Elszomorított Szonja távozása, ezért kértem Alice-t ne engedje el, tegyen valamit..., kötözze egy székhez...
Ritkán előforduló kommunnikációnk elmagányosodott fonala így tekeredett újra körénk...
Ismervén az alaptézist, miszerint a lányok párban osonnak ki mellékes, de annál fontosabb dolgokat elvégezni... nehogy mán Alice is időm előtt felszívódjon...!! Telefonragadás...
Saját, végtelenül kedves hangján beszélte meg velem, hogy megyek ellenőrizni a kötözést..., a végén majd elfelejtettem a címet begyűjteni...
Felhívni Alice-t ritka jó döntés volt! :) Az illuzionisták illuzionistájával futottam össze... Ez a végtelenül természetes kis "Dög" az ujja köré csavart...

Térképen jelölt hely felújított panelépületei közé kellett befurakodni, meglepően jutányos parkolási tarifáért... hemzsegő üres parkoló helyek!
A tömegelést nézve a BKK kék színű eszközei haladnak el a legközelebb égtájilag két irányban is, távolabbi szegmensként még az 1-es villiger vagy akár a 3-as metró is megemlíthető...
A kapu előtti megérkeztem telefont nyugalomban végezhettem el, bár láttam, hogy beljebb kaotikus az őslakosok mozgása... elhárítva egy őslakos kedves invitálását egy közös liftezésre (miért nem közös fürdésre hívott? Így ezt bukta... ;)), magányosan haladtam felfelé...

Panel. Liftre ösztökélő megadott emelet... Rács, ahová Alice kijön eléd és megvillantja első, kicsit félszeg, szemérmes mosolyát...
Ellökdösött a bejáratig, beléptünk az ajtón, ajtó bezárul mögöttem és...
Na ez az a pillanat amikortól már nem érdekelt van-e kilépő, belépő, logisztika, tusfürdő...
Mert érzékien, hozzám simulva birtokba vette testemet, kikapcsolta a felesleges irányokba kutakodó receptoraimat azzal, hogy elkezdte felderíteni számat...
Igen... az előszobában levettem a cipőmet... Igen... lassan és bukdácsolva de beértünk a titkok kamrájába...
Van ágy... Van zene, hallottam... Van légkeverő, kikapcsolta nekem... Igen, van polc... Lehet, hogy a ruháim sem mind a földön landoltak...
Van tusfürdő, mert jól összekentük egymást vele... A szájvizet nem kellett használnom, mert szerinte így is finom a szám... pláne, hogy ekkor már régen túl voltam az első nyalintáson...
Nem tudom gyerekek... van minden! Biztos...! :)

Egy édes, kedves kis Dög! :) Szeretem a szőkéket! Arcát te is láthatod, már a képein is rendben van azzal a szép szempárral...!
Én nem tudom, hogy milyen hátrányos helyzetű gyerekkor kissebségi komplexusa okozza, hogy nem rak ki mosolygós képet!!?? Ilyen böszmeséget!!! ;)
Én minden túlzás nélkül állíthatom, hogy a hátul összefogott hajával az arcába hulló rendetlenkedő szőke tincseivel keretezve... mosolya gyünyörű! A most látható, kedves, de mosolytalan képei.. nos, azokra mondanám, hogy átverés!!!
Fenségesen csókoló ajkaival alapoz meg mindent! Tudja hogyan kell, tudja mit ér el vele! Vékony, kislányos testével érzékien bújik hozzád, kezed lassan lecsúszik... belemarkolsz kerek fenekébe és... elvesztél...
Az icike-picike ikrek még érintésük előtt támadóan lépnek fel... karcolva mellkasod, ha Alice száját, nyakát kóstolgatva, harapdálva elindítod az élvezetek útján...
Alice tini teste mellett én egy drabális állat voltam...

A mai masszázs lefestésében igen kimerítő és szakszerű leszek!
Masszra fordított idő egyenlő nulla... :) A belépéskor elindított csókok okozta vágy borított mindent és minket is az ágyra...

Az igazi illuzionisták sajátja az a tudás, hogy egy erős belépő meghatározza a műsor további sikerét, hitelét...
Engem úgy fogadott Alice az előszobában, hogy az agyamat rögtön kilőtte, édes, nedves, nyelves, de mégis igazi barátnősen vágyakozó csókok sorozatával... A cipőm levételéig tartó elszakadás is kínokat okozott (a nadrágban és csókjának vágya...)
Besimogattuk és csókolgattuk egymást a titkok kamrájába, ahol az egyébként is passzentos nadrágomtól sürgősen meg kellett szabadulni a végérvényes beszorulás elkerülése végett...
Ritkán vetkőzöm úgy, hogy közben keresem a partnerem száját és nem tudom, magamról, vagy róla sürgősebb-e levenni a ruhát...
Hát nem visszarepültem a tinédzser koromba!! :)

És amikor már csak a bugyi maradt...
Tolni kezdi lefelé... lehajol háttal nekem és én érzem ahogy mozdulatsora megáll, szinte hátrapislant... Ezt az "ajánlatot" nehéz eltéveszteni... nem lehet kibírni... Térdre rogyok...
Az összes bejáratot esztelen vágyakozástól hajtva dolgozom meg nyelvemmel, Alice minden illetlen érintésemet hangos sóhajjal és nyögéssel jutalmazza... ujjaimat alig bírom visszatartani, hogy elmerítsem a mélységekbe...
Agyam figyelmeztet... Fürdő!!! ... Felállok... de egymásnak esünk ismét a csókok mezején kergetőzve... Alice, Alice, Te édes kis "Dög"! :)

Jön velem fürdeni... :) Már tudom, ilyenkor igazi mosakodás esélytelen..., na de kit érdekel... :)
Tisztelt Bíróság! Mindet Ő csinált! Én csak Őt csináltam!
Nem tudom mit kent rám, nem tudom mikor mosta le, én csak azt tudom, én merre jártam...
Öleltem, csókoltam, kezeimmel és ujjaimmal illetlen területeket birizgáltam, élvezve nyöszörgéseit, rángásait, a puszikat és a legrégebbi harcostársam kényeztetését... De Ő ezt akarta! Nyöszörögve bátorított!!! :)
Jaj! Tudod milyen finom a meleg víz sugara alatt elkövetett lágy, barátnős kényeztetése a félszeműnek? Persze, hogy nem... én éreztem... :P

Rávettük magunkat a törülközésre... (még jó, hogy ez nem egy szalon... ott ennyit nem lehet a fürdőben tölteni...)
Titkok kamrája már hiányolt minket ezért gyorsan bekuckósodtunk...

Klasszikus tevékenység, klasszikus útvonalon... Át a halmokon, keresztül a nőies finom síkságon, beesve az Alice kanyonba... Utamat Alice élvezkedését jelző hangok kísérik egyre távolabbról... ;)
Alice "gyenge" pontja hamar kinyelvelhető volt, így csak arra kellett figyelni, hogy időről-időre visszatérjek oda, hogy a csúcsra jutást segítsem nyelvem bökögetésével...
A kellően hiteles mozgások és hangok segítettek tájékozódni a "vaksötétben" is, amikor ráérő ujjamat először csak finom, majd párosával már elég intenzív játszadozásba küldtem...
Nehezen követtem le Alice homorítását nyelvemmel, vállamnak is új izülete lett, de sikerült... A csúcstámadás "keserves" utolsó lépéseit megörökítettem feltekintve Alice-ra, és boldog elégedettséggel állapítottam meg, hogy Ő ugyanúgy élvez ahogy én... mintha fájna... :)
Fejemet hasára fektetve vártam meg míg teljesen összekócol...

Alice lassan magához térve, megköszönte részvételemet... Biztosítottam, hogy máskor is meglátogathat ;) Majd érzékelve, hogy ellentámadás készül, kértem, pihegjünk még egy kicsit bekáposztalevelezve...
Persze neki is van küldetéstudata, így nem sokáig bírta... Elindult... kiosztott vagy 200 puszit mire leért...
Alice kényeztetése a rendkívül finom és a lágy fogalmakkal jellemezhető legjobban. Egy olyan kéz nélküli játék, ahol nem szorítja meg, nem feszegeti, nem bünteti barátomat nyelves veréssel..., nem köpködi le utálattal játéka tárgyát...
Nem. Ő szeretgeti! Leengedi olyan mélyen, hogy időnként fulladozni kezd, de mindezt lazán, szorítás nélkül, úgy hogy nem kell feltétlenül bárányfelhőzni...
Lassan azért a drága ennivaló kis "Dög" is begyorsít és hajolhatsz előre, időhúzó csókokért, vagy kérheted, hogy forduljatok 69-be... de mindegy már... Jön... azaz megy, aminek mennie kell...!!
A fejem felett lévő szárnyakat szopogatva, a popsijába kapaszkodva érkeztek az igen csak hangos Rozsdatemető fiatalok Alice oltalmazó szájába... Magyar hangjuk én voltam... ;)

Nem engedett el...
A hosszú lenyugtató szopogatás alatt, önkéntelen rángásaim közben kétszer is kicsúszott szájából a barátom, de Ő mindkétszer visszavette és kényeztetve nyugtatta le...
Ennél jobban még senki sem csinálta...!!!
Rozsdatemető fiatalok sorsáról nem áll módomban nyilatkozni... Nem vettem észre semmit... azt tudom, nem hagyott ott, testemen felpuszilta magát hozzám, és tovább csókolóztunk..., a nyomok eltüntetésére nem volt szükség...

Hátra lévő időnkben ölelkeztünk, beszélgettünk, csókolóztunk... (itt is leírom: iszonyat jól csókol!)

Nem hagytam, hogy elkísérjen fürdeni... tudtam, soha nem érnénk a végire... Én meg úriember szerettem volna lenni... legalább elsőre... :)

Szerettem volna Alice-t meglepizni..., de menet/jövet közben kiderült, minden iratomat és a pénztárcámat is otthon felejtettem... Ugrott a hosszabbítás kérésének esélye, a meglepi vásárlás... Még jó, hogy a virágszálak a zsebemben lapultak...
A sietős vetkőzés és vetkőztetés mozdulatsorai között nyúltam zsebembe és tettem az elérhető polcra... Büszke vagyok magamra... ;)
Azt nem tudom igazán belőni, hogy a virágszálak mennyisége a massz oldalon középarányos-e, de azt tudom a sötét oldal átlagos vázanagyságával megegyezik.
Még hogy megérte-e? Hülye vagy? ;)