Berni hirdetésére már tavaly felfigyeltem, de nem ugyanazon a térfélen játszunk, így azon túl, hogy kedvencnek jelöltem, sokáig nem történt semmi.

Aztán egy tavaszi napon, amikor jelezte, hogy hívható, rácsörögtem, felvette, hosszan beszélgettünk, de nem időpontról, hanem arról, mennyire nagyra becsülöm a higgadtságát, a kommunikációját. Persze ha már felhívtam, akkor általánosságban beszéltünk a masszázsról, az összhang kialakulásának lehetséges módjairól, az óhajokról, melyeknek teljesülése egy kellemes találkozó előfeltétele.

Berni minden rámenősség nélkül percek alatt kiszedte belőlem az oldalon használt nicknevemet is (bemutatkozáskor a saját, polgári nevemet használtam), említette, hogy tudja ki vagyok, de úgy tűnt, nincs benne egy szemernyi előítélet sem amiatt, mert a sötét oldalról hívtam.

Ha már oda lett az inkognitóm, az oldalon is váltottunk egy-két üzenetet, nyomtam egy bővebb infót, aztán hónapokig megint semmi.

A nyár a szokásosnál szabadabban telt, ezért immár konkrét elképzeléssel írtam Berninek – ő több hónappal a telefonbeszélgetés után emlékezett a nevemre és össze tudta kapcsolni a felhasználónevemmel, hatalmas pirospont – de mivel kettőnk munkaideje egybeesik, ezért csak többszöri nekifutásra sikerült időpontot egyeztetni, azt VTR-en megerősíteni, majd Berni rugalmasságának hála pontosítani.

Aki teheti, kérje le Berni bővebb infóját, amiben határozottan és egyértelműen leírja, hogy mi lehetséges a találkozó során, és mi nem. Mi ezt már korábban tisztáztuk telefonon, mégsem volt haszontalan a találkozó előtti bővebb infó, mert a támogatásról egyetlen egyszer, mintegy mellékesen ejtettünk pár szót, viszont annak mértéke változott az elmúlt hónapokban.

Második kerület, a Margit híd budai hídfőjétől nem messze. A környék a 150 éves magyarországi mohamedán uralmat idézi, mecset, turbán, Gül Baba, döner kebab.

Kivételesen gépkocsival mentem, Berni kedvesen tanácsolt, ezért már távolabb bekanalaztam a járművek egy éppen megüresedő helyre, és sétáltam pár percet, így éppen odaértem a megbeszélt időpontra a megbeszélt pontra. Néhány méterrel odébb éppen felszabadult egy parkolóhely, de szerintem ez lutri, akinek nincs szerencséje, annak tovább kell mennie, nagyot kerülnie, szóval az autósok érdemes számolni ezzel.

Egy igazán szép, egyedi homlokzatú ház mellett egy szokásos régi kapualj. Odaérve telefon, kapucsengő, iránymutatás, lengőajtó, fordulás, megérkezés.

Beengedés után kicsit meglepődtem, az elém táruló helyiségben egy hatalmas szék pöffeszkedett. De nem egy tonett, vagy valami modern ülőalkalmatosság, hanem egy … nem is tudtam eldönteni, hogy fogász kezelő, kínzó-vallató, nőgyógyászati vizsgáló, vagy nem is tudom micsoda. Ez, és a körbevilágított színházi öltöző tükör, a hidegburkolat, a bejárat melletti magas pult összességében igazán meghökkentő volt számomra, de kiderült, hogy azért mert még nem jártam ****ban (De. Jártam. Csak nem ilyenben).

A kezelés azonban nem itt, hanem egy külön nyíló helyiségben zajlott, aminek már abszolút masszázsszoba hangulata van. A masszpad szépen leterítve, fejrésznél nagy tükör, felette galéria, melyre meredek lépcső vezet fel.

A vizesblokk nem ultramodern, mégis minden igényt kielégít. Vagyis minden igényt azért nem, mert nem zenél, nincs huszonhét funkció, wifiről vezérelhető színterápiás fröcskölés, van viszont tisztaság és rendezettség, meg szájvíz, meg illatos törölköző. Szóval patent.

Berni a diszkréció miatt arckitakarással hirdet, és bár a beszámolók alapján sejteni lehetett, hogy nem Marilyn Mansonnal találkozom, mégis az akaratlanul is elképzelt arc helyett szinte mindig merőben más pofi fogadott. Nem rosszabb, nem jobb, csak más.

Berni esetében kivételesen az történt, hogy szinten pontosan olyanok voltak a vonásai, amilyennek elképzeltem. Kerekded arc, hatalmas, világos – talán kék – szemek, érdeklődő tekintet, szőke, hullámos haj, szépen ívelt orr, mindehhez nagy, de felnőtt mosoly.

Alkata nőies, úgy vélem, hogy magassága és testsúlya összhangban van a kiírtakkal. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy Berni nem vézna, nem is a végsőkig kisportolt, leszálkásított atléta, hanem egy rendkívül kívánatos, arányos testalkatú, formás lány. Nagyon tetszett.

Fogadószettje egy rózsaszín … ööö… női ruha volt, ceruzaszoknya(?) egyben a karokat szabadon hagyó szűk felsővel. A szűk persze relatív, a felsőruházatot leginkább Berni méretes keblei feszítették.

Kicsit izgultam, mert nem tudtam, hogy mi fog történni azon túl, hogy megismerek egy kedves lányt, de lámpalázamat Berni egy rövid, fesztelen beszélgetéssel oldotta. Mivel jó előre tisztáztuk, hogy a legcsekélyebb erotika is csak kölcsönös szimpátia esetén lehetséges, ezért tisztálkodás előtt megkérdeztem, hogy maradjon az alsónadrág, vagy a törölköző elegendő. Esetleg vegyem vissza az összes ruhámat, aztán tekerjem magamra a törölközőt, locsoljam le magam benzinnel és…. szerencsére úgy tűnt, hogy a kölcsönös szimpátia megvolt, mert nemcsak hogy maradhattam, de az egy szál törölköző is megfelelt a találkozó dress codejának. Apropó, el ne felejtsem, zuhanyzásom alatt Berni megszabadult öltözete nagy részétől és egy szexi fehérneműben várt.

Bizonyára nem akarta összeolajozni az utcai ruháját.

Hasmánt felkászálódtam a masszázspadra, kezeim lazán a testem mellett, a derekam köré csavart frottír lekerült, az éppen nem macerált terület lett leterítve a törölközővel. A kezelés alapos volt, és mindenre kiterjedő. Kapott masszírozást a nyakam, vállam, hátam, derekam, a combok, a vádlik. Hol egészen erős volt, hol leheletfinom, mindig az adott testrészhez igazodva (tehát a mogyorók megropogtatva, hát megcirógatva… ja nem, fordítva)

A foglalkozás közben Berni szóval tartott, kérdezett, én pedig vagy válaszoltam, vagy egyszerűen csak dicsértem alakját, és meglepő módon ő sem cikizett, pedig lenne miért. Ahogy ő haladt lejjebb a lábam felé, én kezeimmel megtámasztottam az állam és a néztem Bernit. Élmény volt látni, ahogy kecses mozdulatokkal szinte körbetáncol, dolgozik. Amikor éppen nem a tekintetemet kereste a tükörben, akkor nagy beleéléssel mustrálta alapanyagát és ahogy a fazekas gyúrja az agyagot, úgy dögönyözött, formált, érintett engem is Berni. Szerencsére köcsögött nem csinált belőlem. Olyannyira nem, hogy minden egyes simításnál, ami a combtövemet érte, összerándultam, mintha apró áramütés ért volna.

A „Megfordulhatsz” vezényszóra már készültem, hogy csinálok egy fél helikoptert és hossztengelyem helyett egyszerűen csak a másik irányba fordulok – mivel oly ritkán járok masszázsra, ez bugyuta poén megunhatatlan – de Berninél bizonyára sok hozzám hasonló idióta elsüthette már ezt, mert rögtön hozzátette „Megfordulhatsz. A hátadra.” Engedelmesen hanyatt feküdtem hát, jöjjön aminek jönnie kell.

Nos, ugyanaz jött, mint ami addig is, csak most a homlokzati oldalon. Legalábbis eleinte. Én deréktájt letakarva, Berni kókuszolajat csorgatott a vállamra, mellkasomra, lábamra és kitartóan masszírozott tovább, de egyre gyakrabban besimított a törölköző alá.

Bizonyára véletlenül.

Ahogy sűrűsödtek az érintések a derekam körül, úgy rándultam meg akaratlanul én is, és sóhajtoztam egyre gyakrabban. Hogy ne kövessek el semmilyen önkéntelen mozdulatot, jobbnak láttam kezeimet a mellkasomon összekulcsolni, és feküdni, mint a faszent, miközben képzeletben már nem helyén való dolgokat műveltem. Nagyon nem helyén valókat.

Berni sokadik összerezzenésemnél megkegyelmezett, széles mosollyal az arcán közölte. „Nyugodtan hozzám érhetsz ám” Boszorkáááány! Berni boszorkányos ügyességgel egyszerre feszített meg, mint a felajzott nyíl húrját, és tartott kordában. Finoman megsimogattam a karját, hátát, majd a combját és a fenekét.

Lassan felültem, magamhoz öleltem, megcsókoltam, közben lehúztam a bugyiját, majd felemeltem a padra, hanyatt döntöttem, szétfeszítettem izmos lábait és beléhatoltam… képzeletben.

Valójában csak feküdtem hanyatt, mint egy gombostűre szegezett bogár, aminek csupán a szárnyai mozognak már. Verdeső szárnyammal, bocs, kezemmel simogattam ahol értem, miközben ő levette – tényleg! nem csak a szemem káprázott – a melltartóját.

Bizonyára melege volt.

Immár fedetlen felsőtesttel masszírozta az ágaskodó szerelemcsüngőt. Az az igazság, hogy van pár évtized tapasztalatom, nálam jobban kevés ember – vagy talán senki sem – ismeri a farkamat, de amit Berni művelt, az igazán virtuóz produkció volt. Nem úgy csinálta, ahogyan eddig én azt képzeltem, hogy a legjobb. Nem. Marokra fogta, hol erősebben, hol lágyabban szorította, olajos kezével dörzsölte, húzogatta, majd lassan az ágyékomhoz hajolt és…. nem csinált semmit. Azaz dehogynem, nagyon is csinált valamit. Sóhajtott, melleivel a lábamhoz ért, tekintetével szinte szuggerálta a gyíkot, forró leheletét éreztem a farkamon. Önkéntelenül is erősebben markoltam a fenekét, mire ő is egyre erőteljesebben sóhajtozott, nyögött. Szűz anyám! Tisztára olyan volt, mintha Bernit izgatná, ahogy a tenyerét dugom.

Nem tudom meddig tartott a méregtelenítő masszázs, de nem fogtam vissza sokáig az örömömet, a csúcs közelébe érve egyik kezemmel Berni hajába túrva combomhoz szorítottam a fejét, másik kezemmel rámarkoltam farkamat szorító kacsójára és a felsőtestem irányába fordítottam a pisztolycsövet, hogy a röppályát véletlenül se keresztezze Berni egyetlen testrésze sem.

Pfffff! Ilyen izgalmas kézimunkában már nagyon régen volt részem, és ezzel még nem volt vége a szeánsznak. Talán annak köszönhetően, hogy képes voltam kellő önfegyelmet gyakorolni és betartottam a játékszabályokat, ezért Berni elkalauzolt a galériára. Avatatlan szem számára nincs benne semmi misztérium, egy praktikusan berendezett masszázssarokról van szó, de ahogy oda képzeltem vendéglátómat, ahogy éppen … na, értitek. Ahogy éppen masszíroz. Remélem nem haragszik meg érte, de rendesen elszabadította a fantáziámat.

Berni egyértelmű felvilágosítást ad, de aki nem szeret erről beszélni, az elkérheti a bővebb infót, ami ugyancsak egyértelmű útmutatást ad azokra a számokra vonatkozóan is, amelynek abszolút értékét a masszázs skálán elhelyezni nem tudom, mivel nincs széles viszonyítási alapom. Az biztos, hogy az összeg a partneri oldalon alkalmazott tiszteletdíjak alsó kategóriájában mozog.