Előző nap hívtam. Elsőre sikerült. És már meg is beszéltük :)

Jó forgalmas hely. Belváros. Autóval kiszámíthatatlan. Szerencsére van metró és van négyeshatos. Így aztán útba tudtam ejteni, pedig nem is arra volt dolgom.

Belvárosi sokemeletes bérház. Felújított és tiszta. A lakás, mint egy oázis, a külvilág minden zaja kizárva.
A fürdő feltűnően tágas és világos. Sarokkád van függöny nélkül. Tusfürdő mindenféle, tele a polc. Kerestem babát, de nem találtam, csak a lelógatott szárú változatot (papa)
A szobában nincs tükör, csak a valóságot láthatod. A masszázs tatamin történik, ami nyikorgós, de nem lesz módod a tatamira figyelni :) Gyertyák, halk zene, hangulatsötétítés…

Nem változott a két hét alatt. Minden képén nagyot mosolyog. A valóságban azért egy picivel komolyabb… de csak egy picivel. Jó nézni, amikor mosolyog. Alkatilag pici, és nem nádszál. Ha lejjebb is téved a tekintetünk arcáról, bármerre is kalandozol, akkor is jó nézni. Bár ez a fejezet nem a szemekről szól. Mindent a kéznek!! Ez masszázs!!

Második alkalommal az oroszlánok valamivel lassabban végeznek áldozatukkal, megengedett a másfél óra, de barátaim, ne feledjétek: a jóból sosem elég! A másodikos csomag tartalma: friss törülköző 2x, kád függöny nélkül, tusfürdők, szájvíz, 15 perc Gyere, bújj hozzám, pihenj meg.. :), 30-40 perc ámátőr svédmasszázs tőlem Neki, közben rövid kis karmok nélküli oroszlánciró egy hangyától (rossz utánzat), mindez először hason, aztán fordulás és hanyatt ugyanez ciciciróval, majd barlangtúrát követően alapos olajos rézágyú karbantartás 20 percben.
Itt szükséges megjegyeznem, hogy Dóri oroszlán, valamint hogy a sorozat első részét már korábban játszották, most következik a második rész..

GYERE, BÚJJ HOZZÁM.. :) GYERE, ÉRJ HOZZÁM.. :)
A fürdőből visszajövet beléptem a szobába és nem értettem, hogy most mi ez? Kívánságműsor? "Na hogy legyen, mit szeretnél?"
Tudjátok milyen az, amikor az ember – főleg, ha hangya –, készül-készül valamire, egyre jobban várja már, és amikor elérkezik az idő, akkor hirtelen köpni-nyelni sem tud. Nem tudjátok milyen? Akkor Ti már biztosan Mindentudó Veterán Törzsvendégek vagytok, Becsben tartott Vezérhímek, minden – egy kicsit is magára adó – vezérnőstény álma. Aki tudja, biztosan megérti. Álltam ott, egy szál törülközőben (vagy tán anélkül?) és nem tudtam, mit nyögjek hirtelen, pedig a kedves oroszlán ott állt és várt. Rám várt. Szerencsére hirtelen bekattant: hát persze, hisz már másodikos vagyok, azt szeretném, amiről elsőként lemaradtam: Gyere, bújj hozzám! Gyere, érj hozzám!
Leheveredett mellém, odabújt, én átöleltem, ő pedig mesélni kezdett... Hát így indult a mi kis "masszázsunk". Ő mesélt, én meg hallgattam tátott szájjal, boldogan. Bújj hozzám után jött az érj hozzám. Beolajoztam végtagjaimat és úgy, ahogy volt, hasonfekve, elkezdtem hozzáérni. Mert most én lettem a masszőr. Úgy csináltam, ahogy Tőle tanultam: nagyjából felvittem az olajat a testére, és azután alulról felfelé haladva kezdtem masszírozni. Még az Achilesét sem hagytam ki. És jött sorba minden: boka, lábszár, térdhajlat, combok... Nagyon élveztem. Meggyürmögtem a fenekeket is, de aztán haladnom kellett feljebb. Ujjaimmal hosszanti irányban lassan követtem hátán a gerinc melletti izmokat fel-le, fel-le. Gyere, érj hozzám! Minden hegy-völgyét bejártam, s végül maradtak a nyak és a vállak. Mindenével elkészültem, most kellett volna átmenni erotikusba. Visszatértem hát valamivel lejjebb, ahol már egyszer alaposan meggyürmögtem, és próbáltam volna leutánozni a karcolásos technikát, amit 2 héttel korábban alkalmazott rajtam. Combok között, egyre mélyebben, leheletfinoman, karommal. Igen ám, de hangyányi végtagjaimat nem áldotta meg a természet karmokkal, nélkülük viszont minden mozdulatom éretlen-kéretlen nyúlkálás lett. Váltani kellett.

Megfordulhatsz, mondtam gyorsan a jelszót, jelezve, hogy most már aztán erotika lesz a javából. Persze elölről az embert nem nagyon lehet masszírozni. A combjait még csak-csak masszíroztam, de feljebb már csak simi volt. Vegyesen kapott a szelíd oroszlán simit, puszit, mindent, ami csak masszázs és erotikus. Combtól felfelé, minden porcikáját érintve. Nem is tudom, a ciciknél vagy a nyakánál tartottam éppen, mikor egyszer csak felült, átölelt és magához szorított, éreztem ölelését, a karjait a hátamon. "Gyere, érj hozzám, simogass.. Ezt szeretem :)” Hát ezt én is szeretem - gondoltam magamban. Biztos, hogy hülyének néztek érte, de azóta is ott érzem azokat a karokat a hátamon...
Belelkesedtem. Ahogy az lenni szokott, hiába viszem magammal a piros szívecskét, a vége mindig ágyúdörgés lesz. Kívülről szemlélve furcsa dolog lehet a kölcsönös szimpátia egy oroszlán és egy hangya között, de nekem természetesnek tűnt. Volt szimpátia és kölcsönös volt. Csak hát: ez a röpke idő kevésnek tűnt ahhoz, hogy kellő módon érezni és éreztetni lehessen ezt a különös kölcsönösséget.
Már magam sem tudom, hogy jó-e ez így, de végül aztán mindig a rézágyúé lesz az utolsó szó. Most sem volt másképp. Jött az utolsó felvonás: olajos-lingamos csőtorkolat-kezelést kapott Dóritól, olyannyira, hogy ujjainak érintésétől majd hogy nem dalra fakadt már. Feszülten vártam, hogy a rézágyú végre megszólaljon. Szó szerint megfeszülten... Hosszasan célzott, egyenesen felette, a mennyezet legközelebbi pontját... és aztán végre BUMMM!!
"Ébresztő" - halottam halványan Dórit, aki már ott tüsténkedett a tatami mellett. Hirtelen azt sem tudtam, hol vagyok. Erőtlen testtel, kín-keservesen sikerült legyűrnöm a gravitációt, míg feltápászkodtam a tatamiról.! A rézágyú szomorúan, padlónak szegezett tekintettel adta meg magát a földi gravitációnak. Győzött a Természet.
Bár az utolsó szó most is a rézágyúé volt, mégis, a legemlékezetesebb pillanat a hangya számára - a másfél óra felejthetetlen 1 perce - a szelíd oroszlán spontán lágy ölelése lett.
Gyere bújj hozzám... gyere érj hozzám... dudorászott magában a hangya, ahogy kilépett a házból. Észre sem vette, hogy rég elfeledett hangok, rég elfeledett érzések járták át piros szívecskéjét (Carpenters: Yesterday Once More).
Gyere, érj hozzám... simogass meg… Gyere, bújj hozzám... ölelj át... Mondd azt, hogy elnyelt az ég… Gyere, ringass, ringass még…

Nem volt számolás. Ajándékozás volt a helyi szokásoknak megfelelően.