Köszönhetően a korábbi csevegős évődéseknek, illetve a róla született beszámolóknak Domi már korábban bekerült az FML dossziéba (Feltétlenül Meglátogatandó Lányok). Korábban már költözött ide-oda, most egy ideje már igazán közel van hozzám. Tegnap éppen az Áprilisi Tél szakadó esős délelőttjén szürcsölgettem a kávét, amikor a gondolat tetté érett és telefont ragadtam...hátha... És a "háthából" végül "naná, hogy" lett, mert kis időpontvadászat után egy tökéletes kora délutáni találkozót sikerült lestipistopiznom Dominál, így már csak az izgalom maradt várni a délutánra.

Az Oktogonhoz van igen közel a kapott cím, így a parkolási problémák elkerülése érdekében tömegközlekedtem a kisföldalattival. Tök jó, mert a Belvárosból tíz perc alatt oda lehet érni...jó, utána gyalogolni is kell, ami a tegnapi esőben nem volt olyan szívderítő. A házkapuig a térre települt éttermek ernyői alatt haladhattam, amikről folyamatosan csorgott a nyakamba a víz...De odaértem. Nyilván száraz időben ideális a megközelítés, de a kapott élmény úgyis kárpótolja az embert, így nem panaszkodom. Egyébként busz-villamos is jó, az Oktogon igazán könnyen elérhető hely. Parkolni se lehetetlen, de én a tömegközlekedést javasolom.

A környékre jellemző régi ház, belső körfolyosóval, nagy belmagasságú lakásokkal. A telefonon kapott kóddal nem szabad vacakolni, mert a kapuzár csak másodpercekig van nyitva, aztán visszazáródik...belül meg van még egy rács ugyanazzal a kóddal. Ja, arra is vigyázni kell, hogy hová nyomogatjuk be... De végül bejutottam a lépcsőházba és hívhattam a liftet. Az emeleten körbe kell sasszézni a körfolyosón, ez egyeseknek lehet, hogy nem túl diszkrét, ismerve a hasonló bérházak nyugdíjas kémszolgálatát, de ebben a csoda időben nem volt kint egy éppen akkor nézelődő nénike sem. Az ajtót persze csak azért találtam meg, mert Domi sejtette, hogy bénázni fogok és kinyitotta résnyire...
A lakás gyönyörű, nagy, mindig ilyenre vágytam, nagy a belmagasság, van benne levegő, meg jó, nyikorgó parketta. A cipőt ledobtam az előszobában és elkísértem Domit a tetthelyig, ahol tatami, fotel, komód, zene és halvány világítás van...itt vetkőztem le és visszamehettem az előszobába, innen nyílik ugyanis a fürdő. Itt van zuhanykabin is meg kád is. Én a zuhanykabint javaslom mindenkinek, ugyanis a kádban nem lehet felállva zuhanyozni, mert Herr Junkers vigyorog felette. Tusfürdők vannak, szájvíz is van, szóval nyugodtan, ámbár Domit látva sietve zuhanyoztam le.

Domi egy kis tündérke, aki a hidegre való tekintettel (nem, nem kezdett énekelni, mint Micimackó) bundásmamusz csizmában és pólóba öltözötten fogadott...és nem győzött ezért elnézést kérni :) Mintha ez megakadályozott volna abban, hogy gondolatban ezen felszerelések nélkül képzeljem magam elé. Aztán persze masszázsra eltűnt a póló, eltűnt a bundáscsizma, maradt egy bugyi és egy melltartó, később meg azok sem. És leírható, hogy Domi egy nagyon helyes, bájos, formás, vidám, simogatni és...való macskalány, aki azonnal elvarázsolt (vén kéjenc vagyok, tudom). Srí Lanka-i búvároktató is lennék a kedvéért. Egyszóval a lány "nagyon ott van".

Először ugye hasra vetettem magam egy szőrös és egy nem szőrös kispárna közé fúrva fejemet. Vigyázni kell, merre néz az ember, mert beszélgetés közben azért néhány szösz könnyen bekerülhet az emésztőrendszerbe... És beszélgetés az volt a masszázs alatt, mert Domival beszélgetni szinte kötelező. Nagyon intelligens lány, mindenről van véleménye, ebben is jó partner! És hát közben masszázsol is, ami szintén nem nevezhető "ámátőr kenceficézésnek", mert egyrészt kellően erős, másrészt pedig szintén kellően alapos...egy idő után már néha aggódva sandítottam az ágy melletti órára. Persze nem kellett volna, mert tényleg mindenre maradt idő. Szóval jó, erős, de lazító masszázst kaptam, ami nagyon jólesett, pláne hogy Domi közben ide-oda ült a hátsó felemen. Amikor eljutott a legvégső ujjperceim meghúzogatásához, akkor kezdte el a gerjesztő jellegű dolgokat a hátam-fülem-nyakam csókolgatásával, bizonyos részeim simogatásával, ide-oda siklásokkal, ami persze egyenesen vezetett át a következő fejezetbe...

...ahol ugye először is hanyatt kellett fordulnom (amit nyilván az előzmények miatt már nagyon vártam), majd az időközben a melltartótól is megszabadult, mosolygós Domi elkezdte a következő "tortúrát", ami az időközben jelentősen felébredt alvezér úr könyörtelen izgatását jelentette. Ehhez bevetett mindent, a kezét, a testét, a száját, de leginkább a csúszkálás az, amivel majdnem könnyes perceket szerzett, mert ugye közben csókolt is ahol ért (meg én is csókoltam, ahol értem). A csúszkálás közben többször is megakadt deréktájon, és hogy megnézze az akadályt, gyanútlanul arra fordult, így szanzsén eltávolítottam róla a falat bugyit szigorúan a fair játék jegyében...A csúszkálás folytatódott, ami heveny izgalmi állapotot okozott mindkettőnknél (nála tocsogósabbat :)) Ebből kifolyólag egy hanyag mozdulattal hanyatt fektettem és először a pici mellbimbókat hegyeztem ki még jobban a nyelvemmel, majd természetesen lejjebb is bősz kényeztetésbe kezdtem, ami szemmel láthatóan, füllel hallhatóan és nyelvvel érezhetően is eljuttatta a Tündérlányt a csúcsra, amit halk nyögésekkel és szapora pihegéssel jelzett. Ezután feljebb csusszantam, hogy csókokat válthassunk, ami ismét izgalmi állapotokat okozott, ezután pedig elkapta az alvezér urat és olyan nyelv és ajakjátékokkal díjazta a vigyázzállást, hogy onnan nekem már visszaút nem volt. Lőttem és lőttem, szerintem ment az mindenhova, és végül aléltan tűrtem a finom és óvatosan történő törölgetést... Amikor össze tudtam vén testemet szedni már csak az volt hátra, hogy elvonszoljam magam a fürdőbe...majd öltöztem, megittam a vizemet és bánatos szívvel távoztam a csorgó ernyők világába.

Utólag történt a komód közvetítésével...igazából nem beszéltünk róla a telefonban, szégyenszemre itt kellett rákérdezzek...végül letettem oda...minden apró kis picula megérte, nagyon nagyon jó volt Domival, élveztem minden percét.