Már régebb óta rajta volt a meglátogatandók listáján és ezen a szeles péntek délutánon egy hirtelen jött ötlettől vezérelve felhívtam. A telefont ő vette fel és a kedves hangján minden részletet meg tudtunk beszélni. Szerencsémre tudott fogadni Is és alig egy óra múlva már a parkolóhelyet vadásztam a környéken.

Marina part! A modern kori falanszter iskolapéldája. Sok kisebb (nagyobb) lakás egybezsúfolva, parkolni gyakorlatilag lehetetlen. Nagyon nem szeretem, ha nem Ayse-ról lenne szó biztosan nem is mentem volna oda, mint ahogyan sajnos az erre felé hirdető, képeken igen szép hölgyeket is hanyagolom pusztán a helyszín miatt. Másoknak meg pont ez jön be. Erre mondják hogy ízlések és pofonok különbözőek. GPS pontos, BKV sehol , illetve lehet sokat gyalogolni.

Kapukódot megkapva lifttel feljutottam a megfelelő emeletre, abból kilépve a 4 lakás közül könnyen megtaláltam (szám alapján). A célnak teljesen megfelel a lakás, tiszta és higiénikus a környezet. A fürdőre ugyanez jellemző. Kádban lehet tisztálkodni, de üvegajtó választja el a fürdőszoba egyéb részétől.

Az ajtón belépve megpillantottam Őt! A képek alapján másra számítottam, de a Photoshop (vagy ahogy Ayse hívta, a “fények játéka”), ha nem is csodát tett, de észrevehetően javított a valóságon. De itt meg is kell állnom egy szóra, mert a “javított” nem is a jó kifejezés. Inkább azt mondanám, hogy módosított és azzal kifejezem azt, hogy vendéglátóm élőben egyáltalán nem rosszabb, csak más. A hatalmas szőke hajzuhatag pl ugyanolyan, a mellek is csodálatosak, a fenékről nem is beszélve. Ha tudnék zenélni lehet, hogy írnék hozzá egy dalt. Amit viszont a képek nem adnak vissza , az a kedves mosolya és a szép arca!
Elbűvölő az összhatás és ezt csak fokozza a kedvessége, a nyitottsága. Magával ragadó és ez a “működő kémia” elengedhetetlen feltétele.

Ez végül a második felvonás lett, de nem bántam.
Végigfeküdtem az ágyon és elkezdett rajtam dolgozni. A vádliknál kezdte, jó erősen próbálta a letapadásokat felszakítani, de azért nem olyan hatékonysággal, mint egy sportmasszőr. Ilyen helyeken nem is ez az elvárás. Ügyesen és hatékonyan tevékenykedett, élveztem minden pillanatát. Közben beszéltünk az Élet nagy dolgairól. A szinte magunk mögött hagyott járványhelyzetről, a sportolói múltjáról stb.
Meglepően sokáig időzött az egyik, majd a másik lábamon. Már azt hittem, hogy nem jut idő a derékra meg a hátra, karra. Jutott és akkor meg az járt a fejemben, hogy ez az édes Boszorkány annyira elvarázsolt, hogy elvesztettem az időérzékemet. De nem ez történt, hanem az, hogy kicsit kifutottunk az időből, de ezt csak később, a kapun kilépve vettem észre, amikor az órámra pillantottam.

A fürdőből visszatérve nem volt a szobában, de az előzőleg kért vizet már behozta közben. Mialatt azt megittam Ayse belibbent és akkor állt el először a lélegzetem a leírhatatlanul szép melleitől, de inkább az összhatástól. Odaléptem hozzá és elkezdtem simogatni , majd csókolóztunk, ami isteni finom volt. A következő momentum amire emlékszem az, hogy leült velem szemben az ágyra és az ajkaival kényeztetett. Ezt a “moziban” és a valóságban is élveztem. Nagyon jó volt.
Ott elvoltunk egy darabig, én felülnézetből gyönyörködtem abban, hogy milyen jó dolgom van. Nem tudom, hogy meddig tudott volna ott kényeztetni, de egy idő után az ágyon találtuk magunkat, én szemben a tükörrel: valódi mennyország. Változatos technikával hol finoman és érzékien, hol meg intenzíven gyorsabban fokozta a vágyamat az ajkaival. Meg a torkával, mert egyszer-egyszer mélyen is leengedte a torkán a farkamat. Na akkor kellett “time out”-t kérnem. Én is kényeztettem őt 69-ben, de szerintem ez inkább az én vágyfokozásom volt, mintsem az Ő igazi élvezete.

Az átlagnál kicsit több, de összességében megérte és nagyon elégedetten távoztam Tőle. Utólag rendezve.