„Igen, kedves olvasó, elfogult vagyok! És ha ez zavar Téged, kérlek, ne is olvasd tovább, inkább kattints a következő beszámolóra!”
VTR-en jeleztem Rose-nak, hogy a következő napon szeretném meglátogatni. Miután a válasza megérkezett, felhívtam telefonon és elbeszélgettünk, ami az elején inkább hasonlított egy kérdezz-felelek játékra. De végül egy jó hangulatú terefere és egyszersmind egy másnap déli kellemes randi ígérete lett belőle.

Az ember némely esetben jóleső érzéssel veszi tudomásul az állandóságot. Így volt ez most is. Rose ma is ott várta a megérkezésemet, ahol a korábbi alkalmakkor. Ez egyben olyan hely, ahová szívesen megyek. Jól megközelíthető és csendes mellékutca, amely a Budaörsi útról nyílik. Autóval nagyon egyszerű odajutni. Mindig van parkolóhely és ingyenes. De busszal is gond nélkül elérhető. Mintegy ötpercnyi gyaloglással azonban számolni kell.

A Google térképén a nyarat megidéző képen látható az az ötszintes épület, amely azt a lakást rejti, ahová Rose-ért és a várható kellemességekért megy el a látogató.
Blanche segítsége teszi egyszerűvé a két, kódos kapun való bejutást. A kabátot és a cipőt az előszobában hagyva követhettem a szűk fekete ruhában is kibontakozó nőiesen vonzó alakját… A szoba fényárban úszott. A hatalmas ágy vakítón fehér, mint ahogy a rajta türelmesen várakozó nagyméretű, puha törölköző is. A szomszéd szoba üvegezett ajtaján beáradó fényesség pont az ágyra vetült. Fehér a komód, de világosak a falak, sőt a melegről gondoskodó konvektor is. Csak a szobainas és egy fotel lóg ki a sorból. Egy „FÜRDŐ” feliratú ajtó mögötti drogériában lelhetünk rá a tisztálkodáshoz szükséges helyiségre és eszközök széles választékára. Széles, lapos fenekű kádban lehet zuhizni. A zuhanyfüggönyön és a száraz kilépőn át a Listerinhez kikészített üvegpohárig bezárólag itt minden megtalálható. Tisztaság mindenütt. Halk és nagyon „érzéki” zene ölelt körbe bennünket. Blanche egyedül várja a látogatót.
Tudom, hogy néhány olvasónak az efféle leírás hosszadalmasnak, esetleg feleslegesnek is tűnik, de Ő ilyen, ilyen környezetet hozott létre és erről is megismerszik.

A világos tónusokba maga Rose is beleillik a fehér bőrével, amit egyetlen tetoválás sem tör meg. A hiányzó kontrasztot vörösre festett haja pótolja. Képei, melyek egy része műtermi fotó, mégis a valóságot tükrözik. Ő tényleg ilyen. Szép arc, csókot követelő piros ajkak, érintést kívánó nyak, kicsi, de formás, szeretni való cicik; na és ott lent! Testének puszta látványa is kívánatossá teszi, de amit a combjai tövénél rejteget, az végképp megadásra kényszerít bárminő erős jellemet. Ilyen tehát Blanhce. Finom és érzékeny. Igazi érett és mégis fiatal Nő. Aki képes megérezni rezdüléseit, megérti érzékenységét, felfedezi érzékiségét, az „jutalmul” csodálatos élményben részesül.

Úgy léptem be az ajtón, hogy ne láthassam, Vártam, amíg becsukja és hirtelen fordultam meg. És ott állt Ő! Néztem a mosolygós és kedves arcát, szép szemeit, és csak néztem. Aztán megöleltük egymást. Már alig vártam, hogy magamhoz szoríthassam. Majd beszélgetni kezdtünk – elég hosszan. Közben ölelkezés. Nehezen tudtam betelni Vele. Felfrissülés után a masszázs következett volna, de férfiasan bevallom, hogy a végére tettük. Azután meg végleg ejtettük. Bár én szóba hoztam, hogy talán a svédmasszázs lenne jó nekem, az is csak gyengéden, mert én ide élvezkedni jöttem, de ekkor Blanche átölelt és megcsókolt. És én abban a pillanatban tudtam, hogy a masszás vesztett és egyre csak távolodik tőlem, mint egy hajó a partról nézve, majd a ködös, párás semmibe vész…

Ölelkeztünk és csókolóztunk. Az ágyra feküdtünk, miközben Rose levetkőzött. Egy fekete tanga maradt rajta. Hanyatt fektetett és szeretgetni kezdett. Úgy igazából, szerelmesen. Nem jutott messzire, mert már én is nagyon kívántam Őt. Megfordultuk és puszilgattam a nyakát. Néha egy csók. Lassan, testét az ajkaimmal érintgetve, puszilgatva érkeztem el kedves kis kebleihez. Kicsit elidőztem, majd tovább csókolgatva a fehér bőrét értem le a kis bugyi által őrzött titkos világához. Lassan felhúzta a lábait és közösen leküzdöttük az utolsó akadályt is. A titok már nem volt titok. Kitárulkozott nekem, mintha azt mondaná, hogy szeress! És én szerettem. Combjai közé bújva, cirógattam, föl-le simogattam a nyelvemmel, próbáltam megfejteni a titkát. Egyszer csak éreztem, hogy Rose mozogni kezd és irányít. Meglett az összhang. Mint amikor a karmester a próbát először nem kopogja le. És repült a mámorban az én nagy-nagy örömömre és élvezetemre. Lassan tért vissza a nyelvem gyengéd simogatása kíséretében…
…hanyatt feküdtem és Rose oldalról közelített hozzám. Csókolóztunk, majd – most Ő – a testemet puszilgatva haladt lefelé a végső cél irányába. Közben hol a ciciket, hol a popsiját markolásztam. Egy idő után fordult és a gyönyörű, kívánatos punci és popsi került a szemem elé. Csoda volt, amit eközben a szájával művelt. De én mást is szerettem volna. Hogy mégis legyen valami masszázs is, kértem, hogy a két kezével folytassa. Egy kis segédanyagot igénybe véve gyurmázott, nem megfeledkezve a zacsiról sem. Már elég rég óta magas fokon égtem, de mégsem így akartam befejezni. Vágyamnak eleget téve hasra feküdt egy kispárnával megemelve magát. Én pedig a lábait a combjaim közé véve odatérdeltem. Az előzményektől és a látványtól végletekig felizgulva a kezemmel fejeztem be a popsijára úgy, hogy minden pillanatát végignéztem… Megtörölgettem, majd félholtként zuhantam az ágyra.
Időnk bőven volt még, de én a felajánlott masszázs helyett egy összebújós beszélgetésre vágytam. Így is lett.
Ma is nagyon nehezen váltam el Rose-tól. Csókjai, ölelése – még az ajtóban is – nehézzé teszik a búcsú pillanatait.

Másfél órát töltöttem el ma Rose-val. Liliomcsokra két szállal haladta meg a budapesti átlagnak nevezett mértéket. Megérkezésemkor helyeztem el a komódon, a számomra kikészített kétféle frissítő mögé, egy kis csekélység alá.