A hölgyet nem először látogattam meg, a kedvenceim között szerepel. Nyár végén is voltam, de utána sajnos összetörtem magam, a beszámoló elmaradt. Lábadozásom alatt pár üzenetet váltottunk, abban is invitált. Már jobban vagyok, de ápolásra szorulok, így tegnap, mivel akadt szabad időm, felhívtam. Szerencsére felvette egyből, szabad ideje is volt, úgyhogy mehettem. Megismert már a telefonban (pedig a keresztnevemen kívül soha nem teszek utalást, hogy már voltam, vagy ki vagyok az oldalon), örömteli hanggal egyeztettünk.

Üllői útról nyíló utca a Nagyvárad tér közelében, pontos címet kaptam egyből. Parkolni az utcában lehet, én napközben találtam helyet a bejárattól 30 méterre. Metró, villamos a közelben, 5 perc sétával elérhető, szerintem jó a megközelítés.

Újabb építésű ház lakása egy alsóbb emeleten, a folyosón kell gyalogolni a célig, de a pontos instrukciók alapján nem lehet eltévedni. Egy szobás (nappali-konyha--étkező-háló) lakás, nagy fürdővel. Kád van zuhanyfüggönnyel (mely szerencsére nem tapadós), 10-12 féle tusfürdővel, férfi intim szappannal és lemosóval is. Van biankó fogkefe és fogkrém, 2 féle szájvíz eldobható pohárral, a törcsi megfelelő méretű és nedvszívó, tiszta, illatos. A tetthelyen a ruháimat székre tudtam rakni, az ágy jó nagy, bírja a gyűrődést. Rend és tisztaság, pedantéria uralkodik mindenhol, beleköthetetlen.
Senkivel nem találkoztam (lakásban nem is lehet) a folyosón sem, nem egy forgalmas ház.... A telefon sem csörgött, gondolom, lehalkítva várta a sorsát.

Nos, a külső megítélése mindenképp szubjektív. A képeken majdnem minden látszik, tényleg így néz ki a hölgy, az adatok is pontosak lehetnek, nem érhet senkit csalódás. Vékony, de arányos teste van, isteni, markolni való popóval, kedves arccal. Persze, azért, ahogy mások is írták, vannak kis, tényleg jelentéktelen bőr hibák hasán-hátán, amiket csak külön keresve fedeztem fel, a cicik is picit gravitálnak. Arca is csinos, csodás szemekkel, és mindíg mosolyog. Persze, ez a második legjobb dolog, amit a szájával tud.... :-)
Érkezéskor nyakamba ugrott, egyből csókolt lágyan (persze ügyelve sérüléseimre), tényleg megismert, kérdezett hogylétemről. A randi alatt végig kedves volt, végig, mindíg mosolygott, illetve úgy mozgott, hogy kis kerek popója mindíg a látóteremben legyen. Szóval nem igen fedezhetőek fel kisebb hibái. Amik vannak, azok is csak arra jók, hogy elhitessék, nem egy mesterséges, mű, hideg szépséggel van dolgom, hanem egy hús-vér, élő csinos nővel, aki tudja, mik az előnyei, használja is őket. Feszültségnek, kínos csöndnek esélye sincs, ezt már az első randin is tapasztaltam, annyira közvetlen, csacsogós, mégsem tolakodó. Mindíg lesi a vendég kedvét, ha kell, irányít is, de csak kis -megfelelő- mértékben, nem kell noszogatni.
Egy türkiz kétrészes alsóneműben és magassarkú cipőben fogadott, nagyon csinos volt benne.

MInt írtam, mozgásom ideiglenesen beszűkült sérülésem (pár törés és műtét) miatt, erre felhívtam figyelmét. Mintha nem is vette volna a lapot, külön nem reagált rá, de a belépéstől fogva csókok közepette segített, ő gombolta ki az ingemet, simogatott, közben, ha bénáztam, segített a vetkőzésben - tényleg, mintha barátnőhöz jöttem volna. A fürdőbe bekísért, de ott magamra hagyott, tisztálkodásom után a szobában állva várt. Átkarolt, lágyan megcsókolt, majd ez egyre inkább szenvedélyes smárolásba és tapizásba, markolászásba csapott.
Az ágyra kerültünk (tisztáztam, melyik oldalamon van több esélye, hogy simogassam), hátamra feküdtem és kezdődött a folyamatos kéj. Fölém hajolt, csókolt, majd egyre lejjebb vonult, a csókokat, puszikat nem spórolva, míg elért központomhoz. A tőle megszokott változatossággal, a környéket sem kímélve kényeztetett. Nyalja, csókolja a zsákos családot és lejjebb, a prosztatát kívülről, majd az ágaskodót veszi be. Ezt játszi könnyedséggel engedi torokra, nagy ütemet diktálva. Alig lehet bírni, de szerencsére nem siettet, nem kapkod, a környékkel is sűrűn foglalkozik, akkor csak az élvezet marad, a fehérsereg kicsit visszavonulhat. Fölém kerekedik 69-be, én is ízlelgetem finom punciját, melyre halk nyögésekkel reagál, de most ez inkább rólam szól szerinte, így popsiját az ég felé nyújtja, lábait kinyújtja és teljes testtel mozog a farkamon. Kegyetlen érzés és látvány, így is kell az első menetnek vége lennie, ez nem vitás. Mikor jön a motyó, nem hagyja abba, csak kicsit lassít, folytatja még, míg teljesen le nem nyugszom. A végterméket nem láttam viszont, csak azt, hogy tovább puszilgatja, csókolgatja a velem egykorút.
Persze ez megteszi hatását, kedves mosolya a szerszám mögött, nyelve meg rajta, így nem lankad a lelkesedés. Végem lesz, nem fogok tudni regenerálódni... De csak mosolyog, puszil, nyalakodik, kicsit bekapja, nem hagyja nyudogodni a vezért.
Kérem, hogy kerekedjen fölém, üljön a számra, ha már nem tudok könyökölni, hason feküdni, szeretném viszonozni jó tetteit (meg persze élvezem őt kényeztetni). Így is lett, de orvul háttal jött, így kis idő után újra rábukott az ezredesre, miközben kényeztettem. Halk sóhalyai, gyorsuló lihegése azt jelezte, jót cselekszem, de szerintem el nem ment. Viszont olyan lendülettel csapott a második menetbe, hogy csak na (persze közben nem pihent, kókadt az árbóc).
Kértem gumit, amire egyből a készített példányt ráaggatta az ágaskodóra és végre beleült a jóba. Fenomenális volt, hiszen csak ő irányíthatott állapotomból adódóan, mégis az adódó póz minél több fajtáját próbáltuk ki: térdelős, tövig beleülős és előre-hátra mozgós, guggolós, majd ezek kombinációja, végig csókolózva, vagy hátradőlve fokozva a látványt.
Aztán egyszercsak megfordult, nekem háttal ült bele, itt is több változatban - lábaim zárva és térdelt, majd guggolt, aztán lábaim terpeszben, közé guggolt. Ezek közben nem fáradt, a tempót módosította csak, a lassabb (az sem lassú!) közben pihenhetett. Kértem a popó lehetőségét, így, nekem háttal, kis sikosító és francia után lassan, de gond nélkül vette az akadályt, majd ugyan olyan nagy tempót diktálva vágtázott. Eszméletlen volt...
Azért megéreztem a pihenés hiányát, mert végig az élvezés határán voltam, de elmenni nem tudtam, Ő viszont fáradhatatlanul dolgozott betegén - csak ilyen nővérek kellenének. Nem akartam visszaélni a helyezettel, így megkértem ismét a száját - gumi le és hajrá. Itt is végig a kitörés előtti pillanatban voltam, nagyon élveztem, de csak nem jött a cucc. Már kezdtem feladni (én, nem Ő), de végül meghozta tevékenysége a gyümölcsét és ismét a szájába löttem magvaimat. Persze itt is megvárta, míg lenyugszom, én meg csak pihegtem elterülve az ágyon.
Lassan-lassan felöltöztem és távoztam, búcsúcsókok közepette.

A bővebb infó mindent tartalmaz, átlagoshoz közeli a rezsi hozzájárulás mértéke. Azonban remélem, a fenti ömlengésemből kiderült, hogy a kapott érték és érzés messze átlag feletti.