Legutóbb fülön csíptek a lhómaiak, hogy a nyelvi lelemények(et festék) helyett nyállal pingáltam (fel a falra, amott lentebb). Aztán még Domi is megtalált és hiányolta, hogy nem írtam a seggéről, melleiről eleget, úgyhogy egy kis időbe telt mire újra előbújtam a b.szott nagy monolit mögül, hogy megint majomkodjak egy kicsit.
Valamelyik nap fel is hívtam. Tudta, hogy ki vagyok és a fentiek (lentiek?) ellenére (?) is hajlandó volt fogadni. Megbeszéltünk egy napot, aztán egy pár reggellel később újra hívtam és az időpontot is lefixáltuk.

Megint nem sikerült nem késni - noha ez most nem volt annyira vészes -, még úgy is, hogy a Marina Part alapból könnyen megközelíthető, viszont ha be van dugulva a Váci (és mikor nem?), akkor inkább a metrót ajánlanám (magamnak is legközelebbre). A Gyöngyösinél leszállva be lehet szerezni Dominak valamit ajándékba. Mondjuk humorérzéket - azt szereti, ha viszel. Sőt, kifejezetten gyűjti! Bár nála már így is elég sok van felhalmozva. Az enyém elfogyott, úgyhogy csak szellemeskedéssel készültem ezúttal (is).

A lépcsőház előtt elhaladva, szétfagyott arccal biccentettem az épp belépni szándékozó férfipárnak, aztán amikor eltűntek az épületben, visszakanyarodva felcsörögtem Domit, hogy megérkeztem. A lakás kellemes. Az előszobában mindennek van helye, a képek alapján senkit sem érhet csalódás. Ja, ez a klisé nem ide kell.
A tatamis/matracos, tükrös játszószoba legutóbbi ittjártamhoz képest kapott még egy marha kényelmes fotelt, simán hazavinném... ööö... (eltévedt közhely nr. 2) Eldobáltam körülötte, meg rá a ruháimat, aztán kiugrottam tusolni, szájvizezni. Most volt pohárka is! (Itt azért elfér a kicsinyítő képző, ugye?) :)

Domi fekete selyemköntösben fogadott a lakásba belépéskor, de mikor visszakeveredtem hozzá a fürdőből, akkor már elhagyta valahol és ott volt előttem ugyanolyan bájosan, ugyanolyan szeleburdian, mit a legutóbbi randin (a kasztráló démoni vonalat még mindig rejtegette). Egy fekete színű szettben szexiskedett, de ezt ő biztos nem így látta belülről. Talán csak az utolsó igazításokat vélte megtenni, mielőtt masszírozni kezd, de én alig tudtam a zavarom mögé rejteni - ahogy a csípőjét figyelve elnyomtam magamban -, hogy legszívesebben mit is csinálnék vele - a kis hetyke melleivel, a durván jó popsijával, a finom, világos és hibátlan bőrével. Aztán felém fordította a bájos arcát és a felgumizott (bocs...) copfból kiszabadult tincsei között azt üzenete a szemével, hogy feküdjek már hasra, na.

Ezúttal is megmaradtunk a klasszikus kényeztető-erotikus masszázs vonalon és nem esett nekem (egy hosszúkarddal, mert mondjuk nem engedtem, hogy átkeljen a patakon). Mozdulatai lágyak és finomak voltak. Kezdő masszőztől teljesen megfelelő erősségű és mélységű kezelést kaptam. Határozottan van hozzá tehetsége, ügyesen vezette a mozdulatait. Kis idő múlva, több tapasztalatot és ismeretet gyűjtve a legelvakultabb masszázskekecek is beleolvadnak majd a karjaiba. Én olcsón adom a bőröm, nekem már most is csorgott a nyálam a párna mellé, amikor belefeledkeztem egy-egy feltolásba, vagy páros hüvelykujj körzésbe a gerincem mellett. No, meg a vállizmaim szakszerűnek ható gyúrásába, de az összes többi fogást is élveztem és egyáltalán nem tűnt úgy, hogy csak elmismásolni akarja a programnak ezt a részét. Van benne igényesség. Masszázs közben rajtam, a hátamon, a fenekemen is ült, beszélgettünk egy csomó mindenről és viccelődött velem. Szívta a vérem? Tetszik a humora. Kellően intelligens, néha pikírt, de pont a megfelelő mértékben. Nem mindegyik magam alá mormolt poénomat értette, de azért valljuk be: a hiba nem benne van. Azt azért ügyesen elhitette velem, hogy azt az egy-kettőt csak nem hallotta jól elsőre. :)
Természetesen egy idő után egyre csak lágyultak az érintései, de nem nyúlkált össze-vissza. Szépen vezetett, lépésenként, aztán éreztem, hogy ráborul a hátamra és hozta a nyakam felé a finom puszijait. Előrenyúlt a kezemhez, rákulcsolta az ujjait és ahogy lefelé indult, éreztem a nyelvének egy-egy érintését a gerincvonalamon. Kellemesen átléptünk a következő fejezetbe.

Újra elindult felfelé, éreztem a rajtam csúszó combjait, a leheletét a vállamnál, majd a fülem mögött. Felé fordítottam a fejem, de nem behunyt szemű, tapogatózó puszit kaptam az arcomra, hanem rögtön az ajkaimra csókolt. Mielőtt viszonozhattam, vagy egyáltalán felfoghattam volna mosolygott egyet sejtelmesen, majd újra "magamra hagyott" és lefelé csúszott a rávont kezeim között. A következő találkozáskor nem engedtem el, először kicsit kitekeredve csókolózni kezdtünk. Aztán teljesen felé fordultam és úgy faltam a száját. A nyakát csókolva kibontottam a haját, aztán lehúztam a válláról a melltartó pántját, majd az egészet félredobtuk valahova. Szeretem a melleit, nem nagyok, de érzékenyen reagálnak az érintésemre. Domi hátravetette kissé a fejét, ahogy a nyakát, vállát, kebleit kényeztettem felváltva a kezemmel, számmal, ujjaimmal, nyelvemmel. A farkam felé indult a keze, majd odaérve ellentmondást nem tűrve kezdett játszani velem. Nem durvult, de nem is finomkodott. Magam alá fordítottam, arcát kezeim között tartva csak mosolyogtam rá. Jött a csókért, de elhúztam magam. Villant a tekintete talán, de aztán lehunyt szemmel kínálta fel résnyire nyitott száját. Szorított, húzott magához. Átkulcsolt a lábaival és úgy mozgott alattam még a bugyi védelmében, mintha szexeltünk volna. Hihetetlen ez a csaj! Feltámaszkodtam egyik kezemre, másikkal lenyúltam a fenekéhez. Akkor játsszunk így! Bugyi ide, vagy oda én teljesen beleéltem magam, varázsolt a testével... És én bírtam kevésbé: kellett a szája, a hajának illata, a nyakam körül akartam érezni a szuszogását. Csókolóztunk megint, de a lenti ágyékritmust Domi ugyanúgy hozta. Felegyenesedtem, a sarkaimra ülve, felé dőlve ráfogtam a melleire, ő meg a kezeimre és úgy irányította a gyurmázást. Aztán a csípője alá nyúlva odarántottam közvetlenül magamhoz, felemeltem a lábait. Csábítóan megjátszott türelmetlenkedéssel kísérte a szemével, ahogy lehúzom róla az utolsó ruhadarabot is, majd a combjait csókolgatva lehelyezkedtem közéjük.
Láttam és aztán éreztem is, hogy nedves. Később a hangját, a pici, indító sóhajokat, a lágy visszasimításait is úgy értelmeztem, hogy nem igazán akar máshol lenni. Elindultam vele, hullámoztunk. Elhitette velem, hogy akkor, ott teljesen az enyém. Hajtott, hogy száguldjunk bele a nyáltól csöpögős kéjbe, veszejtsem el, emeljem fel, vagy igazából csináljak vele bármit, de azt még és még! Néha, persze, megálltunk és pihentünk. Pihegtünk egyszer, kétszer, ötször, hatszor - vagy egyszer sem. Ki tudja, de utána mindig jött új lendület, más testhelyzetből csodáltam a lényét. A hevület ugyanúgy húzott minket egymáshoz újra és újra... amíg meg nem unta, hogy nem hagyom békén. :)
Egy csókolózós intermezzo közben a hátamra fordított és kijózanodva, határozott mozdulatokkal a tudtomra adta, hogy most 'nem ellenkezik, kussol, én jövök' lesz. Eszem ágában sem volt magamra haragítani. :) Elég vehemensen közelített lefelé és olyan fulladozós, nyáladzós orális kényeztetést adott elő, hogy csak lestem. Ja, nem. ("Jajjdekár. Nem. Nem kár." :D) Inkább lágy volt, andalító, elmerítő, hogy aztán belerántson valami vadult kavalkádba. Egyszerre varázsolt belőlem "szerelmes kakadut" (aminek most ti isszátok meg a levét!) és valami elnyomottan tahó férfiállatot (akit más sem érdekel, csak az!), de teljesen jól kezelte a helyzetet: ő a Földön járt - én meg lerészegedtem a francba. Bebandzsulva figyeltem, ahogy játszik velem a szája, a kezével irányítva, nyálával segítve mélyebbre vezet. Ha lenéztem rá, akkor ő felnézett. De hogy?! Ilyenkor azt a taglózó "akartad-hát-kezeld" tekintetet kaptam tőle, amit az ember ki sem nézne egy ilyen szende lányból. :P Na, persze... Pár pillanat múlva már nem volt menekvésem. Igyekeztem nem ordibálni, talán sikerült, de a láncot már rég ledobta az agyam, mire megengedte, hogy végem legyen.

Előre nem beszéltünk róla. A randi végén meg sikerült a leghülyébb testhelyzetben és szövegkörnyezetben kinyögnöm az erre irányuló kérdést. A kretének nem változnak, na. Ezen aztán némi habogással átlibbenten és rendeztem. Én úgy éreztem, hogy keveset mondott.