Telefonon és itt az oldalon egyeztettünk, nem fixáltuk le 100%-ig de szerencsére tudtam menni.

Sárkányrepülővel szálltam le a tetőre, onnan pedig kötél segítségével ereszkedtem le az ablakához, számban száz szál vörös-rózsával miközben gitáron szerenádot adtam. Akik kevésbé romantikus alkatok azok az Árpád híd metró megállótól sétálhatnak kicsit, vagy gépsárkánnyal a ház előtt is parkolhatnak némi apró ellenében.

Követtem a fehér nyuszit az üregbe ami még mindig kicsit keleties, goás hangulatot áraszt. Amit egy panelból ki lehet hozni, az ki van hozva. Márványlépcsőket, gótikus oszlopokat, boltíveket így ne nagyon keressen a kedves MT. Hangulatos lakás, gyertyákkal, füstölőkkel, díszítéssel, hangulatvilágítással. A fürdőben megtalálható ami a zuhanyzáshoz, felfrissüléshez és a jó illathoz kell. Tetézi az élményt, hogy még törölközőt is kap a vendég, s nem kell szembefutni a Nappal, hogy megszáradjon. Van többfajta tusfürdő, szájvíz, és száraz kilépő tetézi a luxust...mi kell még? Ja,...van zuhanyfüggöny, hogy ne csináljunk kis-Balatont, és csúszásgátló is, mert elég rossz úgy kezdeni az együttlétet, hogy ráhuppanunk "zsákkal" a kád szélére. A "tetthely" meglehetősen puritán. Egy ágy ami elfoglalja a szoba nagy részét, "zenegép", fogas és szék a ruháknak, polc az ajándéknak. Akinek ez nem elég annak tudok javasolni pár lakberendezési szalont ahol lehet nézelődni.

Szexi kis légies, egyetemista kinézetű vékony lány. Formás kis popsi, pici cicik, nagy bambi szemek, rövid szőke haj. Ha a képeken tetszik nem fogsz élőben sem csalódni...sőt.

Beinvitálás után kis beszélgetés, már bújik is és nyelvel, hogy alig bírom magamról lehámozni a gönceimet. Azért csak sikerül szerencsére. Gyors robogás zuhanyozni, mert az idő kegyelten gyorsasággal telik ilyenkor. Zuhanyból vissza frissen üdén illatosan és már folytatjuk is ahol abbahagytuk. Csókok, simogatás, taperolás aztán kisvártatva elkezd lecsúszni...imádom...öveket kérjük becsatolni, nem kihajolni. Olyan természetességgel tüntet el tövig, hogy az szinte már ijesztő. Feneketlen torka van. Az "igazi mélytorok" reklámszöveg a hirdetésében nem csak vendégcsalogató. Ez tényleg az. Szerencsére (vagy sajnos?) csak átlagos mérettel rendelkezem így nem jelentek számára kihívást. Pedig igyekszem mindig feszegetni a határokat. Elképesztő. Tolom neki tövig, játszi könnyedséggel veszi. Brutál hanghatások, néz fel rám azokkal a szép szemekkel miközben az orra már szinte a gerincemet bökdösi. Ezt csináljuk egy darabig, de a következő pillanatban már dobja is magát hanyatt az ágyon lógatja le a fejét és így kínálja fel a száját. Közben dübörög a zene a lejátszóból, adva az ütemet, esélyt sem adva egy romantikusabb együttlétre. De ez engem egy percig sem zavar, nem romantikus együttlétre jöttem. Folyamatosan torokra vesz, lenntart...áááááá atyaég. Fölrakom az ágyra, fölétérdelek és így folytatjuk a mókát. Néha én fogom a fejét, néha ő tolja rá magát, néha pedig feje a párnán és én mozgatom a csípőmet és dugom a száját. Néha pedig mindhármat egyszerre. Eszembe jut, hogy könnyíteni kéne a helyzetén és csak finomabban csinálni, de ezt azonnal felülbírálja és térdeivel nyomva a hátamat, húz magába és ösztökél, hogy ne hagyjam abba. Ki akar végezni? élvezi és nem akarja, hogy abbahagyjam? ki tudja? S kit érdekel? Az élmény elképesztő... S túl sokáig tarthatatlan ez az állapot. Nem is bírom tovább és útjára engedem az utókort, s ekkor olyat tesz a szájával, hogy az bizony a hubazmeg kategória. Jó lenne átélni máskor is. Annyira az, hogy még véget sem ért az együttlét de már azon töröm a fejem, hogy mikor jöjjek legközelebb. Kicsit lenyugszunk, beszélgetünk, fényezi az egómat, a kiszolgálás teljeskörű. Felfrissíti a testet és a lelket. Jótékony hatással van rám. Sajnos azonban az idő, ez a kegyetlen rohadék ilyenkor hihetetlen sebességgel suhan, így lassan el kell, hogy váljanak útjaink. Így a távozás hímes mezejére lépek. Előtte gyors zuhany, öltözködés és huss. Máris az utcán találom magam, rogyadozó léptekkel, széles nagy vigyorral és a kérdéssel a fejemben...mikor jöjjek legközelebb?

Nem nagyon szoktuk szóba hozni, én szép kerek ajándékot szoktam otthagyni, nekem megéri. Már némileg ismerjük egymást így meg mertem kockáztatni, hogy eljövetelem előtt tettem le a polcra egy óvatlan pillanatban.