Telefonon sikerült kapcsolatba lépnünk, Előző nap, hívtam, nem vett fel, majd diszkréten visszacsörgött. Mire megint hívtam újra elfoglalt lett, aztán "három a Magyar igazság", már nem lőttem mellé. Aranyos, csilingelő hangján megbeszéltük a randi időpontját másnapra, gyorsan találtunk időpontot. Megbeszéltünk minden lényeges dolgot, amit nem, azt a pár perccel későbbi VTR-ben azonnal megtudtam. Így nem maradt más hátra, mint előre! Azaz az órák, percek visszafelé számlálása.

Többen írják hogy Őrs vezér tere, az onnan azért jó néhány köpésre van. Nagyjából a XIV-XVI. kerületek határán található a Tia-LAK. Füredi-Gvadányi utak által határolt területen. GPS odavisz, utcanév, és házszám szép nagy betűkkel kiírva, így nehéz mellé lőni. Sportosabbak valóban sétálhatnak az Őrs-től, de azért az egy jó 15-20p, és hát ilyen melegben csúnyán meg lehet izzadni ám. Érdemes a verítéket az action-re tartogatni, mert hát szárazon kétlem hogy megúsznátok. :) Jó ötlet lehet a troli ami a közelben jár. Szóval aki itt eltéved, nem is baj ha tovább megy, mert ha itt sikerül neki, egy olyan szűk nunit sem fog megtalálni, mint amivel vendéglátónk rendelkezik, legyen az bármily nedves is :)

"Szolgálati" lakás. Tehát kizárólag erre a célra fenntartott kulipintyóba érkezik a hős lovag. Sorház, panelból, 4 emelet kiadásban. Lift nincs, de az első emeletre még taknyon is föl lehet csúszni. Mivel először jártam Tiánál, pontos időpontban csörögtem,(nem mintha sokadjára másképpen lenne) melyet azonnal felvett. Nem volt a mostanában oly divatos "kérek még 5-10-15 percet" szlogen, csak egy csengőszám, és emelet/ajtó megjelölés. És lám, csengetésre valóban nyílt az ajtó, az emeleten pedig kattant a zár. Az előszoba szerintem egy másik dimenzióban volt, mert amint beléptem az ajtón, hopp a szobában voltam, csorgó nyállal. Utólag láttam, hogy létezik, még cipőkanál is van meg minden :) Szobában franciaágy, komód, sőt, a sarokban még egy puff szerűség is található, melyet gyorsan kineveztem ruhatárolónak. A fürdőszobában zuhanyzó vár, melybe a magamfajta megtermett (könnyebb átugrani mint megkerülni) vitézek is kényelmesen elférnek. Az ajtók mint egy űrkapszulában félkör alakban záródnak, így nem kell tartani tőle, hogy 13mp múlva szabadkozhatsz, miért is vizes még a plafon is. Tusfürdő márka bőséges, törülköző száraz, és tiszta. Szájvíz, és hozzá 1db tiszta műanyag pohár kikészítve, így nem kell a "vajon előttem melyik kapott már felszentelést a toronyból" című játékot játszani. Ágy felett óra, melyet csak akkor látsz, ha keresed a szemeddel, szobában halk zene, időnként tempósabb ritmusokkal, amit nagyon jól lehet alkalmazni az esemény közben.

Tiáról egy mondás jut eszembe:"Minél rozsdásabb a padlás, annál nedvesebb a pince..." És így igaz! Még ha festett is, Tia egy vörös démon, csodaszép ZÖLD szemekkel. Sokáig nem bírtam máshova nézni, -pedig van ám hova bőven- aztán csak sikerült megemberelnem magam. Tipikus szomszéd lány alkat, de lehet hogy középsuli óta vágyott NŐ. Minden porcikáját a teremtő alkotta tökéletesre. És ha van is hiba, az csak még tökéletesebbé teszi. Formás, eredeti cickók, kerek, kézreáló popsi. Testének minden idoma tökéletesen illeszkedik az összképbe! Ez a kép pedig egy természetes BombaNő-t alkot. Bőre feszes és illatos, ugyancsak beavatkozás mentes. Se baby, se tetkó. Arc nélkül hirdet, de ettől senkinek nem kell tartania. Érkezésemre harci öltözete egy kék köntös szerűség volt, mely csak a felső domborulatait fedte alig észrevehető módon. A déli vidékeket fedetlenül hagyta, melyet sokáig észre sem vettem, -úgy elvarázsoltak a szemei- csak amikor a kezem elkalandozott. :)

Megérkeztem! Dimenzióugrás, szervusz Tia, szervusz ágy. "Nagyon szép szemed van!"... szerintem az első 8 percben csak a robotpilótával beszélgetett szegény. :) Lassan aztán felvettem a fonalat, és kideült hogy nem csak szép, okos is... Bár már az adatlapjáról világossá vált, hogy elég hasonló az ízlésünk, pikk pakk elbeszélgettünk egy fél órát. Két órára érkeztem, mint mindig. Ez alatt, nem szeretek randizni járni. Számomra fontos az egymásra hangolódás, az oldódás, és itt is szükség volt rá. Úgy éreztem, mintha első randisok lennénk... beszélgettünk, egyre és egyre közelebb egymás ajkához, mégis óvatosan, nehogy valaki elhamarkodja a dolgot. Végül megtört a jég, és elcsattant az "első csók". Félősen, puhatolózva, mint a tinik. (na nem napjainkban, hanem pl 20 éve) :) Elkezdtem felfedezni testének tájait, mind kézzel, mind szájjal, míg végül eljutottunk arra a pontra, hogy be kell iktatni a kötelező vizesblokk látogatást. Nem vagyok egy villám tusoló, de betartva a higiénés kötelezettségeimet, mégis egyéni rekord közelében jártam. A szobában már nem kellett a köntössel bajlódnom, az már a földön hevert mire beléptem. És mintha ki se mentem volna, csókok csókok hátán. Szerencsére a kötelező feladatokat mind elvégeztem a fürdőben, így nem volt már hátráltató tényező, hozzáláttam vendéglátóm domborzatainak mindenre kiterjedő felfedezésének. Az ülés közben elkezdődött csókolózást, vízszintesben folytattuk, mely pozitúra tökéletes lehetősséget kínált egy kis barangolásra. Délre. Az ikertornyokat elhagyva a feszes pocin át a szemérem kapuig, ahol először csak érintőlegesen, majd egyre határozottabban jeleztem, hogy terveimben áll boldoggá tenni vendéglátómat. Megérkezésemtől fogva folyamatos hanghatásokkal, és ütemes mozgással jelezte, hogy jó helyen járok, és jó amit csinálok. Hamarosan a végkifejlet is megérkezett. Megkaptam a "Helyezd magad kényelembe!" vezényszót, és persze ki vagyok én hogy feljebbvalómnak ellent mondjak, elfoglaltam az ágy felszinének 2/3-t. Ekkor elkezdődött a már oly sokak által méltatott francia lecke. Minden részletre kiterjedő nyelvtudással találkoztam. Ütemesebb, lassabb, épp kellő mennyiségű nyállal, makk körüli nyelvjátékkal. A zene itt is segített, ütemesebb, majd lassabb váltások. Közben a kezek sem tétlenkedtek, míg Ő a golyókkal, én a popsijával, cicijével, és az elérhető összes testrészével foglalkoztam. Eljött az idő hogy folytatást kérjek. Megkaptam az engedélyt, valamint a bevetéshez szükséges védőfelszerelést is így, az első póz a paci lett. Mint utólag kiderült, nem csak első, de az utolsó is. Pillanatok alatt átlendültem a latex-shock-on, és már száguldoztam is a végkifejlet felé. A zene itt életemben először nem volt a barátom, beállt az a tempó ahonnan már nem volt visszaút. Az összes felgyülemlett "feszültséget" a védőfelszerelésbe engedtem. Látva a sikert, Tia szépen lelassított, visszahúzott a való világba, és szépen lassan visszahelyezett az ágyba, ahonnan elindultam. Eltávolította az eltávolítandót, és megtörölgetett. Majd fél másodperc türelmet kért, -melyet érzésem szerint túllépet-... :-D Míg frissített magán, én magamhoz tértem, és a komódra rendeztem a restanciámat, miközben magamban szidtam magamat, hogy, "hogy lehetek ekkora ..."

Először jártam eme kéjlakban, és mindig kínosan ügyelek rá, hogy ne kerüljön elő a kérdés. Tiánál kizökkentem, és csak a szünetben helyeztem el a virágszálakat, melyekre sem addig, sem azután még csak utalás sem történt. Hogy mi az átlag, és mi nem, azt nem igazán tudom eldönteni, de hogy a virágszálak, a legjobb helyükre kerültek abban biztos vagyok. Ha tippelnem kéne, akkor ide tudnám belőni az átlagot (IS) :), de viccet félretéve nincs igazából mind gondolkozni a rózsaszálak menyiségét figyelembe véve.