor szerencse, hogy már hason feküdtem és így némán ordíthattam bele a párnába, hogy "Úristen! Úristen! Úristen!"... Írhatnám, hogy nemhogy megérinteni, még ránézni is alig mertem, amíg meg nem fordított, nehogy a semmivé legyen a boszorkányos csoda!
Nem, ez az élmény csak egy külön, magasabb síkon értelmezhető. Én ehhez marha kevés vagyok.

Nagyon sok jót olvastam a masszázstechnikájáról. Már a telefonban is úgy beszéltük, hogy a program fókuszában a masszázs legyen, aztán majd alakul a többi. Tudtam, hogy jó kezekben leszek, ezért teljesen biztonságban éreztem magam vele. Abszolút érződik a mozdulatain az elhivatottság és szakértelem. Az átlagostól eltérő - de amennyire meg tudom ítélni szakmailag tökéletes - fogásaiban benne volt a sok gyakorlás, tudás és testismeret.
Hason helyezkedtem el. Letakarta fenekem, aztán lentről indult a lábaimmal kezdve, majd folyamatosan haladt felfelé. Használta a kezét: gyúrt, húzott, fordított. A lábaival is megdolgozott: feszített, kitámasztott. Csak úgy tolta az irhámat jobbra-balra, meg fel-le. Közben folyamatosan figyelte a reakcióimat és időnként meg-megkérdezte, hogy nem okoz-e fájdalmat és szóljak nyugodtan, ha sok és nem bírom, de egyáltalán nem volt kellemetlen, amit csinált. Sőt! Eleve tudtam, hogy ez csak a hasznomra válik. Néha, a határozottabb fellépés érdekében, bevetette a testsúlyát is, de azt meg se éreztem (:P). Még a program előtt mentegetőztem egy kicsit, hogy nem a legjobb állapotban érkeztem, de a végére megnyugtatott, hogy még menthető voltam. Még a fejemet is a helyén hagyta, amikor kiropogtatta a nyakam.

A renoválás után megkért, hogy forduljak meg. Betakarva maradtam deréktájon, ő mellém helyezkedett és lágy cirógatás közben beszélgettünk. Érdeklődő volt, de nem indiszkrét, én pedig próbáltam nem leterhelni a munkahelyi hülyeségeimmel. Szóba került a sport, hogy ki mit csinál, illetve mit nem (én), s közben megmutatta, hogy milyen izmos a combja. Ezzel tudtomra adta, hogy szereti az érintést, s párhuzamosan az ő mozdulatai is finomabbak és kacérabbak lettek. Ébredezni kezdtem, ahogy kezével egyre többször és többet kalandozott az intim terület felé. Jöttek a puszik is erre-arra, aztán valahogy úgy alakult, hogy valahol az arc-, mell- és combsimik között átvetette a mellkasom felett az egyik lábát és úgy kezdett kényeztetni. Finoman, mélyen. Felemeltem a fejem, hogy belekóstolhassak a zárt ajkai közé. Imádtam!
Aztán kezdett egyre jobb (~túl jó) lenni a helyzet - és amúgy vizuális típus is vagyok -, úgyhogy egy kis időnyerési szándékkal megkérdeztem, hogy lenne-e kedve helyet cserélni, amíg megnyugszom egy kicsit. Mosolyogva hanyatt helyezkedett előttem, én pedig a csodálatos kebleiről indított puszisorral egyre lejjebb haladtam. A combok közé érve óvatos játékba kezdtem. Közben volt, hogy fogtuk egymás kezét, máskor a melleit simogattam, vagy éppen a csípője alá tett kézzel próbáltam ritmusra ringatni. A levegővételek, a sóhajok összerezonáltak a kellemes, bluesos háttérzenével, én pedig mentem Vikivel, amerre hívott, azzal a lélegzetelállító érzékiséggel, amibe örömmel bolondultam bele azonnal.
Helyet cseréltünk és újra magamon éreztem ajkai lágyságát és melegségét. A kezével segített néha, de egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy könnyen fogom adni magam. Azt éreztem rajta, hogy a vágyam további fokozására törekszik, hogy ne csak egyszerűen jó legyen, hanem őrüljek is bele úgy rendesen. Nem is nagyon tudtam ellenkezni, vagy koncentrálni. Amint bepattant az agyamba a robbanásközeli állapot, még jeleztem előtte, majd meg is történt.

A bővebb infó megadja a körvonalakat, ez a helyszínen sem változik. Diszkrét helye van a csokornak, amit távozáskor helyeztem el.