VTR-en írtam rá, egy egészen lehetetlen időpontban, és még így is hamar pozitív választ kaptam tőle. Nagyon örültem, hogy már a legelső lépések ilyen gördülékenyek.

Alice egy szép házban rendel a Lehel tér közelében, ennek megfelelő mennyiségű szabad parkolóhellyel (kevés) és parkolási díjjal (sok). Tömegközlekedve valószínűleg egyszerűbb.

A ház kellően nagy az olyan egzisztenciális kérdések elkerüléséhez, mint hogy pl. ki vagy és hová tartasz. A lakás maga egy diszkrét sarokban lapul, tiszta és diszkrét, a fürdő csillog-villog, a törölköző szép fodros mintába hajtva várja használóját, még cipőkanál is van, ha kell, ha nem. :)

Alice, mint már sokan megénekelték, a legjobb csaj a szomszédból. Olyan, aki ha kicsit tapadósabb ruhában végigsétál a körúton, koccanásos baleseteket okozhat. Ugyanakkor a Barbie-stílus a lehető legtávolabb áll tőle, semmi "picsáskodás", sminket is csak egészen diszkréten használ, vélhetően mert tisztában van vele, hogy a kisugárzása erősebb bármiféle művi rásegítésnél. Megismerkedésünkkor egy finom tapintású fekete pamutköntöst magára húzva fogadott az ajtóban, de mire a fürdésből visszaértem, tetőtől talpig meztelenül álldogált az előszobában, és kíváncsian vette le rólam a törölközőt - következésképpen nem is maradtunk ott sokáig. :)

Előszobából hálóba, majd állva csókolóztunk, megismerkedve finom, de határozott ajkaival. Egy-két percnyi testfelderítés után meginvitáltam, hogy feküdjünk le az ágyra, majd ott folytattuk a csókolózást. A tenyérbemászóan gyönyörű melleiről lejjebb vettem az irányt, és csókok mentén kötöttem ki a nagyon barátságos, éppen ideális méretű, színű, formájú puncijánál. Élvezte, hogy ott folytatom a csókokat, aztán intenzívebbre állítottam a nyelvmunkát. Megkértem, hogy szóljon, ha esetleg túl sok vagy kellemetlen lenne, ami történik, de a hangjaiból ítélve a folyamat éppen az ellenkező irányba haladt... Aztán egyszer csak fektében kidőlt jobbra, és a még hangosabb zihálás lecsengését megvárva fokozatosan abbahagytam a kényeztetést.
Ezután rögtön ráfordultunk a viszonzásra, és most az ő nyelvi képességeit próbálgattuk. Másodpercek alatt rájöttem, hogy minden, amit leírtak róla, színigaz: bár több lány megküzdött már nálam a mélytorokkal, ehelyett inkább csak a "mély száj" sikerül. Nem így Alice-nek: az első két próbálkozásnál alaposan felmérte a hosszt, majd a harmadiktól kezdve valami észbontóan lebegős érzésben részesített, mélységes mélységekbe engedve engem, alig-alig engedve. Közben megállítottam, hogy megbeszéljünk bizonyos technikai részleteket, de megnyugtatott, hogy a spontaneitás nála komoly érték. Ezután igénybe vettük a falitükrök segítségét, és életem eddig legodaadóbb mélytorkos franciája következett, sok-sok lent tartással, elképesztő kitartással, a végén is nagy-nagy odaadással.
Ezután muszáj volt megpihenni, úgyhogy összebújtunk, és kifaggattam a sportmúltjáról meg a légvételi technikájáról. Nemsokára elindultam felfedezni a hívogató vonalait, aztán - mivel nem hagyhattam parlagon heverni - gumit kértem. Lelkesen állított egészen keményre, hogy kézzel-szájjal feligazíthassa rám, majd négykézláb kértem. Jóságos ég, az a fenék...! Volt egy tervem, amit sose tudtam még kipróbálni (lány háton, fej az ágyról lelógatva, és megyünk torokba), de ahogy csattogott előttem a kerek hátsója, és ahogy arra gondoltam, hogy mindjárt megkérem, helyezkedjen át ebbe a másik pózba, együtt már túl sok volt, és bumm, hatalmasat robbantam belé. A csiklóját simogatva csusszantam ki belőle, majd tovább beszélgettünk a terveiről, mert az időm ezúttal lassan lejárt nála.

Első találka lévén ezzel kezdtem, semmi ellenőrzés, maximális bizalom.