Sanszos volt, hogy délután adódik egy kis szabadidőm, ezért írtam a közelben rendelő és éppen aktív kedvenceknek, hogy alakul a napirendjük. Amikor biztossá vált, hogy csakugyan korábban szabadulok a gyárból, elkezdtem végighívni azokat, akik reggel visszajeleztek, hogy délutánra még van szabad időpontjuk. Az első, akit elértem, és még továbbra is nyitott volt nála a szóban forgó időablak, amit igénybe tudtam venni, az Fanni volt. Telefonon egyértelmű és világos információkat adott az odatalálással és a kicsit különlegesebb igényekkel, valamint a támogatás mértékével kapcsolatban is.

Az igénybe venni kívánt extráknál kicsit elidőztünk, és mivel szokás szerint a civil nevemen mutatkoztam be, így feltételezem, hogy az őszinte, tabumentes felvilágosítás nem a nicknévnek szólt, azt valószínűleg minden normális telefonáló megkapja.

Lurdy ház közelében felhúzott újdonságos kaptár. Kedves ismerősömnek hála már egészen jól odatalálok, a google térképen is rajta van a hely, de a makacs és csalárd útvonaltervező doszt máshová vezényelt korábban is. Éppen ezért nyugodtan ignoráljátok a géplédit és tájékozódjatok az útmutatások és a térkép alapján.

Az 1-es villamostól és a Lurdy parkolójától egyaránt pár perc séta. A parkolás közvetlenül a ház előtt lutri, de a rutinos pilóták azt mondják, hogy egy hely mindig van.

Jártam már a házban, de csak most tudatosult bennem, hogy mekkora épületről van szó. A búvóhely ajtaján belépve szerencsére már nem érződött kaptár feeling, mert bár az egyébként sem hatalmas lakás a jövedelemtermelő képesség maximalizálása céljából két szobára van osztva, ez azonban a hangulaton mit sem ront, hiszen azt alapjában véve a vendéglátók alakítják ki diszkréciójukkal, odafigyelésükkel, azzal, hogy minden szempontból adnak a tisztaságra, legyen az törülköző, az ágynemű, vagy a vizesblokk higiéniája.

Mivel a helyszín igényessége nem a négyzetméterek számán múlik, így én maximálisan elégedett voltam, de klausztrofóbiás szumósok és kosárlabdások is nyugodtan félretehetik defektjeiket, az ágyon el fognak férni, és ez a lényeg

Hogy is szokták mondani? Pont mint a képeken?

Egy frászt! Bár a képeken kétségtelenül ő szerepel, Fanni mégsem pont olyan, mint a képeken.

A fotókon egy normál testalkatú, ámde nagy mellű csaj látni többnyire kitakart arccal. Ahol nincs a kitakarás, ott egy szép, de kissé félszeg mosolyú lány látható.
Ezzel szemben Fanni egy formás, erős leányzó, akinek kebelmérete tökéletes összhangban áll formáival, abszolút természetes benyomást kelt, és mint ilyen igencsak szexi, függetlenül attól, hogy a fotói által alapján valaki karcsúnak avagy teltebbnek gondolja-e. Zöldes szeme élénk, a fotókon valamelyest elkeskenyedő ajkai a valóságban dúsak és élettelik, mosolyra görbülnek, így lesz a kicsit szigorú fotóalanyból vidám, vagány csaj, akit tetoválásai pucéran is öltöztetik.

Adatlapján kiírta, hogy dohányzik, de kérésemre mindent megtett azért, hogy ez az aprócska hóbort ne rombolja az illúziót, és sikerrel is járt: hosszú haja ellenére sem éreztem bántó nyomát annak, hogy a cigarettázás szenvedélyének hódol.

Ízlés kérdése, de nekem a szeplői különösen cukivá varázsolták őt, pedig Fanni nem csak cuki tud lenni. De nem ám!

Mivel a telefon után küldött VTR felfedte inkognitómat, így kiderült, hogy kivel találkozik, ezért a bemutatkozásunkat követő kötelező tisztálkodásomat a közös ismerősökről, a kis perverzitásomról, valamint egy elhúzódó randinak köszönhető első „találkozásunkról” folytatott beszélgetés kísérte, ami mintegy elővezette a következő szűk egy óra történéseit.

A szobába visszaérkezve csókokkal melegítettünk be, majd Fanni szépen lejjebb haladt, én pedig hanyatt dőltem és élveztem a látványt. Vendéglátóm birtokba vette a családi ékszert, először csak finoman cuppogva, a makkot nyálazva, majd egyre mélyebben vette be a szájába a bránert, mintegy bemérve a szöget és a mélységet, majd egyre gyorsabban és hevesebben – de még mindig nem vadul – folytatta a szopást. Időnként feljött levegőért, ilyenkor hosszú, csillogó nyálfolyamot engedett a farkamra. Hogy hosszú haját óvja a testnedvektől, finoman összefogtam a haját, és amikor már kellően be lett járatva a dugattyúút, akkor alulról finoman elkezdtem dugni a száját, fejét pedig óvatosan ellentartottam. Néhány perc játék után felálltam az ágyra, Fannit magam elé térdeltettem, egyik kezemmel a tarkójánál, másik kezemmel a torkánál fogva húztam ütközésig a farkamra. Amikor már éreztem, hogy összerándul a torka, akkor megvártam, míg kipihegi magát (pár másodperc csupán) majd folytatódott tovább a kényszerfrancia. Néha kivettem a szájából és miközben ő rám nézett én addig nyelvéhez, arcához csapkodtam a nyáltól tocsogó farkam. Ilyen felvezetés után megvolt a kockázata, hogy az első kör csúfosan rövid ideig fog tartani, de azért csak kértem azt a gumit, ő pedig szemből lassan, de síkosító nélkül fogadott magába.

Részemről teljes volt az audiovizuális kielégülés, ahogy az egyre gyorsuló lökések ütemére mellei táncot jártak a szemem előtt, ölünk pedig hevesen csattogott. Hogy a látvány még jobban érvényesüljön, kértem Fannit, hogy forduljon az oldalára, bal lábát térdelve a lábaim közé vettem, jobb futóművét átöleltem és heves lökések közepette bámultam, ahogy farkam eltűnik a nagy terpesz közepén megbúvó lucskos punciban. Később térdeit összezártam és a hasához toltam, így egy újabb szögből vehettem szemügyre üzekedésünket. Imádom ezt a látványt és mivel éreztem magamban a bugit, nem is húztam tovább és Fanni beleegyezésével csinos kis spriccet helyeztem el a pofijára. Arcán az undor legkisebb jele sem tükröződött, még egy ideig szopta-nyalta a farkamat, csak aztán nyúlt a papírtörlőért, megtörölte arcát majd a farkamat is rendbe tette.

Ezt követően pár percre kiszaladt, rendbe szedte magát, behozta a második pohár vizemet is, rövid beszélgetés, majd ugyanott folytattuk, ahol az imént elkezdtük, azzal a különbséggel, hogy a kényszerfrancia talán még felszabadultabban, a nyál pedig még bővebben folyt. Amikor én a hátamon feküdtem és Fanni a lábaim közé furakodott, átélhettem azt is, ahogy a kölcsönös bizalom lehetővé teszi a gátlások sutba vágását, és átengedhettem magamat annak az érzésnek, ahogy Fanni két mélytorkos, kényszerfranciás mini-show között a zacskót sem kihagyva bő nyállal nyalja a fenekemet.
Ha kellően odafigyel az ember, akkor az öklendezés határáig lehet szopatni Fannit, aki nem hogy hárítana, alibizne, de bizonyos pózokban talán még hevesebben tolja a torka felé a farkam, mint ahogy azt én magam tenném vele.

Nem akartam a véglegekig kihasználni – és túl hamar elsülni sem – ezért szép lassan hanyatt döntöttem, és egy darabig még dugtam a száját, de aztán kihúztam a farkam az ajkai közül, végigcsókoltam a testét és a puncinál kötöttem ki. A tőlem telhető alapossággal és változatossággal nyaltam, Fanni pedig nem szégyellte tetszését nyilvánítani, így megmaradhattam abban a tudatban, hogy valamelyest tudtam viszonozni Fanni franciás kényeztetését. Szerettem volna látni, ahogy ráereszkedik a farkamra, ezért hanyatt feküdtem és kértem, hogy lovagoljon meg. A pár perccel korábbi csattogás szerény kis nesz volt ahhoz képest, ahogy Fanni öle a szeméremdombon csattant.

Kellemes volt az érzés és a ringatózó mellek látványa, de az irányítás így kicsúszott a kezeim közül, ezért négykézlábra parancsoltam és hátulról támadtam. Eleinte feneke felett állva, lábaimat kissé behajlítva, teljes testsúllyal zuhantam rá, majd amikor egyik lábam begörcsölt, előbb féltérden, majd térden állva zakatoltam Fanni puncijában. Csuklóit a hátán egyik kezemmel összefogtam, miközben mindkettőnkről, de főleg rólam, szakadt a víz.

Csókért hajoltam előre, hogy jobban elérjem ajkait, kezemmel hajába túrva húztam hátra a fejét, amire biztató visszajelzést kaptam, hogy húzhatom a haját erősebben is. Több sem kellett, hosszú szőke hajtincseit a csuklómra tekertem, és amíg másik kezeim ujjait toltam Fanni torkára, aközben úgy dugtam hátulról, mintha nem lenne holnap. A lökések lendülete Fanni magasra tolt popsiját egyre lejjebb nyomta az ágyon, míg végül a büszke kutyusból Fanni hátán vonagló törperozmárrá avanzsáltam. Az időnk is végéhez közeledett, úgyhogy a fináléhoz ismét vendéglátóm segítségét kértem, aki addig szopta készségesen a farkamat – sokáig azért nem kellett – amíg élvezetem jele megintcsak az arcára fröccsent.

Rendesen megdolgoztuk egymást, jól esett a közös zuhany, ahol Fanni alapos szappanozására a műszer ismét szolgálatra jelentkezett, de a forró száj, és a tocsogó punci helyett már csak a száraz törölköző jutott neki.

A megbeszéltek szerint az új fővárosi átlag. Az „bővebben telefonon” felszámolása igazán vendégbarát módon történt, mondhatni ajándék.