Lotti hirdetését két honlapon, köztük a „beszamolok.com”-on is észrevettem. Fényképei, bemutatkozása és az abban felkínált lehetőségek alapján nem lehetett kétséges, hogy ezt a lányt meg kell látogatnom. A megkeresés viszont csak nagyon sokára – a közöttünk lévő igen tekintélyes korkülönbség miatti fenntartásaim okán – csak jó néhány hónap múltán történt meg.
Kapcsolatunk viszont meglehetősen egyszerűen indult, hiszen Lottit igen könnyen sikerült „bekerítenem”. Egy napon a profiljában megadott idő intervallumban felhívtam, Ő fogadta megkeresésemet, s belekezdtünk az „egyezkedés”-be. Igaz viszont, hogy társalgásunkat – javaslatomra – megszakítottuk, mert kiderült, hogy rövidesen látogatója érkezik, s nem akartam kellemetlenséget okozni Neki. Így az Általa jelzett bő egy óra múlva visszacsörögtem Rá, és tisztáztuk a tisztázandókat. Sok dolog nem került szóba, mivel Lotti profilja teljesen világos, a lehetőségek számomra mindenképpen kielégítőnek bizonyultak. A fentieket követően a megbeszélt látogatási szándékot VTR-en is megerősítettem.
Mindenképpen meg kell jegyeznem, hogy – akkor még csak reménybeli – partnerem már telefoni megbeszéléseink első pillanatától kezdődően végtelenül kedves, aranyos és barátságos volt, ami nemcsak jó érzéssel töltött el, hanem abban is megerősített, hogy „jó kezekbe kerülök”.
Külön kiemelem Lotti nagyfokú rugalmasságát is, ugyanis tervezhetőséget biztosít potenciális partnere számára azzal, hogy lehetőséget ad a randi időpontjának azt akár több nappal – esetemben pontosan egy héttel – megelőzően történő rögzítésére is. (Szóbeli megállapodásunk ellenére a dátumot és az időpontot-időtartamot VTR-en is megjelöltem.) Gyönyörű házigazdám még kért egy, a találkozót egy nappal megelőző utolsó egyeztetést-megerősítést, amely annak rendje és módja szerint le is zajlott.

Lotti a XI. kerület egy, meglehetősen elegáns, viszonylag új építésű lakóparkjának egyik épületében megtalálható tiszta kis lakásában fogadott. Noha az ottani házak a többi lakótelep döntő többségéhez hasonlóan panelból készültek, viszont mégis jelentősen különböznek azoktól, mivel – nem emlékszem pontosan, de – csupán 3-4 emeletesek.
A „célállomás”-t gépjárművel vettem célba, s mivel volt némi fogalmam arról, hogy merre lehet, elérése egyáltalán nem okozott gondot, főleg úgy, hogy a biztonság kedvéért beállított GPS is simán odavezet.
A Lotti házával szemközti utcai szakasz döntő része parkolóhelyül szolgál, s ha jól sejtem a parkolás zömében ingyenes. Látogatásomkor viszont egy jó darabig keringenem kellett a környéken, míg végre felszabadult egy hely Lotti házának kapujától nem túlzottan messze. (Ez esetben szerencsésnek bizonyult, hogy már-már rögeszmésen korai érkező vagyok.) A cím gépjárművel egyszerűen megközelíthető, tömegközlekedést igénybe véve pedig – a Fehérvári úton közlekedő járművek révén – mind busszal, mind pedig villamossal könnyen elérhető.

A lakásról annyit mindenképpen tudni kell, hogy egy amerikaias stílusú, voltaképpen egyterű, helyes, kis garzonról van szó, melyet Lotti – a lakótér méretéből fakadóan is – egyedül bérel, és használ. Mérete – bár az általam eddig meglátogatott „búvóhelyek”-nél kisebb, de – a célnak teljes mértékben megfelel.
A „tetthely”-et egy mindenképpen elégséges méretű, az átlagosnál talán kissé keményebb, de meglehetősen kényelmesnek bizonyult ágy szolgáltatta, melyen az összebújás a legapróbb probléma nélkül megeshetett. A helyiségben – nyilvánvalóan annak mérete miatt is – csupán a szükséges bútorok találhatók meg –, így a látogatónak nem kell botladoznia mindenféle – a látogatás céljának szempontjából szükségtelen és kényelmetlen – berendezési tárgyakban. A fürdőszoba pedig felszereltségében és kivitelében a szükséges igényeket mindenképpen kielégíti.
A környék egyébként igen kellemes, hangulatos, békés, s annak ellenére, hogy a meglehetősen forgalmas Fehérvári úthoz elég közel van, megfelelően csendes is. Némi szépséghiba, hogy a Lotti lakását is magába foglaló lakótelepi rész az utca szemközti oldalán véget ér, és ott vállalatok, egyéb cégek helyezkednek el, melyek valamelyest rontják az összképet, a környezet többi része által nyújtott kellemes látványt.

Aki látta már a Lottiról készült fényképeket – attól függetlenül, hogy azokon nem látható minden részlet – annak számára – az „az ízlések és pofonok különböznek” mondás igazságát nem vitatva – alighanem nyilvánvaló, hogy egy rendkívül szép kis hölgyet lát azokon, s hogy miért választhattam Őt partneremnek. Ezzel együtt amikor a gyanútlan férfiút – hívén azt, hogy a meglátogatandó hölgy külsejével kapcsolatosan különösebb meglepetés nem érheti – a valóság, a személyes találkozás pillanataiban villámcsapásként éri, s bénítja meg az a szépség és harmónia, amely a kis hölgyből sugárzik.
A húszas évei első felében járó Lotti – bár női mércével mérve sem mondható magas (165 cm) – tökéletes, rendkívül arányos alakkal bír. Érdekes módon, bár testalkata összességében talán normálisként, átlagosként írható le, azt bizonyos mediterrán jellegű vonások is jellemzik. Ezek közé sorolhatók gyönyörű telt, az átlagosnál nagyobb, de nem túlzott méretű, a férfiúi tekintetet magukhoz láncoló és elhomályosító cicijei, valamint rendkívül nőies, formás, gömbölyű és mindenféle pajkos gondolatot ébresztő popsija. Lábai ritka szépek, kecses ívűek, dereka csodásan karcsú és nagy harmóniában van egész testalkatával.
És akkor még nem esett szó – a profilja fényképein nem látható – egészen szép és barátságos arcáról, kedves mosolyáról, varázslatos szemeiről, az azokból sugárzó elbűvölő tekintetről, valamint finom, selymes bőréről és az általa félhosszúnak mondott, voltaképpen hátközépig érő nagyon szép, szőke hajáról.
A leírtakból is kitűnik, hogy a maga egészében, de testi adottságait külön-külön taglalva is egy elvitathatatlanul csoda szép kis hölgyről írom ezen soraimat, így talán érthető, hogy Vele kapcsolatosan kedvenc testrészt, fizikai jellemzőt nem tudok kiválasztani.

E helyütt kezdésként mindjárt – változtatás nélkül – idézek egy korábbi értékelésemből, mely – és az e fejezetben a későbbiek során leírtak is – egyértelműen tükrözik értékrendemet, a jelen fejezet témájával kapcsolatos határozott, megmásíthatatlan elveimet. Tehát: „Azok számára, akik már olvastak értékelést tőlem, s valamelyest emlékeznek is rá, nem okoz meglepetést, hogy az értékelés e részében nem vagyok hajlandó technikai részletekbe bocsátkozni, azaz nem szándékozom aprólékosan ecsetelni, hogy együttlétünk során partnerem és közöttem mi történt. Lett légyen egy ilyen kapcsolat bármilyen, a társadalom által nem elfogadott, sokat bírált jellegű, akkor sem tartozik senki másra, hogy egy hölgy és egy férfiú között pontosan mi történik. Ugyanakkor az ilyen oldalakon szereplő lányok, hölgyek, nők profiljain ugyanis meglehetősen világosan szerepel, hogy mit vállalnak, így nem kell különösebb szellemi bravúr annak elképzeléséhez, hogy körülbelül mi történhet egy-egy alkalommal a résztvevők között.”
A fentiektől függetlenül az olvasó – ezen fejezetet elolvasván – nem marad „tudatlan” ezen a téren sem, hiszen azért a jó ízlés keretein belül is meg tudok osztani számos hasznos információt Lotti hozzáállásával, vendégéhez – jelen esetben hozzám – való viszonyulásáról.
Elöljáróban el kell mondanom, hogy nem voltam éppen a legjobb passzban, amikor elindultam Lottihoz. Egyéb okokból kifolyólag eleve volt bennem egy bizonyos feszültség, valamint első látogatáskor mindig érzek egy bizonyos nyomást abból fakadóan, hogy a szóban forgó hölggyel milyen benyomást teszünk egymásra, s az bizsereg bennem, hogy egy ilyen javakorabeli férfiú egy ennyire szép, ifjú hölgy előtt könnyen idétlennek tűnhet, és több fronton is felsülhet. Ráadásul az sem növelte éppen az önbizalmamat, hogy Lotti képeiből – nem is tudom miért – azt a következtést szűrtem le, hogy Ő nem egy lányos, sokkal inkább egy határozott nőies karakter, akivel esetleg ajánlatos nagyon óvatosan bánni.
Nos, ahogy beléptem az ajtón a függöny azonnal lehullott, aggodalmaim porrá foszlottak. Az ajtó becsukódását alig megvárva ugyanis egy gyönyörű, csoda szép arcú, kedves, tündéri mosolyú fiatal lány ölelt át, adott jó néhány, nem sokkal később csókba forduló puszit. Ráadásul, amit viselt, az szinte nem is nevezhető viseletnek, hiszen csodás cicijeit egy szinte teljesen átlátszó fekete melltartó fedte (???), s egy ugyancsak fekete, igencsak sokat sejtető kis bugyi volt rajta. Annyit el kell mondanom, hogy a fogadtatástól olyan mértékben mértékben megkönnyebbültem, hogy megszédültem, s erőt kellett vennem magamon, hogy bemutatkozásomat ne térdre zuhanva folytassam.
Magamhoz térve átadtam a Lottinak szánt meglepetéseimet, valamint a kevéssé akként mínősíthető „rózsaszál”-akat. Előbbiekkel kapcsolatosan Lotti szóban is kifejezte örömét, de viselkedésén talán még jobban látszott, hogy néhány szava tényleg a valóságot tükrözte.
Ezt követően rövidke, néhány perces, kedélyes beszélgetésbe kezdtünk, melynek során egy futó pillanatra sem tűnt el Lotti arcáról-szájáról az első pillanattól megtapasztalt őszinte, barátságos és elbűvölő mosoly. (Megjegyzem, hogy ez így volt ott tartózkodásom teljes ideje alatt, igaz viszont, hogy néhány helyzetben azért akadt egy kis szünet.)
Lassan eljött a fürdő ideje is, ahonnan visszatérvén Lottit az ágyon találtam – immáron megszabadulva amúgy sem túl sokat takaró, addigi „ruházat”-ától. Nem tudom, hogy mozdulataimon látszott-e, de lélekben biztosan megtorpantam, visszarökönyödtem egy pillanatra a puszta szépség e csodás látványától. Erőt véve magamon lassan – koncentrálva arra is, hogy mellé ne térdepeljek – felkúsztam az ágyra. Ezt követően pedig folyamatosan és gyengéden közeledtünk egymáshoz, és a folyamat végül testeink összefonódásában, ajkaink összeforrásában öltött testet, s ez a mámor – bár időérzékem alighanem érthetően eltompult – meglehetősen sokáig tarthatott. Mind ezek megélése után lassan, szinte komótosan elkezdtük egymás kényeztetését, majd az is eljött, aminek el kellett jönnie! Mindenesetre teljes intim együttlétünk – s annak nemcsak közvetlenül szexuális vonatkozása – számomra nagyszerű élménynek bizonyult, lett légyen szó akár a szeretkezés egyes formáiról, egymás orális kényeztetéséről, vagy akár a kedves hangulatú beszélgetésről, némi évődésről, illetve testeink „érdek nélküli” egymáshoz szorításáról, csókokról, simogatásokról. Az pedig mindkettőnk számára jószerivel szavak nélkül, már összebújásunk első pillanatában kiderült, hogy a gyöngéd együttlétet preferáljuk. Én – lehetőség szerint – törekedtem arra, hogy kölcsönösen, nagyjából fele-fele arányban tegyünk egymás kedvére, Lotti viszont folyamatosan kereste annak lehetőségét, hogy Ő nyújthasson többet nekem, mint én Neki, s ezen törekvése – különösen a második órában – sikeresnek is bizonyult, de azért – bízom benne – nagyon sokkal én sem maradtam sokkal el Tőle. (Más kérdés, hogy mennyire sikeredett igazi örömöt okoznom Neki.) Mindenképpen külön említést érdemel gyönyörű partnerem figyelme, gyengédsége, folyamatos törődése, melyek nehezen utánozhatók, s ezeknek köszönhetően nemcsak az intim együttlét, hanem a Lottival való puszta összebújás is egészen nagyszerű élmény – különösen egy olyan, már nem éppen kora ifjúságát élő férfiú számára, mint jómagam.
E ponton érkezik egy igazán jellemző adalék ahhoz, hogy Lotti milyen tiszteletre méltó lelkiismeretességgel viszonyul vendégéhez. Mint már említettem, nem éppen csúcsformában érkeztem Lottihoz, melynek folyományaként – ez ilyen állapotban, ha „hál” isten” ritkán, de előfordul velem – partnerem minden erőfeszítése ellenére sem sikerült „elmennem”. Jómagam gondolatban már lassacskán a búcsúzkodásra kezdtem készülődni, az utolsó simogatásokra, csókokra-puszikra. Nem így, gyönyörű vendéglátóm! Lottinak eszébe sem jutott feladni a „küzdelmet”, valahogy úgy volt vele, hogy márpedig, ha a fene fenét eszik is, de ez a pali innen el nem megy kielégületlenül. Kényeztetésemet illetően szédületes hajrába kezdett, melynek eredményeként – némi rásegítéssel – teljes sikerrel járt. Nem vetettem volna magam a Dunába, ha a dolog nem sikerül, így viszont mindenképpen tisztelettel adózom Lotti előtt, hogy szinte reménytelen helyzetben is partnerét – lelki és testi erejét összeszedve – élményszerű orgazmushoz juttatta. És jöjjön itt ugyancsak egy saját korábbi értékelésemből vett idézet: „Talán az ilyesmire szokás mondani: Le a kalappal előtte, különben az magától leesik!”
Számomra az is rendkívül szimpatikus, hogy – az adódó helyzetektől függően – törekszik folyamatosan partnerére nézni, s ha nem is keresi feltétlenül a szem kontaktust, de gyönyörű, melegséget árasztó szemeivel-tekintetével igyekszik fenntartani azt, miközben szinte szakadatlanul mosolyog. Mindennek tetejébe – és ez számomra rendkívül pozitív, illetve messzemenőkig találkozik az én elképzeléseimmel –, hogy egyrészt rendkívüli természetességgel törekedett a kedvemre tenni, másrészt viszont – részben tekintettel előzetes megbeszélésünkre, részben pedig ráérezve vágyaimra, s azoknak utat engedve – főleg az első órában hagyott nekem is elegendő teret, időt arra, hogy jómagam is kényeztethessem őt.
Lottival 2 órát töltöttem el, viszont ez az általában hosszabbnak tartható időtartam egy ilyen szép, kívánatos és minden megnyilvánulásában pozitív kis hölgy társaságában csupán pillanatoknak tűnt az a – legalábbis számomra – feledhetetlen 120 perc, úgyhogy időm lejártakor kedvem lett volna szeppukut elkövetni magamon. (Természetesen igen könnyen elképzelhető, Lotti számára távolról sem biztos, hogy ennyire pozitív kicsengésű lehetett a velem való együttlét, de azért bízom benne, hogy látogatásomat nem atomcsapásként élte meg.)
Mindenképpen meg kell említenem – szerencsére ilyet már korábban is leírhattam akár hasonlóan akár más szavakkal –, hogy Lotti társaságában nemcsak az intim együttlét élménye okozott számomra maradandó élményt. Aranyos, kedves, barátságos személyisége, a testi közelség (nem féltétlenül a szexről van szó!!!) fenntartása, illetve az, hogy – noha a kis hölgy összességében nem kivételesen kommunikatív, de – nyugodtan lehetett kötetlenül beszélgetni vele számos dologról is, ez meglehetős örömöt okozott nekem.

Lotti – tapasztalatom szerint – minden bizonnyal a gyöngéd intim együttlétet híve, vállalásai ennek megfelelőek, s azokat hiánytalanul, egészen rendkívüli lelkiismeretességgel, érzékiséggel és finomsággal teljesíti is. Ebből fakadóan korrektsége ellen nemhogy nem emelhető semminemű kifogás, hanem az példaértékűnek minősítendő.
Az elszámolással kapcsolatosan megemlítem, hogy Lotti a 120 perces vendéglátásért az általam ismert budapesti átlagot kérte. A tiszteletdíjat és a vendéglátómnak szánt ajándékaimat egyébként – mivel ez nálam ugyancsak alapelvnek számít, és mint azt korábban említettem is – mindig közvetlenül érkezésemet követően nyújtom át, ahogy ez esetben is történt.