Telefonon kerestem, mikor a legújabb, ínycsiklandó képei mellett a zöld kis villogót megláttam; pár csörgetés után felvette, és bársonyosan búgó hangon ismertette a részleteket. A randit két nappal későbbre fixáltuk, megbeszélve, hogy előtte még küldök egy megerősítést, amire majd válaszban megkapom a pontos címet.
Nos, reggel el is küldtem az sms-t, aztán ahogy közeledett az egyeztetett, déli időpont, egyre fogyó türelemmel lestem oda-oda a készülékre, másfél órával idő előtt pedig ismét küldtem egy üzenetet, hátha az előző elkeveredett az éterben. A cím végül félkor érkezett meg, amikor én már fájó szívvel lemondtam a találkozóról, és már épp az alternatív lehetőségek felé böngésztem... Felhítam, megbeszéltük, hogy OK, akkor egy órával csúsztatjuk a randit.
A helyszínre érve szokásom szerint pontosan egészkor megcsörgettem, jelezvén, hogy ott vagyok, ekkor még öt-tíz perc türelmet kért - végül negyedkor, a pizzafutár távoztával csörgetett meg, visszahívva megkaptam a szükséges kombinációkat. Úgy tűnik, a kaotikus szervezést immár elkönyvelhetem kerületi sajátosságnak.

A pontos címet keresőbe írva nyilván pofonegyszerű, bár az egyik irányból zsákutcába torkolló helyszínt a szénhidrogén-koptató kollégák lehet, hogy nem szeretnék. A közvetlen közelben azonban mindkét irányból fizetős és nemfizetős parkolók garmadája áll rendelkezésükre, illetve a BKV buszai és villamosai is viszonylag barátságos közelségben rakják le az egyszeri delikvenst. Én a csicsergő tavaszi napsütésben a vasúti töltés melletti kellemes sétával vettem be a helyszínt.

Sas-hegy-tövi, kertvárosias budai utcácska végén tipikus "új építésű lakótömb", avagy jellegtelenül díszített, rideg ember-kaptár, a gukkeres-bácsis irodatömbbel szemközt. Az ajtó előtt érkezésemkor épp egy diszkréten, illetve egy másik, kevésbé diszkréten ("Aha, értem, szívem, de ha benyomtam a xx-as kódot, utána mi lesz?!") telefonáló úriember mellett haladtam el, illetve a liftben is egy kissé kuszált hajú, vigyorgó kolléga igyekezett a mélygarázs felé - úgyhogy a házban van forgalom, ez nem kérdés. A megfelelő ajtón aztán bebocsáttatást nyerve szerencsére élesen, vagy legalábbis számomra kellemesen változott a kép: az új lakás kifejezetten tágas, nagy, szabad terekkel. A központi, konyha- és nappali részeknek helyet adó hallból két-három szoba is nyílik, plusz a rózsaszín hangulatfénnyel derengő fürdő, ahol a kád fölötti fregolira ad-hoc jelleggel felcsippentett zuhanyfüggöny is a beköltözés frisseségéről árulkodik. Az a néhány tusfürdő, illetve két flakon szájvíz, ami kikészítve várt, számomra teljesen elégséges válogatási lehetőséget biztosított, ahogy a mosógépre hajtott törölközők közül is kedvemre választhattam ki az aktuális hangulatomnak legmegfelelőbb árnyalatot.

Ahogy már néhány tisztelt kolléga korábban emlegette, Jázmin elsődelegesen szembetűnő külső tulajdonsága alakjának a magassarkú fogadószerelésben szinte szürreális, mégis szemet gyönyörködtető, ruganyos sudársága. A művelt francia rá mondaná, hogy "She's got legs for days", hosszúcombú, karcsú és légies szilfid-termete egyértelműen kifutóra vagy glam-fotózásra termett, ahogy ezt fantázia-bizsergető képei adatlapján is híven bizonyítják. Személyesen mégsem mégsem kelti az üresszemű és -fejű, anorex plasztikbarbik benyomását, épp ellenkezőleg: első blikkre inkább annak a halk szavú, szomszéd bölcsészlánynak néznéd, akin egy társaságban vagy buliban elsőre talán meg sem akadna a szemed, ám ha végül mégis összenéztek, pillantása azonnal a velődbe vág, és ha jól alakul az estétek, hajnal ötkör már szinte kegyelemért kiáltanál, mielőtt a szende mosoly mögött lapuló zabolátlan szexragadozó elevenen elemészt.
Arca első ránézésre talán a fiatal Mia Wasikowskához lenne hasonlítható: szemei keskeny vágásúak, orra pisze, szív-forma arcát hosszú, barna haja zárja szép hercegnő-keretbe... de legemlékezetesebb számomra mégis mosolya maradt, az a huncut, sokat sejtető, visszafogott, mégis valami férfiszemnek igencsak izgató, megátalkodott bujaságról suttogó kis ív puha szája szegletében.

Az üdvözlő puszik és bemutatkozás után szobájába kísért, ahol vetkőzés közben kedélyes ismerkedő cseverészésbe kezdtünk, majd míg elmentem zuhanyozni (út közben odaköszönve épp a konyhaasztalnál ebédelő barátnőjének), ő kerített két poharat, hogy a magammal hozott borral koccinthassunk is új keletű ismeretségünkre. A fürdőből visszatérve szememnek igencsak kedves kép fogadott: Jázmin épp az ágy szélén ülve, immár a fekete fogadóneműtől megszabadulva simogatott épp valami testápolót végig hosszú-hosszú lábán, míg gesztenyeszín hajzuhataga egész alakján végigomlott - ha ez a jelenet egy friss levegőjű, vadiúj budai bérlakás árnyas szobája helyett mondjuk valami erdei tisztáson, vagy patakparton játszódik, menthetetlenül valami pikánsabb fantasy-történet szerencsés főszereplőjének érezhettem volna magam, akinek sikerült a legjobbkor meglepnie a vidék egy pajkos kedvű tündérét.

Töltöttünk egy-egy pohár bort, gyújtottunk egy-egy cigit mellé, és az ágyon kényelmesen elhelyezkedve elegyedtünk ismerkedő csevejbe, ami percek alatt megalapozott egy számomra részben ismerős, kellemes házibuli-after hangulatot. Aztán ahogy a borocska fogyatkozott, na meg a cigik is leégtek, úgy kerültünk fokozatosan egyre közelebb egymáshoz, mígnem arra lettem figyelmes, hogy immár hosszú percek óta összegabalyodva, szenvedélyesen smárolunk a párnákon fekve, ölelkezve-tapogatózva mindenfelé egymás testén. Nagyon élveztem ezt a szemérmetlenül könnyed átmenetet, és bár valószínűleg még sokáig épp ennyire élveztem volna, tudtam, hogy időm sajnos véges, így Jázmin finoman ráutaló jelzéseinek engedve apránként leereszkedtem mellette, végigcsókolva alakját, vállától édes mellein át érintéseim alatt meg-megremegő hasfaláig, majd még tovább, hogy félig felhúzott combjai közt már szépen nyiladozó, rózsás punciját is körbenyalakodjam. Nem szokásom ilyenkor elsőre ajtóstól rontani a házba, ám ahogy puha közeledésemre előbb lassan lélegzete vált szabályos ritmusú, elégedett szuszogásba, majd hajamba túrva, csípőjét megemelve húzott szorosan magához, végül úgy döntöttem, tiszteletkörökre itt és most már nincs szükség. Karjaimmal átöletem hát combjait, és míg ő arcomat kezében tartva finoman nyögdécselve irányított, mohó élvezettel vetettem magam bibéjére, majd egyre mélyebben a barackos ajkak közé - a végéhez közelítve még kissé el is játszva vele, odázva, húzva a beteljesülést, hogy aztán rózsaszín gyöngyként meredő csiklóját ajkaim közé szívva, gátlástalanul lefetyelve nyaljam élvezésig.

Az orális kényeztetés terén persze én sem kerülhettem volna el, még ha akarom se, sorsomat, amilyen vadmacska-elszántan pattant fel ajzott nimfám párnái közül: előbb magát előre vetve, az ágyra négykézláb kuporodva kapott el, ahonnan mindkettőnk magassága okán javasoltam némi technikai, illetve kényelmi váltást, így végül az ágyon ülve kezdett vehemensen dolgozni a keleti irányt rendületlenül jelölő árbocomon, míg én az ágy mellett állva igyekeztem kitartani, ami percről-percre egyre nagyobb kihívást jelentett. A szende szomszédlány-álcából ugyanis itt már egyértelműen kiszabadult a szexéhes tündér-jellem, aki fél kézzel stabilan rám markolva, hevesen bólogatva-nyeldekelve állt neki a feladatnak, minden finomkodás nélkül, hogy többször is vissza kellett fognom, hogy idő előtt ki ne végezzen. Egyik ilyen alkalommal haját is kissé hátrasöpörtem, hátha szemeibe pillantva egy kicsit komótosabb tempóra bírhatom, azonban úgy tűnt, Jázmin mindeközben olyan intenzitással koncentrál a már-már gépiesbe hajló, vad tempójú, szörcsögő szopásra, hogy ebbe nekem sok beleszólásom nem lehet: szóltam hát, hogy ha így folytatja, pillanatokon belül elengedem magam, amilyen közel vitt már egyszer-kétszer a robbanáshoz. Ő nem vette zokon a szándékot, sőt, egy rövid ühüm-mel jelezte is, hogy benne van dologban - mikor azonban már épp megszólaltak volna fejemben az angyaltrombiták, az eddig semlegesen duruzsoló rádióban is megszólalt Bonnie Tyler, valami rettentően zavaró kommersz techno-körítésben, ami valahogy egyszerre olyan mértékben kezdte ostromolni hallójárataimat, hogy egyszerre minden ihletem elszállt. Szóltam hát, hogy innen inkább átvenném a ritmusszekciót, majd egy sebes gumibontás és -felhelyezés után Jázmin felém fordított, pompásan körte-forma popsiját megragadva akadálytalanul húzhattam magamra. Ő szépen felhomorított, és kezein megtámaszkodva szinte átmenet nélkül, ugyanabban a heves ritmusban kezdte rám tolni magát, ami ellen már nekem sem maradt kifogásom, bár örültem volna, ha sikerül ez úton is kicsit hosszabban kitartva, esetleg neki is újra örömet szerezni... de úgy vettem észre, ha ez a lány egyszer beindul, onnantól nincs megállás, nincs kegyelem.
Átadtam hát magam a helyzet önző és vad szépségének, és néhány percnyi irgalmatlan döngetés után tisztességgel telepumpáltam a kaucsukot.

Miután kölcsönösen megtörölgettük egymást, pihenésképp ismét végignyúltunk az ágyon egy-egy "utána-cigivel", és folytattuk a félbe hagyott beszélgetést. Kaptam némi vizet, sőt, egy kávét is, aminek elfogyasztása közben alkalmam nyílt kicsit megismerkedni a jöttömben csak futólag üdvözölt Kingával is. A maradék kb. tíz percben még kellemesen elcsevegtünk a csajokkal, aztán időm lejártával felöltöztem, és Jázmin ismét meglepően édes, barátnős csókjának emlékével számon, a távozás hímes mezejére léptem.

Telefonon egyeztettük a részleteket, a budai átlagos csokrot még a fürdő előtt átadtam, szó több nem esett róla.