Pár nappal korábban hívtam már, így az étlapot és a részleteket ismertem. Aznap reggel hívtam, elsőre felvette és a nevemen szólított, amitől a hideg is kirázott. Ez az érzés onnantól egész nap velem volt.

Könnyen megközelíthető a lakás, tizenpáréve épült lakótömbben. A házon belül már nem olyan egyszerű a közlekedés és a lakásba bejutás, de megfelelő szövegértés esetén abszolválható. Parkolni mindenhol lehet a környéken, de fizetős, erre készülni érdemes!

A lakás egy részére volt lehetőségem rálátni, de az lenyűgöző volt. A beazonosíthatóságot elkerülendő csak annyit, hogy látszik a tulajdonosán egy speciális mánia, ami stílust ad a lakásnak. Halk zene szólt és egyáltalán nem zavart a tény, hogy egy hatalmas térben szeretkeztünk Fannival. A fürdőben zuhanytálca, abban megfelelő tusfürdő választék, szájvíz és még ki tudja mi minden segít tisztának lenni.

Hazudnék, ha azt mondanám, ez volt első találkozásom Fannival. Mivel ismertem korábbról, így semmilyen meglepetés nem ért, hacsak az nem, hogy még gyönyörűbb, mint valaha. Vöröses haja és bájos arca mint egy angyalé, teste Izgatóan formás, a mellei pedig külön fejezetet érdemelnének.

Nem először voltam Fannival, így tudtam, mire számítsak. Mégis, mivel régen találkoztunk, kicsit izgatott voltam, de elmondása szerint ő is. Lazításképp beszélgetéssel, nosztalgiával indítottunk, majd miután kellően felengedtünk, elszaladtam zuhanyozni. Visszatérve lekerült rólunk minden ruha és gátlás. Mivel nem akartam rohanni, és nagyon kívántam már őt és az ölelését, ezért két dolgot kértem tőle: hogy csókoljon és hogy a szájával kényeztessen, felváltva. Fanni pedig csókolt, kényeztetett, ölelt, csókolt, kényeztetett, és így tovább, majd egy órán át. Valódi szeretkezésben volt részem, még ha azt csak szájjal is végezte. Alkalmanként a torkában tűntem el, máskor pedig lejjebb, a zacsi környékét takarta el hosszú vörös haja. Én sem voltam rest, hosszasan simogattam őt, mindenhol, ahol csak értem. Útközben többször megfordult mindkettőnk fejében, hogy köpenyt kéne húzni, de annyira isteni a franciája, hogy nem akartam, hogy vége legyen ennek a csodának. De egyszer vége kellett hogy érjen, testem ütemes rángása közben szerszámomat végig kedvesen a szájában tartotta. Utána még kicsit beszélgettünk, cirógattuk egymást, majd elköszöntem, és elindultam dolgomra. A nap hátralevő részében többen is megkérdezték, hogy mitől van ilyen jó kedvem... de senkinek nem árultam el.

Semmilyen meglepetés nem ért, a végén adtam oda a pesti átlagot egy kis plusz ajándékkal kiegészítve. Itt volt egy vicces szitu is, de ezt megtartom magunknak. :)