Mint itt az oldalon annyian, én is az igaz szerelmet és a sírig tartó hűséget keresni járok a bájos hölgyekhez. Itt az oldalon először üzenetben társalogtunk, majd áttértünk a VTR-es egyeztetésre, ahol leegyeztettük az időpontot, a telefont már csak a kapu előtt kellett használjam hála a technika és az internet csodájának. Kapuban megkaptam a szükséges instrukciókat, merre, hova, miért, és hogyan.

Hűséges paripámat most az istállóban hagytam, abból a megfontolásból, hogy a belvárosban az autós közlekedés vajmi kevéssé kifinomult, és a nép számára fenntartott, a tér -idő kontinuum legyőzését hivatott távolság-áthidaló eszközök igénybevétele gyorsabb és egyszerűbb lesz. Nameg mert nem szakad le a lábam egy kis sétától sem. Azon MT-k akik esetleg mégis a közlekedés négykerekű formáját választanák, megtehetik, s szerencsés esetben parkolóhelyet is lelnek a közelben némi apró ellenében. De ó jaj...beszoptam (jujjj egy csúnya szó)...mivel meseszép fővárosunk közlekedési technikai csodája, - a Metró - csak a Nagyvárad-térig közlekedett, mivel a szokásos módon vagy éppen lángokban állt, vagy egy szegény szerencsétlen elunva unalmas hétköznapjait a sínekre vetette magát, azon megfontolásból, hogy véget vessen szürke és értelmetlen életének. Így a téli lemenő nap erőtlen sugarainak (pedig a lemenő napnak is van ereje) halvány csillogásától kísérve át kellett szállni egy pótló-buszra ami hangyányit módosított Schaffhausen pontosságú terveimen. Így küldtem egy apró, rövid szöveges üzenetbe csomagolt haikut, tűkön -ülő istennőm számára, melyben jeleztem, hogy előre láthatólag késhetek pár percecskét(ez de buzis) a megbeszélt légyottról. S igazam is lett... De hála az üzenetnek és ennek a bájos teremtés hatalmas szívének és jóságának, nagyvonalúan eltekintett megdorgálásomtól.

A tett helyszíne a belvárosban leledzik egy igen nagy csarnok mellett, ahol a kedves nyugdíjasok vérre-menő harcot vívnak némi csirkefarhátért és a látogatás után a kedves MT-k is beugorhatnak egy kis friss pacalért vagy jófajta sült-kolbászért friss kenyérrel és ízletes kovászos uborkával ha megéheznének az aktus fáradalmai okán. A kapukódot megkapva, kitártam a gyönyörök kertjének kapuját és beléptem a csodák palotájába...itt már csak át kellett vágjak az udvaron, meg kellett küzdjek egy járókeretes cerberosszal, fel kellett másszak az égig-érő paszulyon és már ott is álltam a bejárati ajtó előtt...mely jöttömre halkan kitárult és végül bebocsájtást nyertem, hogy elnyerjem hősiességem jutalmát...Tessza kisasszony finom és bársonyos kezét...és száját. A lakás egy régebbi építésű bérházban található a berendezése viszont szöges ellentéte a külsőnek...modern és kellemes hangulatot áraszt, hála háziasszonyom gondoskodó és szorgos kezeinek...vagy a belsőépítésznek...legközelebb megkérdezem. De most annyira nem nézelődtem, mert nem kívánok sem venni, sem bérelni lakást a környéken(bár befektetésnek lehet nem lenne rossz)...s mivel pipáztattam(jujj még egy csúnya szó) én már híd alatt is, így nincsenek megugorhatatlan elvárásaim a tett helyszínével kapcsolatban. Persze jól esik az ember szépérzékének ha nem egy szabolcsi putri kuplerájban kell tiszteletét tennie. Ez itt nem állt fenn. Az élesebb szemű MT-k megnyugatatására... a lakásban található fürdőszoba...zuhanyzóval...zuhanyfüggönnyel...száraz kilépővel...tusfürdőkkel...szájvizek garmadájával...dezodorokkal, hogy mikor a hős szerelmes MT hazamegy a kis családjához, az asszony ne női parfüm illatát érezze a zakóján. Akkor van itt még egy hálószoba is...benne csupa ínyencséggel...igen nagy és dizájnos francia-ágy...finom puha szőnyegek...kényelmes fotel a ruhák letételéhez...és egy szekrényke, hogy a kedves látogató letehesse az ajándékba hozott szép rózsacsokrot.

Nos, Tesszácska ruhában fogadott...ami csinos és visszafogott eleganciáról tett tanúbizonyságot ugyanakkor mégis erotikus volt. Üvegcipellőcske...na az nem volt rajta...de egy magassarkú az igen...mely jótékony hatása révén kiemelte formás vádlijait és harapnivaló kerek fenekét...formás és izmos lábain úgynevezett necc-harisnya feszült, mely eltűnt egy apró miniszoknya alatt...hát, hogy fölötte mi volt azt ha megfeszülök sem tudom megmondani, mert egyből e bájos teremtés arcát kezdtem kíváncsian fürkészni. Meseszép boszorkányos macskaszemei vannak a hölgynek, mint két smaragd. Félhosszú haja. Végtelenül bájos mosolya, mely megolvasztaná akár a sarki jeget is. Kacaja akár a csilingelő hegyi-patak. És olyan tutajos segge, hogy legszívesebben azonnal beleharapna az ember.

Megérkezésem után kicsit beszélgettünk. Finom úriember lévén megkérdeztem, hogy maradhatok-e (ezt egyébként mindig megteszem a hölgyeknél, mert én ilyen tuskó vagyok, hogy legyen lehetősége visszakozni a hölgynek, ha bájos orcám nem nyerné el a tetszését)...szerencsére a válasz számomra kedvező volt. Utána a szobába invitált. Itt megszabadulhattam ruháimtól, a gátlásaimtól, és elhelyeztem a "rózsaszálakat" a kis szekrénykén. Ezután vendéglátóm útbaigazított a fürdő részleg felé, ahol lemoshattam magamról az út porát, miután kiválasztottam az igen nagy választékból a számomra megfelelő illatúnak vélt tusfürdőt...szárítkozásomról megfelelő méretű, tengerkék törölköző gondoskodott. Dohányszagú leheletemet -a szintén igen széles választékú szájvizek közül kimazsolázva- az alpesi legelők frissességét árasztóval változtattam kellemessé. Ezután visszatértem a tett színhelyére...a szobába, ahol vendéglátóm már csak egy egyberészes (necc?) ruhában fogadott amely teljes valójában engedte látni pompás alakját...olllyan seggge van, hogy huhhh (jajj...most lehet, hogy "tárgyként" tekintettem rá és "tiszteletlen" voltam?!...engedélyt kérek meghunyászkodni és magam alá piszkítani)... Kicsit beszélgettünk, megemlítette, hogy utána nézett itteni "múltamnak"...érdekes, még ezek ellenére sem dobott ki...pedig "köztudott", hogy én csak "beteges" vágyaimat (fétisemet?) kiélni járok ilyen helyekre...találkozóimat kihegyezve a mélytorok és kényszer-francia témakörére. Tehát megegyeztünk kedves vendéglátómmal, hogy én ezt a fajta élvezetet kívánnám igénybe venni. Először apró csókocskákat váltottunk aholis összeért szám és e kedves hölgy mézédes ajka...elhelyeztem pár apró csókot a nyakán is hátha sikerül egy kis alaphangulatot adni a légyottnak, kicsit simogattam bársonyos bőrét, formás kerek fenekét. Ezután letérdelt és a szájába vette kedves testrészemet...volt itt egy kevés kézhasználat, megfelelő szívóerő, nyalogatás a környéken, finoman megfogtam a fejét és ráhúztam párszor meredező férfiasságomra...nem ellenkezett, tehát enyhébb kényszer-francia is belefért a repertoárba...jó párszor sikerült átcsúsznom a garat szorításán is...(mifelénk ezt hívják mélytoroknak)...igen hegyes orra van a kis hölgynek, ahogy azt többször érezhettem az alhasamon...néha volt egy kis öklendezés is, de csak finoman...igyekeztem nem visszaélni a helyzetemmel és finom úriember lenni...néha egy picit rajta is tartottam a fejecskéjét pár másodpercig, mely után enyhén zihálva jött föl levegőért...nagyon finom és kitartó FRANCIÁBAN (a SZOPÁS olyan "csúnya" szó...bár még az életben nem hallottam senkitől, hogy "úgy lefranciáztak") lehetett részem. Sajnos pár idióta okán az ideg szétbaszott (hogy csípné be a hullazsák zipp-zárja a mellszőrüket) így nem tudtam megfelelően koncentrálni és elengedni magam, aminek sajnos meg is lett az eredménye, így kissé visszapuhultam. Szerencsére azonban vendéglátóm nem az a fajta szolgáltató akit egy effajta apró nüansz eltántorítana attól, hogy elérje célját...nevezetesen a kielégülésemet. Lankadatlanul FRANCIÁZOTT tovább (csak én voltam enyhén lankadt)...így javasoltam, hogy esetleg változtassunk pozíciót...ezt többször meg is tettük...kicsit pumpálhattam csókos száját hanyattfekvő pozícióban, fej lelógatva...felálltam az ágyra, miközben ő előttem térdelt (huhh...az a látvány, mikor egy ilyen gyönyörű szemű nő felnéz rád, miközben szopja -bocsánat, FRANCIÁZZA- a farkad...az leírhatatlan), lefeküdtem az ágyon és úgy élvezhettem szája és kezei munkásságát...végül meglett az eredménye...apró szájába és szája szélére lövelltem szerelem-lávámat(WTF?...ki mond ilyet?). Utána kicsit megtisztogatott, mellém heveredett és beszélgettünk. Rápillantottam az órára mely kíméletlen kegyetlenséggel mutatta, hogy sajnos elröppent ez a röpke együttlét...így gyorsan lecsapattam magamat a fürdőben, felöltöztem, elbúcsúztam bájos vendéglátómtól, és elkacsáztam a lemenő nap sápadt sugarai által aranyszínűre varázsolt naplementébe...sokáig láttam még, ahogy Tesszácska selyem- zsebkendővel integetett a várfokról és mintha egy könnycseppet is elmorzsolt volna a csodaszép szeme sarkában...függöny...

Amennyi a bővebb infoban szerepel, egy lopott órácskáért, annak megfelelően egy szép szál hosszú rózsát helyeztem el vendéglátóm szekrénykéjén, megköszönve neki a rám szánt időt. Végig a szekrénykén maradt és nem ejtettünk róla szót, hogy ne rontsuk el profán földi hívságokkal találkozónk éteri jellegét.